Tokfélék (Acipenseridae) herpeszvírusai

Doszpoly Andor1, Harrach Balázs1, Igor S. Shchelkunov2, Benkő Mária1

1MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete, Budapest
2All Russia Research Institute for Veterinary Virology and Microbiology, Pokrov, Russia

Kivonat

A tokfélék (Acipenseridae) legfontosabb és legnagyobb gazdasági károkat okozó vírusos betegségeit az irido- és herpeszvírusok okozzák intenzív haltenyészetekben. Észak-Amerikában már a 80-as évek végén 90-es évek elején sikerült izolálni két különböző herpeszvírust fehér tokból (Acipenser transmontanus). Ezek az acipenserid herpesvirus 1 és 2 (AciHV-1 és 2), ez utóbbi 80-95%-os mortalitást is okozhat növendék halak között. Az új évezred elején az AciHV-2-t rövidorrú tokból (Acipenser brevirostrum) is izolálták Kanadában. Olaszországi haltenyészetekben pedig az USA-ból importált fehér tokból izolálták az AciHV-1-et.

Az AciHV-2, mely az újonnan létrehozott Alloherpesviridae család Ictalurivirus nemzetségébe tartozik, különböző törpeharcsafélékből (Ictaluridae) izolált herpeszvírusokkal mutatja a legközelebbi evolúciós rokonságot. Ezzel szemben az AciHV-1 a törzsfa-rekonstrukciókon önálló leszármazási vonalat képvisel az Alloherpesviridae családon belül.

2006-ban Oroszországban herpesz-szerű vírust izoláltak lénai tok (Acipenser baeri) állományból Moszkva közelében. A Siberian sturgeon herpesvirus-nak (SbSHV-nak) nevezett vírus ott, azóta is majdnem minden évben és egyre több haltenyészetben előfordul, és felüti fejét az általa okozott betegség is. Az SbSHV kísérletes fertőzés során 100%-os mortalitást okozott növendék halak között. A betegség tipikus tünetei letargia, rendellenes úszás, bőrléziók és vérzések (haemorrhagiás elváltozások) testszerte. Boncoláskor a belső szervek vérfogyottsága tűnik szembe.  Legfogékonyabbnak a lénai tokot találták, de egyéb tok-hibridek is fogékonynak bizonyultak. Pontyokat és pisztrángféléket azonban nem sikerült a vírussal mesterségesen fertőzni. Az izolált vírus DNS-ének vizsgálata bebizonyította, hogy az SbSHV nagyon közeli rokona az AciHV-2-nek, annak is egy kanadai törzsével mutat különösen nagyfokú (99%-os) azonosságot a DNS-polimeráz és termináz gének nukleotid szekvenciája alapján. Annak eldöntésére, hogy az AciHV-2 és az SbSHV egyazon herpeszvírus típus (azaz faj) két, kissé eltérő izolátuma vagy két önálló vírusfaj, szerológiai vizsgálatokra lesz szükség. Az MTA ÁOTKI felkészült e vírusok molekuláris (PCR alapú) kimutatására, és érdeklődéssel várja a tokfélékből származó mintákat, e vírusok esetleges hazai előfordulásának (elterjedtségének) felmérésére.

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.