RÉTI CSÍK (MISGURNUS FOSSILIS) MESTERSÉGES SZAPORÍTÁSA (ELŐZETES EREDMÉNYEK)

Demény Ferenc1, Lévai Tamás1, Zöldi Lajos Gergely1, Fazekas Gergely2, Deli Zsolt1, Urbányi Béla1 és Müller Tamás1

1Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő
2Debreceni Egyetem, AMTC, Mezigazdaságtudományi Kar, Állattenyésztéstudományi Intézet, Debrecen

Kivonat

A XVIII.-XIX. századi folyószabályozások következtében eltűnt az egykori ártéri gazdálkodás, és ezzel együtt a természeti környezet is nagymértékben megváltozott. Az árterület jelentősen csökkent, ami az ívóhelyek és ezzel a halszaporulat csökkenését is magával vonta. A mocsarak nagy részét lecsapolták, így az ezekre a vizekre jellemző, korábban tömegesen előforduló halfajok (széles kárász, lápi póc, réti csík) állományai megritkultak. A fent említett fajok megőrzése azonban védetté nyilvánításukkal önmagában nem oldható meg. Ehhez elsősorban élőhelyeik védelmére és rehabilitációjára, valamint a meggyengült populációk telepítéssekkel való megerősítésére, illetve a kipusztult populációk újratelepítésére van szükség. Tanszékünk a széles kárász mesterséges szaporítása, ivadéknevelése és telepítése révén próbálja állományaikat megsegíteni már 3 éve. Ebben az évben véletlenszerűen a tanszékünkre bekerült réti csíkkal is elkezdtünk foglalkozni. A réti csík (Misgurnus fossilis) hazánkban védett, nemzetközi megítélése szerint pedig a “ritka és veszélyeztetett” kategóriába sorolják.

Négy ikrást (átlag testtömeg: 30,19±5,64) és hat tejes egyedet (átlag testtömeg: 20,5±3,33) szaporítottunk mesterségesen. A kora tavasszal behozott halak ivarérését a hőmérséklet fokozatos emelésével és élő eleség (tubifex) etetésével stimuláltuk. A két ivar a habitusuk alapján jól elkülöníthető volt, így a behozott egyedeket ivar szerint külön medencében tartottuk. Egy hónap tartás után, mind az ikrások, mind pedig a tejesek esetén 10 mg/ttkg hipofízissel indukáltuk a végső ivarérést. Az ikrások 24-37 óra elteltével ovuláltak, ezt követően lefejtük az ikrát és megtermékenyítettük. A négy ikrás PGSI értéke nagy különbségeket mutatott (3,05-16,26 %), átlagosan 10,43±5,79 % volt. A termékenyítéshez mind a hat tejestől pipettával gyűjtöttünk spermát, mivel egyedenként igen kevés ivartermék volt nyerhető. A termékenyítés után akváriumokba helyeztük, és hagytuk leragadni az ikraszemeket. 24 óra elteltével a termékenyülési százalék 70,15±2,39 % volt.

A réti csík a pontyfélék keltetőházi szaporításával megegyezően szaporítható, az egyedüli nehézséget a tejes egyedektől nyert kevés ivartermék okozza. A szaporítási technológia pontosabb kidolgozására, valamint az ivadék nevelésére további kísérleteket tervezünk. A mesterséges szaporítás és ivadéknevelés nagymértékben segítheti a faj populációinak megerősödését, ezzel lehetővé válhat a megfogyatkozott állományok, valamint új – a faj igényeinek megfelelő – élőhelyek újranépesítése.

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.