Mikroszatellit vizsgálatok a mocsári teknős négy dunántúli állományán

Molnár Tamás1, Lanszki József1, Magyary István1, Jeney Zsigmond2, Lehoczky István2

1Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar
2Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Szarvas

Kivonat

Kísérletünkben a mocsári teknős négy hazai populációjának (Dávodpuszta, Mike, Rigóc (Somogy megye) és Gyűrűs) genetikai vizsgálatát végeztük el. A vizsgálathoz szükséges genomikus DNS-t a mikei (n=67), a rigóci (n=21) és a gyűrűsi (n=10) példányok esetében élő egyedekből vett vérmintákból, a dávodpusztai példányok (n=54) esetében, pedig vidra által elpusztított teknősök izom mintáiból és élő egyedek vérmintáiból izoláltuk. Öt mikroszatellit primert (btga2, btga3, btga4, btca9, eb17) használtunk, melyeket az Emydoidea blandingii fajnál fejlesztettek ki és a mocsári teknősön korábban polimorfnak bizonyultak (Molnár et al. 2006). A termékek mérete 86 és 198 bp között változott. Az allélek száma 5 és 24 között alakult. A besorolási teszt eredményeként az összes egyed 64,3 %-át lehetett az eredeti populációjába besorolni, azonban az arány populációnként változott (48-69%). A négy vizsgált populáció közti genetikai távolság (Nei Da distance) 0,110 és 0,290 közt változott. Mind a négy populációban megtalálhatóak egyedi allélek. Az ezek alapján becsült generácionkénti migráló egyedek száma (Nmoy) 1,10 és 3,68 közt változott a populáció pároknál. Az átlagos megfigyelt heterozigozitás értéke (0,28±0,06; 0,22±0,12; 0,26±0,13; 0,28±0,09; a mikei, dávodpusztai, rigóci illetve a gyűrűsi populációban) mind a négy populációnál a várt értékek (0,39±0,04; 0,40±0,04; 0,38±0,03; 0,36±0,08) alatt maradt. A Hardy-Weinberg teszt szignifikáns heterozigóta deficitet mutatott ki az eb17 lókusz összes, illetve a btca9 dávodi és a btga3 gyűrűsi esetének kivételével mindenhol.

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.