Molekuláris genetikai vizsgálatok törpeharcsa populációkon

Béres Beatrix1, Bakos Katalin1,2, Müller Tamás1, Urbányi Béla1, Kovács Balázs1,2

1Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő
2Szent István Egyetem Környezetipari Regionális Egyetemi Tudásközpont, Gödöllő

Kivonat

Hazánkban irodalmi adatok alapján a fekete törpeharcsa (Ameiurus melas) és a barna törpeharcsa (Ameiurus nebulosus) található meg, Európába azonban a sárga törpeharcsa (Ameiurus natalis) is bekerült az érkező szállítmányokban. Mindhárom faj káros, invazív, valamint táplálék konkurensei a gazdaságilag értékes halfajainknak, bár gazdasági hasznosításukkal is próbálkoznak az utóbbi időben. Elterjedésük, életmódjuk, szaporodásuk, ökológiai igényeik többszörösen vizsgált terület. Morfológiai bélyegek alapján a barna törpeharcsa megváltozását megfigyelték Magyarországon, ami a feltételezések szerint természetes hibridizáció következménye. A kialakult változatot Ictalurus nebulosus pannonicus alfajként írták le (Harka és Pintér, 1990). Mindemellett kevés genetikai információval rendelkezünk ezekről a fajokról. A bemutatott munka célja, hogy megvizsgáljon és összehasonlítson több magyarországi törpeharcsa állományt morfológia és genetikai módszerek segítségével.

Az országba került fajok azonosítása céljából az anyai öröklődés menetet mutató mitokondriális DNS-t vizsgáljuk, míg sejtmagi DNS vizsgálatokat végzünk a hibridek előfordulásának igazolására. Ehhez kidolgoztunk egy olyan duplex PCR eljárást, amelyben fajspecifikus genomi DNS szakaszokat és egy kontroll fragmentet sokszorozunk fel. A reakció lehetővé teszi a vizsgált törpeharcsa fajok és hibridjeik gyors és egyszerű azonosítását.

A vizsgált 10 élőhely közül 9 élőhelyen egyöntetűen A. melas állományt találtunk és csak egy élőhelyen találtuk meg az A. nebulosust is. Ezen az élőhelyen egymás mellett él a két faj. Az A. natalis magyarországi előfordulását az eddigi vizsgálatok nem támasztják alá. Vizsgálataink során nem sikerült igazolni a fajok közötti hibridizációt. Egyetlen populáció sem mutatta a hibridizáció genetikai nyomait, annak ellenére, hogy a korábban leírt morfológiai változásokat (úszósugárszám, színezet, stb.) mi is megfigyeltük a populációkban. Feltételezésünk szerint a morfológiai változások a magyarországi környezethez való alkalmazkodás és genetikai sodródás eredményeként alakultak ki.

 

A munka OTKA (PD 79177) és Bolyai pályázatok támogatásával készül.

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.