A márna (Barbus barbus) keltetőházi szaporítása az Ipoly folyó márnaállományának erősítése érdekében

KISS Tamás¹, TÓTH Balázs², SZALÓKY Zoltán³, KŐMÍVES Zoltán⁴, SZABÓ Tamás⁵

¹Nógrád Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Osztály, Salgótarján, Baglyasi út 2., kekalga[kukac]freemail.hu
²Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága, Budapest, Költő út 21., zingelzingel[kukac]gmail.com
³MTA ÖK Dunakutató Intézet, Budapest, Karolina út 29., szalokyz[kukac]gmail.com
⁴Horgász Egyesületek Nógrád Megyei Szövetsége, komizoli[kukac]freemail.hu
⁵Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő, Páter Károly utca 1., Szabo.Tamas[kukac]mkk.szie.hu

Kivonat

Bevezetés

A XX. század vízrendezései, a folyóvízi áruszállítás, a folyóvizeink halközösségeinek életében jelentős változást eredményezet. Ez a változás megfigyelhető az Ipoly-folyón is. Az Ipoly-folyó 144,5 fkm hosszban képez közös határt a Szlovák Köztársasággal. Ipolytarnócnál lép be hazánk területére és Szobnál torkollik a Dunába. Az 1960-as években a Bős-Nagymarosi beruházáshoz kapcsolódóan Viera Hulinová és József Spánik tervei (Hulinová terv) alapján kezdődött meg az Ipoly szabályozása. Az eredeti tervek szerint 11 db három gátmezős szegmensgát kivitelezése, az eredeti medereséshez képest a meder 0,2-0,75 %-os korrekciója, továbbá a „túlfejlett” kanyarok átvágásával a folyó hosszának 45 km-el történő megrövidítése szerepelt. A Magyar-Csehszlovák Műszaki Bizottság és a tervezők elképzelése az volt, hogy az Ipoly a Nagymarosi Erőmű puffertározórendszereként üzemeljen. A vízilétesítményeket, melyek egyben áramtermelést is szolgáltak volna réselt halátjárók nélkül kerültek elképzelésre. A kivitelezés során a folyó 35 fkm-el lett rövidebb és 8 szegmensgát került kivitelezésre a folyó teljes hosszában (257,4 km). A közös határszakaszon 4 szlovák és egy magyar érdekeltségű szegmensgát került kivitelezésre. A létesítmény műszaki vázrajzát az 1. ábra szemlélteti.

 

1. ábra Billenő táblás szegmens gát műszaki vázrajza (György I. nyomán 1974.)

 

Időközben a Bős-Nagymarosi vízlépcső kivitelezését felfüggesztették magyar részről. Hallépcsők (réselt halátjáró) kialakítása csak az 1994-es években kezdődött meg. Az ipolyi „tározórendszert” árvízvédelmi és öntözési célra hasznosítja napjainkban a Szlovák Vízügyi Vállalat.

Ezen beruházások a hordalékháztartás felborulását is magukkal hozták. A felvízi (tározott) szakaszokon feltöltődést, az alvízi szakaszokon az áramlás felgyorsulása miatt meder erózíót eredményezett. A folyóvízi halközősségek feldarabolódása és egyedszám csökkenése volt megfigyelhető. A fitofil ívású halfajok ívási időszakban az ártér/hullámtéri vízborítottság megszűnése miatt veszítették el ívóhelyeiket. A litofil ívású halfajok pedig a mederfeltöltődés jelensége miatt küzdenek ívási nehézségekkel. A változások nyomon követésére a horgászfogások, horgászlétszámok statisztikai alakulását – mint véletlenszerű mintavételt – vettük alapul 1975-1998., illetve 2012-2017. között az Országos Halászati Adattár (OHA) és a Horgász Egyesületek Nógrád Megyei Szövetségének (HENOSZ) adatai alapján. Az alábbiakban a 2-3. és a 4. ábra mutatja be a horgászfogásokat, illetve a márna fogás alakulását az Ipoly folyón.

2. ábra Horgászfogás és a horgászlétszám alakulása az Ipoly folyón 1975-98. között (Kiss T. 2000.)

3. ábra A harcsa, a balin és a márna horgászfogásának alakulása az Ipoly folyón 1966-98 között
(Kiss T., 2000.)

A grafikonokon látható fogási trendek alapján kiolvasható az Ipoly folyó halállományában bekövetkezett változás, különösen, ha figyelembe vesszük a horgászlétszám emelkedését.

4. ábra A márna horgászfogásának alakulása az Ipoly folyón 1996-2017. között OHA adatok alapján
(Kiss T. 2019.)

A 4. ábra drasztikus fogáscsökkenést ábrázol az Ipoly folyó márna fogása vonatkozásában. 1999 és 2011 közötti időszakról nem sikerült adathoz hozzájutni. Indokoltnak láttuk a márna mesterséges szaporítását és telepítést. Kísérletet tettünk az ívásban lévő szülőhalak szaporítására.

Anyag és módszer

A vizsgálatokat a márna ívási időszakában, április végén - június elején végeztük. Az Ipoly vizének hőmérséklete ekkor 22 ± 1,0 °C volt. A szülőállományt elektromos halászeszközzel, kutatói engedély birtokában gyűjtöttük be. Az ovulált ikrásoktól (5 db) a bódítást követően (2-fenoxoethanol) az ikrát tálakba fejtük, amit a helyszínen termékenyítettünk a hímektől lefejt spermával.

A halak és a lefejt ikra tömegét grammnyi pontossággal mértük. A halakat fejést követően folyóvizet tartalmazó medencébe raktuk, és miután magukhoz tértek, visszaengedtük őket az Ipolyba. A termékenyített ikrát a SZIE Halgazdálkodási Tanszékére szállítottuk és Zuger üvegekben inkubáltuk, a kikelő lárvát ugyanitt neveltük fel négy hetes korig. A termékenyülési százalékot binokuláris mikroszkóp segítségével határoztuk meg gerinchúros állapotban.

Vizsgálataink során a következő szaporítási mutatókat határoztuk meg:

pszeudo-gonado-szomatikus index (PGSI, %):

(lefejt ikra tömege / hal tömege fejés előtt) × 100

termékenyülési %:

(megtermékenyült ikrák száma / termékenyített ikrák száma) × 100

Eredmények és következtetések

Az ikrások súlya 1,818 ± 89 gramm (átlag ± szórás), a lefejt ikra fejés előtti testtömeghez viszonyított mennyisége (pszeudo gonadoszomatikus index) 7,8 ± 0,7 % volt (lásd.:1. táblázat). Az ikra termékenyülése 98 %-nak, a kelés 96 %-nak adódott. Az embriógenezishez (keléshez) 6 napra volt szükség 18,2 ± 0,1 °C-os vízhőmérsékleten. A nem-táplálkozó lárvaszakasz hossza 19,5 ± 0,5 °C-os vízhőmérsékleten 9 nap volt. A vizsgálatok eredményeként 15-20 ezer táplálkozó lárvát (11,0 ± 1,8 mg) és 5 ezer előnevelt ivadékot (629 ± 161 mg) helyeztünk ki az Ipolyba.

1. táblázat A szaporított ikrások és tejesek testtömege, az egyes nőstényektől lefejt ikra abszolút és relatív mennyisége

 

Az 1. táblázat adataiból látható, hogy az ívásban résztvevő hímek mérete kisebb, mint a nőstényeké. A márna természetes ívását elemző vizsgálatok is arról számolnak be, hogy a nász során általában 2 – 3 tejes követi az ikrást a kavicságy felett, és a hímek mérete mindig kisebb, mint a nőstényeké (Hancock et al., 1976).

Összességében megállapítható, hogy az Ipoly-folyó megváltozott hidroökológiai állapotában – rögzített mederküszöbön billenőtáblás szegmensgátak (8 db) és annak következtében a felvízi-duzzasztott szakaszok feliszapolódása, ívási időszakban bekövetkező jelentős vízszintingadozással járó vízkormányzás, a folyó hosszirányú átjárhatóságának hiánya miatt – a reofil fajok ívási vándorlása és ívása nem biztosított. A jelentős horgászati nyomás ezen fajok megritkulásához vezetett. Az alkalmazott félmesterséges halszaporítási módszerrel megfelelő ikraérlelő, lárvatartó és ivadéknevelő kapacitás esetén több tízezer előnevelt márnaivadék állítható elő és helyezhető ki természetes vizekbe.

Összefoglalás

Az Ipoly és a Duna természetes állapotában összefüggő rendszer volt. A vízrendezésekkel az ívóhelyek jelentős része elveszett. A reofil fajok életfeltételit a folyó képes még a jelenlegi állapotában is biztosítani, azonban a duzzasztóművek jelentős problémát okoznak a felvándorló fajok (paduc, márna, szilvaorrú keszeg) számára különösen azokban az években, amikor a meglévő hallépcsők üzemetetése nem biztosított. A vándorló fajok állományainak növelést tűzte ki célul a Horgász Egyesületek Nógrád Megyei Szövetsége. Ennek megnyugtató megoldása az élőhelyrevitalizáció lehetne, mely nagyon komoly beruházási költségekkel jár. Annak megvalósulásáig a reofil fajok állományainak stabilizálására egy lehetséges módszere, az ívásra felkészült szülőhalak befogása, in-situ ivartermék kinyerése, megtermékenyítése. A megtermékenyített ikrák keltetőházi inkubálása, majd a felnevelt ivadék Ipolyba történő kihelyezése.

Kulcsszavak: Ipoly, reofil halfajok, márna mesterséges szaporítása.

Köszönetnyilvánítás

Dr. Györe Károlynak, Dr. Józsa Vilmosnak, Sallai Zoltának, Dr. Müller Tamásnak, Dr. Hegyi Árpádnak, Dr. Csorbai Balázsnak nem utolsó sorban Udvari Zsoltnak és Wollent Józsefnek (Ipoly Unió SK.) munkánk támogatásában és értékes tanácsaikkal-javaslataikkal.

Irodalom

György I. 1974. Vízügyi berendezések létesítése. Műszaki Kiadó, Budapest, 28 p.

Hancock R.S., Jones J.W., Shaw R. 1976. A preliminary report on the spawning behaviour and nature of sexual selection in the barbel, Barbus barbus (L.). J Fish Biol 9(1), 21-28.

Kiss T. 2000. Halgazdálkodás az Ipoly-folyón. Halászati szakmérnöki szakdolgozat, Debreceni Egyetem Agrárcentrum, 34, 40-51.

Kiss T. 2019. A márna (Barbus barbus) keltetőházi szaporítása az Ipoly folyó márnaállományának erősítése érdekében. Msc állattenyésző mérnöki szakdolgozat, Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar,.30, 40-41.