Kereskedelmi halászat megszűnésének hatása a horgászati célú természetesvízi halgazdálkodásra

Benkhard Borbála¹, Halasi-Kovács Béla²

¹SCIAP Kutatás-fejlesztési és Tanácsadó Kft., Debrecen, sciap[kukac]sciap.hu
²NAIK Halászati Kutatóintézet, Szarvas, halasi-kovacs.bela[kukac]haki.naik.hu

Kivonat

Bevezetés

A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény módosítása alapján Magyarország természetes felszíni vizeiben a kereskedelmi célú halászat megszűnt. Ez azt is jelenti, hogy kereskedelmi forgalomba, ideértve a természetes vizek telepítésére szánt halakat is, ettől az időponttól kezdődően kizárólag akvakultúrában termelt hal kerülhet.

A növekvő horgászati terhelés és a környezeti változások okán a természetesvízi halállományok pótlásának egyik legfontosabb módszere a telepítés (Halasi-Kovács & Váradi 2012). Ehhez 2016 előtt a természetesvízi fogások is hozzájárulhattak. Így a kereskedelmi halászat megszűnése közvetlenül is befolyásolhatta a természetesvízi halgazdálkodás gyakorlatát, közvetve pedig érinthette az akvakultúra-termelést is. Ezzel kapcsolatosan jogosnak látszik az a kérdés, hogy a kereskedelmi halászat megszüntetése milyen tényleges hatással volt a telepítési szerkezetre, okozott-e változást a természetesvízi halgazdálkodás gyakorlatában. Ezen kérdések megválaszolása érdekében kérdőíves felmérést végeztünk a természetesvízi halgazdálkodók körében.

Anyag és módszer

A vizsgálatba vont alapsokaságot a nyilvántartott halgazdálkodási vízterületek jogosultjai jelentették. A kérdőíves lekérdezésbe elsődlegesen a Magyar Országos Horgász Szövetség közreműködésével a megyei horgászszervezeteket vontuk be. A felmérés során a megkérdezettek aránya meghaladta az 50%-ot mind a gazdálkodási területet, mind a fogásokat tekintve. Az elemzett mintában változatos méretű és eltérő környezeti adottságokkal jellemezhető vízterek egyaránt szerepeltek.

Az első feladatrészben elkészített kérdőív és a tesztelés, pilot adatgyűjtés tanulságai után véglegesítettük a kérdőívet. Ez összesen 16 kérdéscsoportot tartalmazott. A kérdőívekben a kereskedelmi halászat szüneteltetését követő első évet (2017), míg az előtt a 2014. évet vizsgáltuk. Ennek oka, hogy 2015-től folyamatosan hatályba léptek az új halgazdálkodási haszonbérleti szerződések, emiatt a 2015. év már nem tekinthető biztos alapnak. A kérdőíveket elektronikus úton küldtük ki. A válaszadás önkéntes volt. Több esetben a válaszokat személyes lekérdezés során rögzítettük, illetve néhány esetben személyes konzultáció során nyújtottunk a válaszadáshoz segítséget. A beérkezett kérdőívekre adott válaszokat SPSS adatbázisba rendeztük és elemeztük. Az adatok összevetése érdekében több országos adatot – a nyilvántartott halgazdálkodási vízterületek kiterjedését és számát; országos fajonkénti telepítési és fogási adatokat a két vizsgált évben – a NÉBIH Földművelésügyi Igazgatóságának adatbázisa biztosította (NÉBIH 2018).

Eredmények

Magyarországon 2014-ben a nyilvántartott halgazdálkodási vízterületek kiterjedése 146 148 ha volt. A nyilvántartott halgazdálkodási területek közé vont vízterek kiterjedése 2017-re 160 559 ha-ra nőtt. Figyelembe véve a korábbi évek területadatait az látszik, hogy míg a halgazdálkodásba vont területek kiterjedése 1996-2014 közötti időszakban 10%-os növekedést mutatott (Halasi-Kovács & Váradi 2012), addig 2014-2017 között ugyanekkora növekedés volt tapasztalható (NÉBIH 2018).

Az országos telepítési és fogási adatok (NÉBIH 2018) alapján a vizsgált időszakban a természetesvízi halgazdálkodással érintett fajok száma 28. Az országos fogási adatok alapján jól látszik, hogy a hazai természetes vízterek fogásaiban továbbra is a ponty dominál és a fogások fajszerkezete alapvetően nem változott az elmúlt évtizedben (Halasi-Kovács & Váradi 2012). A leggyakoribb zsákmányfajok a ponty mellett az amur, süllő, harcsa és csuka. A 2017. évi telepítési adatok szerint a természetes vizekbe 19 halfaj egyedeit helyezték ki. Mivel ebben az évben már csak akvakultúra termelésből származó halak telepítése volt lehetséges, ez a szám azt jelzi, hogy az akvakultúra rendszerek viszonylag gyorsan és jól vették át a természetes vízi zsákmányból származó telepítések szerepét.

A kérdőívre válaszadók körében szintén a ponty telepítése volt a legnagyobb arányú, 2014-ben 95%, míg 2017-ben 89% (1. ábra). Ezt messze elmaradva követi a dévér 4, illetve 2%-kal a két vizsgált évben, valamint a süllő és a csuka, 1% körüli értékekkel. A válaszadói adatok nagyfokú korrelációt mutattak az országos adatokkal.

1. ábra: A telepített halfajok szerkezete a vizsgált években

A leggyakrabban telepített halfaj, a ponty életkor szerinti megoszlása 1 ha-ra vetítve eltérően alakult 2014-ben és 2017-ben. A telepített ivadék és a háromnyaras egyedek mennyisége csökkent, ugyanakkor a kétnyaras egyedek 1 hektárra vetített mennyisége nőtt.

A felmérés alapján megállapítható volt, hogy a válaszadók egyike sem vásárolt 2014-ben természetesvízi halászatból származó halat telepítési célra. Ennek legfontosabb okai a válaszok alapján: (1) haltermelési létesítményből be tudja szerezni a szükséges halat (71,5%); (2) nem volt igény rá a horgászok részéről (10,7%); (3) elegendő a természetes szaporulat (6,8%); (4) természetesvízi beszerzési forrás hiánya (5,0%).

Az egyes fajok telepítésének szükségességét több tényező is indokolhatja. Leggyakrabban említett indok az élőhelyi sajátosság, ezt szorosan követi a kínálat szélesítésére való törekvés. A kedvező ár azonban egyetlen hasznosítót sem ösztönzött valamely faj telepítésére (2. ábra).

2. ábra: Az egyes halfajok telepítésének okai

A természeti adottságok elsőrendűsége mellett a válaszadók 37,5%-a nem tud elegendő halat vásárolni ezen igény kielégítése céljából. Itt két fajt, a csukát és a compót említették konkrétan a válaszadók. A beszerzési forrás hiánya a vízterületek 11,8%-ában eredményezi azt, hogy egyes fajokból nem tudják a hasznosítók kielégíteni a természeti adottságokból fakadó szükségletet. Válaszadóink tapasztalata szerint a horgászok igénye a mennyiség növelésére leginkább a ponty, süllő és a csuka esetében merül fel. A válaszadók 50%-a nem tud a horgászigények kielégítésére elegendő halat vásárolni. Ez a vizsgált vízterületek 83,8%-át érintette. Ennek legfőbb okaként a beszerzési forrás hiányát, valamint az anyagi okokat jelölték meg a válaszadók.

A kutatás során begyűjtött válaszok alapján a hasznosítók szívesen költenének a jelenleginél többet a telepítésre, mind a kifogható fajok mennyiségének növelése, mind új fajok betelepítése céljából. A horgászigények magasabb színvonalú kielégítése céljából a válaszadók fele a süllő esetében lenne hajlandó többet fizetni. Emellett a válaszadók 37,5%-a megjelölte a compót és a csukát, a keszegfélék, a balin és a paduc 1-1 említést kapott. Külön írták a sügér, márna és menyhal iránti fizetési hajlandóságukat, a harcsát viszont egyetlen válaszadó sem említette. A kisebb halászati hasznosítók részéről a következő fajok telepítésére lenne a továbbiakban igény: amur, kecsege, nyurga ponty, széles kárász, compó, feketesügér, pénzes pér. Nekik a mennyiség növelésére is jelentkezik igényük, erre a jelenleginél többet is hajlandóak volnának költeni, de az ehhez szükséges anyagi fedezetük hiányzik.

A válaszadók többsége (75,3%) a jelenlegi költségek 5-20%-ával is hajlandó lenne többet költeni a telepítésre. A válaszadók 24,7%-nak viszont nincs erre anyagi fedezete. A magasabb fizetési hajlandóság elsősorban azoknál a hasznosítóknál merült fel, akik az elmúlt 10 évben igénybe vettek hazai vagy társfinanszírozású pályázatokat.

Az elemzett vízterületek 87%-ában a hal beszerzési értékének meghatározó részét hosszú távú (3 évnél régebbi) beszállítói kapcsolatok teszik ki. A hosszútávra visszatekintő partneri viszony magyarázatul szolgál arra, hogy a beszerzési kapcsolatok terén csak kevés probléma merül fel (3. ábra). Alkupozíció tekintetében megfigyelhető, hogy a jó alkupozíció inkább a hosszú távú beszerzési kapcsolattal rendelkező és a nagyobb területen gazdálkodókra jellemző.

3. ábra: Beszerzési kapcsolatokat jellemző problémák erőssége

Minden válaszadó végez a telepítések mellett egyéb, a halállomány növelését célzó tevékenységet is. A válaszadók legtöbbször (87,5%) a kíméleti terület kijelölését említették, ami említését és sikerességét tekintve is hasonló képet mutat a jogszabályokon túli tilalmak bevezetésével.

Az adatgyűjtés során vizsgáltuk az egyéb halgazdálkodási célú fejlesztéseket is. A válaszadóknak mindössze 37,5%-a jelezte, hogy hazai, illetve társfinanszírozású támogatásokat használt fel a kérdésben szereplő 2008-2017 közötti, tíz éves időszakban. Ugyanakkor a területarányokat figyelembe véve a pályázatok a vizsgált terület 85,6%-ára terjedtek ki, vagyis megállapítható, hogy elsősorban a nagyobb szervezetek pályáztak sikeresen. A támogatások legfontosabb céljai az élőhelyfejlesztés, eszközvásárlás és halállomány-fejlesztés (pl. génmegőrzés, őshonos halfaj újra telepítése). A 2017. évi területegységre vetítve a támogatások tíz éves összegét, hektáronként mindössze 226,3 Ft támogatás realizálódott, ami alacsonynak mondható.

Értékelés

Az eredmények alapján megállapítható, hogy a természetes vízterekből történő telepítés 2016 előtt sem volt jellemző a természetes vízterek halállomány utánpótlása érdekében. A válaszokból egyértelműen kiolvasható, hogy a népesítést a természetesvízi halgazdálkodást végző szervezetek a kereskedelmi halászat szüneteltetése előtt is alapvetően akvakultúra termelésből szerezték be. Az eredmények azt is jól jelzik, hogy ebben a másik fontos indok az volt, hogy a horgászok elsősorban az akvakultúra termelésből jól beszerezhető fajok – alapvetően a ponty – telepítését igényelték. Ezt a telepítés mennyiségi adatai messzemenőkig alátámasztják.

Az egyes fajok telepítésének igényét a válaszok alapján az élőhelyi sajátosság, valamint a kínálat szélesítésére való törekvés jelentette. A halgazdálkodási tervekben szereplő, legnagyobb mennyiségben telepített halfajok kihelyezését azonban ezzel szemben elsősorban a szabályozási feltételeknek való megfelelés vezérli, amit viszont egyértelműen a horgásznyomás kényszerít ki A két kérdést együtt elemezve megállapítható, hogy a telepítések nagyobb volumene nem ökoszisztéma, hanem horgászat központúan történik. Szintén markánsan megjelenik a válaszokban, hogy a legkedveltebb zsákmányként jelentkező fajok még nagyobb volumenű telepítésére volna igény, azt csak a rendelkezésre álló források limitálják. Ugyanakkor kedvező változásként értékelhető, hogy egyre több olyan faj jelenik meg a telepítésekben, amelyek valóban az élőhelyi adottságok erősítését célozzák még akkor is, ha a válaszadók a kínálat színesítését tűzik ki célul.

A telepítési adatok és a válaszok azt jelzik, hogy bár az akvakultúra-termelés ma már jobbára ki tudja elégíteni a telepítési igényeket, azonban mennyiségi, vagy árproblémák a ritkább fajok esetében felmerülnek. A fizetési hajlandóság vizsgálata egyértelműen azt jelezte, hogy a nagyobb területen gazdálkodók tudnának többet fordítani a telepítendő halak beszerzésére. Ez közvetett módon a gazdasági szempontból fenntartható kezelési egységek méretére is reflektál. Fontos itt annak megállapítása is, hogy a természetes vizeink jó ökológiai állapotának hosszú távú fenntartása csak ökoszisztéma szemléletű halgazdálkodással valósítható meg. Ezzel együtt a mesterséges horgásztavak működése jelentősen hozzájárulhat a zsákmányszemléletű horgászat igényeinek kielégítésében, így tehermentesítve legalább részben a természetes víztereket. A környezeti nevelés fontosságát szintén szükséges itt hangsúlyozni, hogy az eredmények alapján ma már igazolható kedvező halgazdálkodási szemlélet tovább erősödjön természetes vizeink hasznosítása során.

Nem tartozott ugyan szorosan a felmérés feladatai közé, a kérdőív alapján vizsgáltuk a telepítés mellett a halgazdálkodás néhány további, fontos jellemzőjét is. A kapcsolatok értékelése azt jelzi, hogy a válaszadók hosszabb távú, stabil kapcsolatra törekednek, illetve ilyen stabil kapcsolatokkal rendelkeznek. Ez a gazdálkodás szempontjából racionális döntés.

Az eredmények azt jelzik, hogy a természetesvízi gazdálkodók csak nagyon kevés forrást tudnak bevonni a fejlesztésekhez, a fejlesztések mértéke kifejezetten alacsony. A kérdésre adott válaszok itt is rávilágítottak a mérethatékonyság fontosságára. Ugyanakkor a jó halgazdálkodási gyakorlat kialakítása és fenntartása érdekében mára a legtöbb gazdálkodó kiegészítő intézkedéseket is hoz, ami mindenképp pozitív változásként értékelhető.

A vizsgálat eredményei alapján több javaslat is megfogalmazható. (1) A vizsgálat folytatása fontos volna, legalább időszakos adatgyűjtés keretei között. (2) A precízebb kimutathatóság, hatékonyabb elemezhetőség érdekében kívánatosnak, hogy a telepítési és fogási adatok, valamint az akvakultúrában akár kis mennyiségben előállított halakra vonatkozó adatok gyűjtése egyaránt faj szinten történjen. (3) Célszerű lenne a további adatgyűjtés során az igények és az akvakultúra termelés adatait is összevetni. (4) Az ökoszisztéma szemléletű őshonos halfajtelepítések támogatása fontos állami feladat volna. Ez egyrészt segítené a halgazdálkodási vizek kezelőit a környezeti adottságoknak megfelelő halfajszerkezet kialakításában és fenntartásában, míg az akvakultúra termelőket a termelés diverzifikálása irányába mozdíthatná el. (5) A megfelelő telepítési szerkezet létrehozása és fenntartása mellett mindenképp támogatni volna szükséges a környezeti fenntarthatóságot biztosító élőhelyfejlesztéseket is. (6) A környezeti nevelést, ezzel együtt az ilyen típusú akciók támogatása kifejezetten fontos volna az ökoszisztéma szemléletű természetesvízi halgazdálkodás erősítése érdekében.

Kulcsszavak: természetesvízi halgazdálkodás, kérdőíves felmérés, horgászszervezetek

Köszönetnyilvánítás

A tanulmány elkészítését a „Halgazdálkodással kapcsolatos adatgyűjtés, kezelés és felhasználás támogatása” című, MAHOP-3-1.2.1-2017-2017-00001 azonosítószámú projekt támogatta.

Irodalom

Halasi-Kovács B., Váradi L. 2012. A természetesvízi halászat szerepe vizeink biodiverzitásának alakulásában. Természetvédelmi Közlemények 18: 191-201.

NÉBIH 2018. A természetesvízi halgazdálkodás adatai.

 

Az előadás anyaga PDF formátumban