Akvakultúrában tenyésztett ponty (Cyprinus carpio) egyedek izomszövetében előforduló métely-metacerkáriák életképességének vizsgálata

Sándor Diána, Molnár Kálmán, Varga Ádám, Székely Csaba, Cech Gábor

MTA ATK Állatorvos-tudományi Intézet, 1143 Budapest Hungária krt. 21., sandor.diana[kukac]agrar.mta.hu

Kivonat

Bevezetés

Világszerte körülbelül 40 millió ember szenved trematodiasistól, melyeket leggyakrabban a Echinostomidae, Fasciolidae, Heterophyidae és az Opistorchiidae métely családok tagjai okoznak (Abdussalam et al. 1995; Keiser J. and Utzinger J. 2009; WHO 2011). A megfelelően elkészített hal- és rákételek nem okoznak problémát, de nyersen vagy félig átsütött formában történő elfogyasztásuk komoly humán megbetegedéseket okozhatnak, melyek főképp az ázsiai régiókban jellemzőek (Chai et al. 2005; Grundy-Warr et al. 2012; Kim et al. 2017; Pinlaor et al. 2013).

A Holostephanus Szidat, 1936 (Digenea: Cyathocotylidae) fajok metacerkáriái gyakran természetesvízi és akvakultúrákban nevelt halak izommetacerkáriás fertőzöttségét okozzák. A genuszba tartozó fajok morfológiai és molekuláris vizsgálatairól, illetve zoonótikus képességéről csupán néhány publikáció ad információt, így kevésbé ismertnek számítanak.


Anyag és módszer

Magyarország négy halgazdaságának (észak-dunántúli, dél-dunántúli, észak-alföldi, dél-alföldi) 258 egynyaras, majd a legfertőzöttebb halállománnyal rendelkező gazdaságból (észak-alföldi) 30 két - és háromnyaras ponty egyedének izomszövetét vizsgáltuk át. A ParaFishControl projekt keretén belül vizsgáltuk a tógazdasági pontyokat károsító, potenciálisan zoonótikus métely–metacerkáriák jelenlétét. Természetes végleges gazdák hiánya miatt a Holostephanus metacerkáriák ivarérett alakjainak kinevelésére naposcsibe (N=2), az esetleges zoonotikus képesség megállapítására pedig kisemlős (fehér egér (N=2) és szíriai aranyhörcsög (N=4)) kísérleteket alkalmaztunk. 5 kétnyaras ponty egyedből izolált metacerkáriák túlélési képességének felmérését végeztük el különböző fizikai (– 18 °C, + 20°C, + 40°C, + 60°C hőmérsékleti kezelések) és kémiai (5 % és 10 %–os ecetsav, 10 %–os NaCl oldat) eljárásokkal, amelyből következtethetünk az egyes tartósítási módok mételyekkel szembeni hatásosságára (Borges et al. 2014; Rácz and Zemankovics 2002).


Eredmények és következtetések

15 metacerkária fénymikroszkóppal jól detektálható morfológiai bélyegeinek méretét rögzítettük, majd DNS–t izoláltunk a molekuláris azonosításhoz. A lárvális alakok morfológiai azonosítása (1. ábra), illetve 5 (HS17, HS1, HS5, HS20, HS11) mintából nyert szekvencia alapján, az észak–alföldi tógazdaságban előforduló mételyfaj a Cyathocotylidae családba, feltehetően a Holostephanus genuszba tartozik (2. ábra).


1. ábra: Ép, kontant prohemistomulum metacerkáriák az izomzatban (A) és izolálás után (B)

2. ábra: Az izolált metacerkáriák genomiális ITS régiójának genetikai fája

A baromfi– és emlős fertőzési kísérletek negatív eredménnyel zárultak, így kifejlett mételyek morfológiáját nem tudtuk tanulmányozni, illetve a potenciális zoonózis lehetőségét sem lehetett megerősíteni. A túlélési kísérletek során a 10%–os ecetsavas kezelés, illetve a -18 °C–on történő fagyasztás bizonyult a leghatásosabbnak.

 

1. táblázat: A különböző hőmérsékleti és kémiai kezelések során az egyes időpontokban tapasztalt élő metacerkáriák átlagos százalékos aránya. A szürke szín az összmetacerkária pusztulását jelzi (minden kezelési típust négyszeres ismétlésben végeztünk el, a végső értékek ezek átlagát jelentik)


Összefoglalás

A zoonótikus mételyfajok nyers vagy félig átsütött halételek elfogyasztása során képesek embereket is megbetegíteni (Metagonimus sp., Opistorchis sp., Metorchis sp., Cryptocotyle sp.), ezután évekig, évtizedekig élősködhetnek a humán szervezetben (Abdussalam, Käferstein, & Mott, 1995; Fried, Graczyk, & Tamang, 2004; Healy, 1970; Phan et al., 2010). A szakirodalomban számos publikáció született a hal-, rák- és kagylóételek megfelelő elkészítésének témájában, hatékony metodikák után kutatva (Abdallah, Hamadto, El-Hayawan, El-Motayam, & Ahmed, 2009; Borges et al., 2014; Fan, 1998; Kim et al., 2017).

Magyarországon és a legtöbb európai országban közkedvelt a füstölt, pácolt, ecetes (pl. ruszli) halételek, illetve a sós lében vagy olajban kapható tonhal fogyasztása. A piacra termelt halak húsának egyedenkénti ellenőrzése megvalósíthatatlan, ezért csak szúrópróbaszerű ellenőrzést végezhetnek el a szakemberek. Ezen eljárások nem biztosítják teljes mértékben a fertőzött halak kiszűrését. A kutatás során elvégzett métely-metacerkária túlélési kísérletek bebizonyították, hogy a hazai konyhai és tartósítási módszerek rövid időn belül képesek elpusztítani a halhúsban lévő parazitákat. Ugyanakkor a metacerkáriákkal nagymértékben fertőzött halfilék látványa undort keltő és veszélyes lehet a világ bármely részén. Minden esetben érdemes megfogadni az EFSA (European Food Safety Authority) 2004-es, 2010-es, illetve a FAO 1998-as, élelmiszerbiztonság témájú kiadványaiban tett ajánlásokat a haltermékek biztonságos elő- és elkészítéséhez.


Kulcsszavak: Digenea, ponty, Holostephanus, túlélőképesség, zoonózis


Köszönetnyilvánítás

Kutatásunk az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-18-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának és a Horizon 2020 Parafishcontrol (Grant Agreement No. 634429) támogatásával készült.


Irodalom

Abdussalam M; Käferstein F. K; Mott K. E. 1995. Food safety measures for the control of foodborne trematode infections. Food Control. 1995;6:71–79.

Borges J. N; Skov J; Bahlool Q. Z. M; Møller O. S; Kania P. W; Santos C. P; Buchmann K. 2014. Viability of Cryptocotyle lingua metacercariae from Atlantic cod (Gadus morhua) after exposure to freezing and heating in the temperature range from -80 °C to 100 °C. Food Control. 2014;50:371–377.

Chai J. Y; Murrell K. D; Lymbery A. J. 2005. Fish-borne parasitic zoonoses: Status and issues. Int J Parasitol. 2005; 35: 1233–1254.

EFSA (European Food Safety Authority) anonymus. (2010). Panel on Biological Hazards (BIOHAZ) Scientific opinion on risk assessment of parasites in fishery products. EFSA Journal, 8, 1543.

EFSA (European Food Safety Authority) anonymus. (2004). Regulation (EC) N° 853/2004 of the European parliament and council of 29 of April 2004 laying down specific hygiene rules for food of animal origin. Available at https://www.fsai.ie/uploadedFiles/Food_Business/Reg853_2004.pdf Accessed 19.03.14.

FAO (U.N. Food and Agriculture Organization) 1998. Seafood safety e Economics of hazard analysis and critical control point (HACCP) programs. FAO fisheries technical papers, T381. Available at http://www.fao.org/DOCREP/003/X0465E/X0465E00.HTM

Grundy-Warr C; Andrews R. H; Sithithaworn P; Petney T. N; Sripa B; Laithavewat L; Ziegler A. D. 2012. Raw attitudes, wetland cultures, life-cycles: Socio-cultural dynamics relating to Opisthorchis viverrini in the Mekong Basin. Parasitol Int. 2012;61:65–70.

Keiser J. and Utzinger J. 2009. Food-borne trematodiases. Clin Microbiol Rev. 2009;22(3):466–483.

Kim T. I; Oh S. R; Dai F; Yang H. J; Ha S Do; Hong S. J. 2017. Inactivation of Paragonimus westermani metacercariae in soy sauce-marinated and frozen freshwater crabs. Parasitol Res. 2017;116(3):1003–1006.

Pinlaor S; Onsurathum S; Boonmars T; Pinlaor P; Hongsrichan N; Chaidee A; Haonon O; Limviroj W; Tesana S; Kaewkes S; Sithithaworn P. 2013. Distribution and abundance of Opisthorchis viverrini metacercariae in cyprinid fish in northeastern Thailand. Korean J Parasitol. 2013;51(6):703–710.

Rácz O. Z. and Zemankovics E. 2002. Survival of metacercariae of Metagonimus yokogawai (Digenea: Heterophyidae) on fish from River Danube. Hungarian Veterinary Journal, 2002;124(7):437–444.

WHO 2011. Report of the WHO Expert Consultation on Foodborne Trematode Infections and Taeniasis/Cysticercosis. World Health Organisation. https://doi.org/10.1117/12.2180249

 

Az előadás anyaga PDF formátumban

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.