Tapasztalatok amur DDGS alapú tápon való nevelhetőségéről recirkulációs rendszerben és tavi ketrecekben

Havasi Máté1, Révész Norbert1, Lefler Kinga2, Ardó László1, J. Sándor Zsuzsanna1

1NAIK Halászati Kutatóintézet, Szarvas
2Szent István Egyetem, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő

Kivonat

Az elmúlt években a haltakarmányozási kutatások középpontjába került a bioetanol-gyártás mellékterméke, a DDGS. Mivel melléktermékként keletkezik, ezért olcsó, ugyanakkor fehérjékben dúsul, és nem tartalmaz antinutritív anyagokat. Az amur, mint növényevő halfaj, jól hasznosítja az olcsó, növényi alapú takarmányokat. Számos pozitív tulajdonságának köszönhetően a jövő egyik sikerfajává válhat az édesvízi akvakultúrában. Jelenlegi termelése is meghaladja az 5,5 millió tonnát, éves növekménye pedig 10%. Egy mesterséges tápra alapozott, de hatékony és fenntartható amurnevelési technológia létrehozását megalapozandó, egy 12 hetes takarmányozási kísérletet indítottunk. Ennek keretében vizsgáltuk a DDGS hatását az amur növekedésére, anyagcseréjére és élettani paramétereire. Fiatal korcsoportú amurokat helyeztünk 1m3 térfogatú RAS medencékbe és 4,8 m3 térfogatú tavi ketrecekbe. A kiindulási átlagtömeg 110,0 ± 22,32 g és 111,0 ± 21,96 g volt. A kísérleti tápok különböző arányú DDGS-t tartalmaztak (0%, 20%, 40%). A kezeléseket háromszoros ismétlésben végeztük el, majd a kísérlet végén vér -és szövettani mintákat vettünk. A növekedés üteme mindkét rendszerben hasonló trendet mutatott a táp DDGS tartalmának növekedésével, bár a ketreces halak növekedésének üteme kissé lassúbb volt. A takarmányhasznosítás mindkét DDGS tartalmú tápos csoportnál szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a kontrollnál. A máj szövettani vizsgálata különböző fokú elhalást, hipertrófiát és szűkült érhálózatot tárt fel, ezek azonban nem mutattak korrelációt a DDGS tartalommal. A kezelések a bélszövet állapotát nem befolyásolták. A hal testösszetételében a DDGS egyre nagyobb arányban történő alkalmazása csökkentette a zsírdepozíciót és növelte a fehérjetartalmat. A vérplazma triglicerid szintje szignifikánsan alacsonyabb volt a ketreces halak esetében, mint a recirkulációs rendszerben, a DDGS szintek között ugyanakkor nem volt különbség. Az aszpartát aminotranszferáz szintje ugyanakkor csökkent a DDGS szint növelése mellett, bár ez a trend nem volt szignifikáns. Az alkalikus foszfatáz esetében a recirkulációs rendszerben kétszer akkora értékeket mértünk, mint a ketreces halaknál.

A kísérlet eredményei megmutatták, hogy a kukorica és szója akár 40%-ban is helyettesíthető DDGS-sel az amur tápjaiban, és a növekedési ütem is kedvezőbb, mint a magas szénhidráttartalmú tápok esetében. A károsnak tekinthető szövettani elváltozások nem voltak összefüggésben a DDGS tartalommal. A DDGS alapú tápok optimalizálása okán további kísérletek indokoltak.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.