DDGS tartalmú haltakarmányok termelési mutatókra, valamint élettani paraméterekre gyakorolt hatásának vizsgálata ponty (Cyprinus Carpio) növendék esetében

Révész Norbert1, Havasi Máté1, Lefler Kinga Katalin2, Hegyi Árpád2, Ardó László1, J. Sándor Zsuzsanna1

1NAIK Halászati Kutatóintézet, Szarvas
2Szent István Egyetem, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő

Kivonat

Napjainkban számos tanulmány foglalkozik a halliszt árának emelkedése miatt az alternatív fehérjeforrások kutatásával, tesztelésével. Az etanolgyártás mellékterméke, a DDGS (Dried Distiller’s Grain with Solubles) igen jól alkalmazható különböző haszonállatok etetésénél és használata előtérbe került az egyes édesvízi halfajok takarmányozása során is. Korábbi eredményeink azt mutatták, hogy az egynyaras pontyok jól emésztik a DDGS-t, közel hasonló emészthetőségi együtthatóval, mint a kukoricát. Mindezek alapján egy 12 hetes takarmányozási kísérletet terveztünk, zárt, kontrollált recirkulációs halnevelő rendszerben egynyaras pontynövendékekkel abból a célból, hogy megvizsgáljuk a különböző DDGS tartalmú tápok hasznosítását és élettani hatását. Az 1 m3 térfogatú kádakba 63,0 ± 11,32 g átlagtömegű halakat helyeztünk. A vízhőmérsékletet 24 ± 0,5°C-on tartottuk. Háromszoros ismétlésben teszteltünk egy kontroll (0%), egy 20% és egy 40 % DDGS (Pannonia Ethanol Zrt.) tartalmú keveréktakarmányt (Nagyhegyesi Takarmány Kft.), ahol a kontrollhoz képest a kukorica összetevőt helyettesítettük DDGS-sel. A halak etetését manuálisan, napi 3 alkalommal végeztük, 3,5 testsúlyszázalékban. A növekedés ütemét kétheti rendszerességgel követtük nyomon, a kísérlet végén pedig teljes test analízist végeztünk, valamint szövettani mintákat vettünk májból és bélből, illetve vérmintákat is gyűjtöttünk a fiziológiai állapot felmérése érdekében.

A növekedési és takarmányhasznosulási mutatókat tekintve a 40% DDGS-t tartalmazó kísérleti keveréktakarmány statisztikailag igazolhatóan kedvezőbb eredményt mutatott (FCR: 2,08; SGR: 1,48 g/nap; PER: 1,72 g/g) a kontroll csoporthoz (FCR: 1,81; SGR: 1,31 g/nap; PER: 1,18 g/g) képest, míg a 20%-os csoporttal közel azonos eredményt produkált. A teljes test beltartalmi értékeit tekintve szintén a 20 és 40%-os csoport mutatott statisztikailag igazolható különbséget, a nyersfehérje tartalom növekedés és a nyerszsír tartalom csökkenés tekintetében. Mindezekkel ellentétben a 40%-os DDGS csoport májszövettani vizsgálat eredményei több mintánál szöveti széteséssel járó nekrózist, nagymértékű vakuolizációt, nagymértékű zsíros infiltrációt a sejtek között, beszűkült szinuszoidokat mutattak. A vérplazma aszpartát-aminotranszferáz (AST) eredmények a 40%-os kezelésnél emelkedett koncentrációkat mutattak, azonban a csoportok között az értékekben nem volt statisztikailag igazolható különbség. A májkárosodást indikáló másik enzim, az alanin-aminotranszferáz (ALT) koncentrációja alacsony volt, 3-4 U/l között változott. A vérplazma klinikai kémiai vizsgálatok eredményei a referencia értékek hiánya miatt megnehezítik az értékelést. A vérből mért mutatók a csoportok között nem mutattak különbséget, azonban a 40%-os csoportnál az emelkedett AST korrelál a hisztológiai diagnózissal. Az elemzett béltraktus morfológiai szerkezetére a tesztelt alapanyagok nem gyakoroltak negatív hatást.

Eddigi eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a DDGS akár 40% arányban is alkalmazható a pontytakarmányokban a növekedésre gyakorolt negatív hatás nélkül, kedvező fehérjehasznosítás mellett.

 

A projekt az FM Fiatal Kutatói programjának anyagi támogatásával valósult meg.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.