A SÜLLŐ TÁPRA SZOKTATHATÓSÁGA ÉS ÉLŐ ZSÁKMÁNY SZERZÉSI KÉPESSÉGE KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉS VIZSGÁLATA

Csuvár Adrienn1, Benedek Ildikó1, Molnár Marcell2, Molnár Tamás1

1Kaposvári Egyetem, Természetvédelmi és Környezetgazdálkodási Tanszék, Kaposvár
2Kaposvári Egyetem, Vadbiológiai és Etológiai Tanszék, Kaposvár

Kivonat

Vizsgálatunk hipotézise az volt, hogy a pelletált takarmányra eltérő módon átszokó halak élő eleséget is eltérő mértékben képesek zsákmányolni. Az élőhal etetési tesztet Turreson and Brönmark (2004) módszertana alapján végeztük. A mért paraméterek a következők voltak: a zsákmányszerzést megelőző rácsapások száma, alkalmazott taktika, zsákmányszerzés sikere, a préda behelyezése és a rablás kezdete közti, valamint a rablás kezdete és az első rácsapás közti idő, és a prédakezelés módja. A pelletfogyasztás kezdetének alapján képzett tápos csoportok (korai, normál, kései) és pelletet nem fogyasztó egyedek első öt zsákmányszerzését vizsgáltuk, rózsás díszmárna zsákmány etetése mellett. A négy csoportban a zsákmányszerzés sikere eltérő volt (sorrendben: 9,3%, 18,7%, 31,4% és 33,3%). A bonferroni korrekció után azonban csak a korai és a nem-fogyasztó csoportok közt volt szignifikáns a különbség. A pelletfogyasztó csoport (20,2%) egyben kezelve szignifikánsan alacsonyabb sikert ért el, mint a pelletet nem fogyasztó. A sikeres rablások tekintetében a fent említett paraméterek nem különböztek a csoportok közt. Azonban a prédakezelés ideje és a zsákmányszerzésig eltelt idő eltért az első és a negyedik-ötödik prédaszerzés közt. A szükséges rácsapások száma csökkenő tendenciát mutatott.

Eredményeink alapján a zsákmányszerzés hatékony megtanulásához legalább három sikeres predáció szükséges a süllőnél.

 

A vizsgálat az OTKA K112070 téma támogatásával készült.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.