KÜLÖNBÖZŐ TARTÁSTECHNOLÓGIÁKBAN NEVELT KÉTNYARAS PONTYOK VÁGÁSI PARAMÉTEREINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

Csorvási Éva, Juhász Péter, Fehér Milán, Stündl László, Bársony Péter

Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet, Debrecen

Kivonat

Még mindig a legelterjedtebb üzemforma, amikor az étkezési méretű halat 3 év alatt gabonamagvakra alapozott takarmányozással, több 10 hektárnyi vízfelületű halastavakban állítanak elő. A halastavakban rejlő jelentős termelési lehetőségekből kifolyólag a haltermelés-fejlesztés egyik legkézenfekvőbb területe a halastavakban rejlő termelésbiológiai potenciál jobb kihasználása. A megfelelő mennyiségű és minőségű halhús előállításához a tógazdasági haltermelőknek korszerű takarmányozási-technológiákra van szükségük. Ezt a lehetőséget kihasználva néhány haltermelő már táppal egészíti ki - a tó természetes eleségeinek felvétele mellett - a halak takarmányozását. Ennek előnye, hogy kisebb tavakban nagyobb népesítési sűrűség mellett állíthatunk elő étkezési halat 2 év alatt. Intenzív recirkulációs rendszerünkben 8 hetes takarmányozási kísérletet végeztünk, saját gyártású haltáppal, hogy választ találjunk arra a kérdésre, van-e különbség a 3 technológiában nevelt pontyok vágási paraméterei és adaghal kihozatala között. A napi takarmánymennyiséget a biomassza függvényében határoztuk meg, ami az összsúly 1,3%-át jelentette, napi kétszeri etetéssel. Ezt a heti mérések alkalmával korrigáltuk. A kísérlet végén a 3 technológiában nevelt pontyokból 5-5 darabot vágtunk le. Mértük az összsúlyt, a kopoltyú, a béltraktus és az adaghal tömegét. A tápanyagban található szénhidrátfelesleg legtöbbször tartalékként, zsír formájában a hasüregébe deponálódik a ponty esetében, de a húsban is történik raktározás. Emiatt a pontyfiléből (háti és hasi részből) két helyről húsmintát vettünk analitikai vizsgálatokhoz, hogy megtudjuk milyen a hús összetétele, szárazanyag-, zsír- és fehérjetartalma.

A vágási értékeket egytényezős varianciaanalízissel, LSD teszttel elemeztük. Statisztikailag beigazolódott, hogy a három technológiából származó pontyok között eltérés van. A hagyományos gabonára alapozott tenyésztés statisztikailag megegyezik az intenzív recirkulációs rendszerű neveléssel. A táppal kiegészített tógazdasági tartástechnológia viszont eltér a két másik formától. Ezeket a statisztikai adatokat szemlélteti az 1. táblázat.


1 táblázat: Különböző tartástechnológiában nevelt pontyok vágási paraméterei, az adaghal és a béltraktus arányai

  1. Hagyományos tógazdasági tartástechnológiában nevelt ponty (%) 2. Tógazdasági, táppal etetett ponty (%) 3. Recirkulásióa renszszerben, táppal etetett ponty (%)
Adaghal kihozatal 78,2±1,4b 75,2±2,4a 78,7±2,4b
Béltraktus 17,3±1,7a 20,8±2,2b 16,8±2,2a

 

A recirkulációs rendszerben nevelt pontyok húsának vizsgálata igazolta, hogy fehérje és zsír tartalmuk kedvezőbb. A 2. tábázatban látható, hogy ezeknek a halaknak szignifikánsan alacsonyabb a szárazanyag tartalmuk, mint a tógazdasági körülmények között neveltek pontyoké. Ez a tendencia a broiler csirkéknél is megfigyelhető, az intenzív tartás és etetés nagyobb nedvességtartalmat eredményez, ami a vevők szempontjából nem túl kedvező.


2. táblázat: Különböző tartástechnológiában nevelt pontyok testösszetétele

  1. Hagyományos tógazdasági tartástechnológiában nevelt ponty 2. Tógazdasági, táppal etetett ponty 3. Recirkulásióa renszszerben, táppal etetett ponty
Szárazanyag (%m/m) 31,8±1,6a 35,3±1,5b 30,0±2,0a
Fehérje (%) 51,7±1,1a 52,6±2,6a 58,7±1,3b

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.