ELŐZETES EREDMÉNYEK A BALATONI BUSAÁLLOMÁNY GENETIKAI VÁLTOZATOSSÁGÁRÓL

Kovács Balázs1, Boros Gergely2, Specziár András2, Mozsár Attila2, Vitál Zoltán2, Urbányi Béla1, Lehoczky István3

1Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő
2MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet,Tihany
3Haszonállat Génmegőrzési Központ, Gödöllő

Kivonat

Az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet által koordinált, összetett kutatási program célja a Balatont benépesítő busaállomány mélyebb megismerése ökológiai, táplálkozás-élettani, szaporodásbiológiai és genetikai szempontból. A programon belül fontos feladat az állomány genetikai struktúrájának, a fajok közötti hibridizáció szintjének és genetikai változatosságának leírása, valamint bizonyítékok keresése arra vonatkozóan, hogy szaporodik-e az állomány a tóban. Vizsgálatunkban eddig 108 balatoni busa egyedet, valamint 25 „tisztavérű” fehér busa és 28 pettyes busa egyedet vizsgáltunk meg, 10 mikroszatellit DNS marker segítségével.

A vizsgálat eredményei szerint a megfigyelt allélok száma 4 és 20 között változott lókuszonként. Az allélok átlagos száma a balatoni állomány esetében 14, a fehér busa mintákban 9,3 volt, míg a pettyes busa esetében 9,1-nek adódott. A balatoni busaállomány minden lókuszon eltért a Hardy-Weinberg egyensúlytól, míg a pettyes busa 6, a fehér busa pedig 7 lókusz esetében mutatott eltérést. Mivel a „tisztavérű” fajok egyedei génbankból származnak, nem meglepő, hogy sok lókusz esetében eltérnek az egyensúlyi állapottól. A balatoni busa esetében az eltérés magyarázata az lehet, hogy az állomány nem alkot természetes szaporodási közösséget, amely indirekt módon arra utal, hogy a balatoni busa nem szaporodik a tóban és az utánpótlása feltehetően külső forrásból származik. A két faj és a balatoni busa közötti genetikai távolság (Nei Da) értékek 0,35 és 0,69 között változtak. Legtávolabb egymástól a fehér- és a pettyes busa állnak, míg a balatoni állomány a kettő között található, de közelebb áll a fehér busához. Mind a Bayes módszeren alapuló osztályozás, mind pedig a hierarchikus Structure analízis megerősítette, hogy a balatoni állomány hibrid egyedekből áll, melyek túlnyomó többsége a fehér busához áll közelebb genetikai szempontból.

 

A munkánkat az OTKA K 83893 pályázata támogatta.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.