Digenetikus fejlődésű mételyek cerkáriáinak vizsgálata a Balatonban és vízrendszerében

Cech Gábor1, Majoros Gábor2, Ostoros Györgyi1, Molnár Kálmán1, Székely Csaba1

1MTA, Agrártudományi Kutatóközpont, Állatorvos-tudományi Intézet, Halkórtan és Parazitológia Témacsoport
2SZIE, Állatorvos-tudományi Kar, Parazitológiai és Állattani Tanszék

Kivonat

A Balatonban és a Kis-Balatonban előforduló digenetikus mételyek vizsgálata során a puhatestűekben fejlődő lárvális alakok cerkária stádiumait tanulmányoztuk morfológiai és molekuláris biológiai módszerekkel.

Magában a tóban csak kevés, főleg kopoltyús csiga- és kagylófaj él. A fent említett mételyfajok mind ezekben a valódi tavi puhatestűekben fejlődnek. Ugyanakkor a tóval kapcsolatos mocsarakban, melyek vize patakok vagy csatornák révén éri el a tavat, elsősorban tüdőscsigák élnek, amelyek köztigazdái lehetnek a halakban előforduló Diplostomum, Posthodiplostomum, Sanguinicola nemekbe tartozó digenetikus mételyeknek. Ez utóbbi mételyek előfordulnak alkalmanként a balatoni halakban, de nem oly rendszerességgel, mint a folyami vagy a kisebb természetes vizeinkben élő halakban.

A mocsaras parti régióból és a tó medréből gyűjtött kagylók és csigák közül az alábbi módszerrel eddig csak csigákban találtunk mételylárvákat. Az u.n. „cell well plate”-n egyesével izolálva tartott csigákból desztillált vizes, vagy fotoperiódus indukcióval kirajoztattuk a cerkáriákat, és morfológiai vizsgálattal megközelitően behatároltuk faji hovatartozásukat. A puhatestűekben nemcsak a halak métely lárvái, hanem a tó körül élő összes gerinces métely lárvája is előfordul. Mivel a nagyszámú, hasonló faj lárvájának morfológiai meghatározása nehéz,. ezért a talált cerkáriák faji azonosítását molekuláris vizsgálattal, azaz a DNS szekvenciájuknak a génbankban megtalálható szekvenciákkal való összevetésével kívántuk megoldani.

A Balatonon és vízrendszerén gyűjtött cerkária minták molekuláris feldolgozása során az ITS régiót amplifikáltuk, amely megközelítőleg 900-1000 bázispár hosszúságú DNS szakasz. Eddig összesen 16 mintából áll rendelkezésünkre parciális vagy teljes szekvencia, amelyek közül csak néhány egyezett meg teljes mértékben a génbankban található métely-fajokkal. Közülük az egyik egy Echinostoma-faj, amely 99,4%-ban egyezett meg az E. revolutum-mal. Négy cerkária minta az Echinoparyphium recurvatum faj lárvális alakjának bizonyult (97,4-100%). Két minta a Trichobilharzia franki fajhoz tartozott (99,9%), illetve egy minta esetében sikerült kimutatnunk a Diplostomum pseudospathaceum fajt is (99,9%), amelynek metacerkáriája édesvízi halak szemlencséjében élősködik. A többi cerkária minta esetében nem volt lehetséges a pontos faji meghatározás, mivel a génbankban nem állnak rendelkezésre (vagy csak kis számban) szekvenciák. Ez utóbbiak közül két Plagiorchis, egy Echinochasmus és egy Tylodelphis métely-faj cerkáriájából sikerült szekvenciát nyernünk Továbbá rendelkezünk szekvenciával az Apatemon strigea faj cerkáriájáról, azonban a pontos meghatározás ebben az esetben sem volt megvalósítható. Ez utóbbi eredmények felvetik annak szükségét, hogy a balatoni halakból gyűjtött mételyek szekvenciáit is megvizsgáljuk, és hiteles génbanki adatok hiányában ezekhez viszonyítsuk a puhatestűekben talált lárvák szekvencia-adatait. Ennek a törekvésnek első eredményeként sikerült szekvenciát nyernünk bodorkából és vörösszárnyú keszegből izolált Paryphostomum lárvákból, valamint amurgébből és compóból gyűjtött Echinochasmus metacekáriákból.

 

Támogatás: OTKA K 100132. sz. szerződés

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.