ÚJ ELJÁRÁS KIDOLGOZÁSA A HALIVADÉKRA VESZÉLYES COPEPODA PLANKTON SZELEKTÍV ELTÁVOLÍTÁSÁRA

Boltizár Ottó, Csenki Zsolt, Hegyi Árpád, Horváth László

Szent István Egyetem, MKK, KTI, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő

Kivonat

A Közép-európa halgazdaságaiban tenyésztett haszonhalak többsége a tavasszal ívó, ikráikat szubsztrátra (pl. elárasztott területek növényzetére) ragasztó (fitofil) ikrahagyó vagy ikragondozó szaporodási guildbe sorolt fajokból áll. A főként a Pontyfélék családjába tartozó halfajok szaporodása a folyóvizek alsó szinttája esetében egybeesik a tavaszi, nyár eleji áradásokkal. Ilyenkor a folyó kilép a medréből, és elönti a növényzettel borított hullámtéri területeket, melyeket az ívásra készülő halak felkeresnek. A sekély, könnyen felmelegedő elöntött területeken a felhígulás miatti alacsony a zooplankton denzitás, ezért a különböző csoportok között elkezdődik egy szukcessziós folyamat. Az ártéren születő halivadék ebben a közegben kezdi meg exogén táplálkozását. A zooplankton csoportok szaporodási versengésében a parthenogenetikusan szaporodó Kerekesférgek (Rotatória) vannak előnyben. Ezek a lassan mozgó planktonikus vagy szesszilis életmódot folytató élőlények kínálják a halivadékok számára a megfelelő méretű táplálékbázist. A szukcesszióban őket az apró Cladocera fajok követik. A ragadozó Copepoda fajok (pl: Cyclops ssp.) jelennek meg legkésőbb a zooplanktonban. Erre az időpontra, hetekkel az ívás után ezek a kisrákok már nem jelentenek veszélyt az ivadékra. Ez a táplálkozási környezet biztosítja, az un halbölcsök kedvező ivadék túlélését.

A tógazdasági ivadéknevelés során, mesterségesen igyekszünk hasonló plankton viszonyokat teremteni a keltetőházból kiszállított ivadék számára. Ezt a célt az ivadékra veszélyes ragadozó Copepoda állomány időszakos szelekciójával érjük el, amit a gyakorlatban a ma már tilalmi listára helyezett szerves foszforsavészter kezeléssel lehetett elérni.

A vizsgálataink célja volt a veszélyes Copepoda állomány időszakos eltávolítása más hatóanyagú szerekkel. Az egyik, általunk tesztelt vegyszer a szilárd, kristályos szerkezetű, de vízben jól oldódó ezüst-nitrát volt. A laboratóriumi tesztek egyik részében a Copepodákra letális minimális koncentrációt határoztuk meg. Hígítás sorozatban mértük fel az ezüst ionok Copepodákra kifejtett toxicitását (0,03125 -1,00 ppm). A Copepodákra a 0,0625 ppm-es koncentrációjú oldat már letálisnak bizonyult. Párhuzamosan vizsgáltuk a vegyszer hatástartamát is. A toxicitás csökkenését illetve megszűnését további Copepoda állományok 20-24 óránkénti ismételt hozzáadásával elemeztük. Ennek alapján megállapítottuk, hogy a letális oldat koncentráció hatástartama kevesebb, mint 24 óra.

Az ezüstnitrát toxicitását zebradánió ivadékokon is modelleztük. Megállapítható volt, hogy a Copepodákra letális koncentráció a halivadék esetében nem bizonyult toxikusnak. Az ezüst-nitrát oldattal végzett kísérletekkel párhuzamosan, a tógazdasági gyakorlatban használt, az Európai Unióban engedélyezett insecticid hatású vegyszerekkel is elvégeztük a kísérletet (klórpirifosz-metil hatóanyagú Reldan és Megatox), valamint megmértük a korábban használt Unifosz toxicitását is Copepoda állományokra. Az eredmények azt mutatták, hogy az ezüst-nirát oldattal végzett kezelések esetében a Copepodákra letális koncentráció alacsonyabb, mint a többi insecticid vegyület esetében, és a vegyszer hatástartama is rövidebb. A tavi körülmények között, fóliahengerekben végzett félüzemi kísérletek hasonló eredményt adtak.

Folyamatban vannak kutatások az ökológiai termesztésben használatos növényi olajok hatásának felmérésére is Az Azadiracta Indica trópusi fából készített neem olaj insectákra kifejtett hatása nem az ingerület átvitel gátlásán alapul, hanem bizonyos táplálkozást befolyásoló idegközpontokat bénít, ezért a hatás vizsgálatához más vizsgálati modell kialakítása szükséges.