A balatoni busapopuláció termékenységi vizsgálatának eredményei
Józsa Vilmos1, Piotr Hliwa2, Boros Gergely3, †Tátrai István3, Györe Károly1, Jacek Kozłowski2
1Halászati és Öntözési Kutatóintézet, H-5541 Szarvas, Anna-liget 8.
2Warmia és Mazuria Egyetem, Környezetvédelmi és Halászati Kar, Olsztyn, Lengyelország
3MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet
Kivonat
Jövőre lesz ötven éve, hogy 1963-ban megérkezett hazánkba az első 14000 fehér busa lárva (Pintér 1980). A növényevő halaknak Balatonba történő telepítésének gondolata először 1968-ban merült fel részben hínárirtás és részben hozamfokozás céljából. Idén lesz negyven éve, hogy 1972-ben kísérleti jelleggel fehér és pettyes busát telepítettek a Balatonba (Bíró 1976). Az elmúlt évtizedekben számos kutatási projekt foglalkozott ezen halfajok és a vízminőség, természetes táplálék készlet közötti összefüggések vizsgálatával. Habár a hazai éghajlati és ökológiai kondíciók, az ivarérettség elérésének időszaka hasonlóak voltak egyes kínai természetes élőhelyekéhez, természetes vizeinkben a faj természetes szaporodását nem tartották lehetségesnek. Ezért arra vonatkozóan nem történtek mélyreható vizsgálatok. A Balatonban még a telepítés követő évtizedben sem volt megfigyelhető természetes szaporulat (Pintér 1980).
A Balatonba eredetileg fehér busát telepítettek (Virág 1995), de a múlt század nyolcvanas éveitől kezdődően vélhetőleg a természetes szaporodás megakadályozása érdekében főként fehér és pettyes busa szülők hibrid utódai kerültek kitelepítésre természetes vizeinkbe. Morfometria vizsgálatok alapján megállapítást nyert, hogy az ezredforduló után a Balatonban élő busa populációt fenotípus szerint > 90 %-ban hibridek alkották. A halak a szűrőkészülék szerkezete, valamint morfometriai bélyegek alapján a fehér busára jellemző jegyeket hordozzák (Tátrai és mtsai 2009.).
A mai napig nem tisztázott, hogy a hibridizáció, vagy a faj akklimatizációja következtében negyedszázaddal az első telepítést követően már tömegesen figyeltek meg busa ivadékot a Tisza vízgyűjtőjén. Ezen a vízterületen a természetes szaporodást igazolja, hogy a 2001-es cianid mérgezést követően kipusztult folyómedri busa állomány regenerálódott. Ebben az időszakban már a Duna szerbiai szakaszán is észlelték egyéves ivadékok megjelenését (Jankovic et all. 1992). A Balaton déli befolyóin (Zala-Somogy határárok) 2009-ben sikerült busa ivadékot fogni.
A Balatoni Limnológia Intézet és a HAKI munkatársai a busa biológiai szerepét és hatását a Balatonban 2002 óta vizsgálják közösen. A 2002-2004. közötti időszakban elsősorban az oocita (ikra) átmérőjének szezonális vizsgálata alapján próbáltak az ívásra vonatkozó következtetéseket levonni. A petefészkek telítettségéből és az oocita átmérő változásából arra a következtetésre jutottak, hogy a busa nagy valószínűséggel nem ívik a Balatonban (Tátrai és mtsai 2005.)
Mivel továbbra is hiányoztak az egyértelmű információk és tudományos bizonyítékok a balatoni busa természetes szaporodásának bekövetkezéséről, az ezt követő időszakban a gonád szövettani képe alapján próbáltunk az esetleges ívásra vonatkozó bizonyítékot találni. A 2005-ben gyűjtött gonád minták szezonális vizsgálata során megállapítást nyert, hogy az ivari sejtek fejlődése aszinkronikus. Azonban mintázások és a minták kis száma miatt nem lehetett egyértelműen meghatározni a balatoni busa gonád fejlődésének folyamatát. Mégis biztonsággal megállapítható volt, hogy az oociták aszinkronikus fejlődése a halfaj porciós ívásának lehetőségét igazolja. Az első ívás ideje májusban lehetséges, ezt igazolja az áprilisi gyűjtési gonád minták szövettani képe valamint a posztovulációs sárgatestek jelenléte a júniusi gonád mintákban, a másodiké viszont június és július fordulóján. A vizsgálatba vont júliusi és szeptemberi gonád minták szövettani képe azonban arra utal, hogy a második porció a vizsgált szezonban nem került lerakásra, aminek oka lehetett pl. a nem megfelelő környezeti feltételek által kiváltott stressz. Összességében a gonádokban lejátszódó erőteljes reszorpciós folyamatok jelentős mértékben csökkenthették a következő szaporodási szezon eredményességét.
Annak ellenére, hogy a szövettani vizsgálatok eredményei nem adtak egyértelmű választ, több közvetett jel is utalt az esetleges természetes szaporodás időnkénti bekövetkezésére. Habár az utolsó balatoni busatelepítés 1983-ban volt, a halászati fogásokból mintázott halaknál a 10 évnél idősebb (90 %) egyedek dominanciája volt a meghatározó.
2011-ben 26 fehér busa ikrás gonádjának vizsgálata történt meg, az ívás előtti (március-május) és utáni (szeptember, november) időszakban. Márciusban a GSI értékek jelentős eltérést sejtettek az ikrások gonád érettségében. A szövettani vizsgálat megerősítette ezt a feltételezést. Két egyednél a pre-vitellogenetikus stádiumban lévő sejtek dominanciája volt megállapítható, melyeken kívül még megfigyelhetők voltak a vitellogenezis korai stádiumában lévő sejtek is. Szintén megfigyelhető volt a nem vakuolizált oociták számának növekedése a fejtől (kisszámú) a farok irányába (nagyszámú).
Az áprilisi szövettani metszeteken az oociták érettségében hatalmas eltérés és a gonádnak aszinkronikus fejlődése volt megfigyelhető. A májusi mintákban a kései vitellogenezis stádiumában lévő oociták voltak a dominánsak, valamint a gonád hátsó traktusából származó mintákban viszonylag nagyszámú posztovulációs sárgatestek voltak megfigyelhetők. Ez utalhat az első ikra adag ovulációjára és ürítésére az ívási időszakban. A szeptemberi minták értékelése alapján feltételezhető, hogy megfelelő környezeti viszonyok között az ikrások még ebben az időszakban is képesek lennének az ívásra. A novemberi mintáknál nem volt észlelhető nagy változás a petefészkek szövettani képében. A petefészkek szeptemberi és novemberi szövettani képe a vizsgált ikrások ívási problémáját jelezheti. Ezt egyfelől igazolja az év végén a petefészekben viszonylag nagy mennyiségben előforduló szabályos alakú, érési stádiumban lévő oocita, valamint az egy-egy preovulációs sárgatestek, azaz reszorbeálódó sejtek egyidejű jelenléte. Másfelől jelentheti, hogy a stabil környezeti feltételek (hőmérséklet, trofitás) eredményeként már a balatoni fehér busánál is kialakulhatott a policiklusú szaporodású halakra jellemző peteérési mód.
Programajánló
Hírek
Tisztelt Látogatók!
A hazai agrár-felsőoktatás szükséges megújulásának mérföldköve az alapítványi fenntartású Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) létrejötte, amely 2021. február 1-től 5 campuson, több mint 13 ezer hallgató számára fogja össze a dunántúli és közép-magyarországi élettudományi és kapcsolódó képzéseket. Az intézményhez csatlakozik a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) 11 kutatóintézete is, így az új intézmény nem csupán egy oktatási intézmény lesz, hanem az ágazat szellemi, szakpolitikai és innovációs központjává válik, amely nagyobb mozgásteret biztosít a képzések, a gazdálkodás és szervezet modernizálásához, fejlesztéséhez. Az összeolvadással magasabb fokozatra kapcsolunk, a kutatói és egyetemi szféra szorosabban fonódik majd össze, aminek következtében még több érdekes, izgalmas kutatás-fejlesztés születhet majd az agrárium területén.
Kérjük, kövesse tevékenységünket a jövőben is a www.uni-mate.hu honlapon!
A szokásostól eltérően az idei évben ősszel, október 03-04 között került megrendezésre az Ultrabalaton csapatversenye. NAIK-os csapat az idei évben állt először rajthoz a 14. alkalommal kiírt versenyen.