Ragadozó hozamokról – régi számok tükrében
Horváth Zoltán1, ifj. Horváth Zoltán2, Hancz Csaba2
1H&H Carpio Halászati Kft., Szentlőrinc
2Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar
Kivonat
Napjainkban a magyar halas szakma egyértelműen az évtizedek óta szinte változatlan félintenzív tógazdasági technológia megújítását keresi. Sok egyéb lehetőség mellett a többnyire mindig jó áron eladható ragadozó fajok polikultúrán belüli arányának növelése kínálkozik ígéretes lehetőségnek. Az új lehetőségek keresésének megalapozást kívántuk szolgálni jelen munkánkkal, amelyben a hagyományos, ún. járulékos ragadozóhal termelés adatait elemeztük. Az eredeti adatállomány négy dél-dunántúli gazdaság 166 tavának közel 50 éves idősoraiból 28500 adatot tartalmazott, amit első lépésként szigorú, statisztikai és halas szakmai szempontok szerinti szűrésnek vettetünk alá.
Célunk a ragadózó (harcsa, csuka, süllő) hozamokra, a kihelyezett állomány növekedésére és megmaradására ható tényezők vizsgálata, a rögzített elsődleges és az ezekből szármatatott változók összefüggéseinek vizsgálata volt. A ragadozó és táplálékhal egyedszámának és átlagsúlyának arányát valamint a kihelyezett békés halak állománynak megmaradási százalékát kiemelt figyelemmel kísértük. A feltehető egyszerű szakmai kérdésekre a lineáris regresszióanalízis módszerével igyekeztünk válaszokat találni.
Az adatok szűrésével kapcsolatos tapasztalataink szerint a tógazdasági adatszolgáltatás oly mértékben pontatlan (volt), hogy már csak a nyilvánvalóan lehetetlen adatok kizárása is közel 50 %-os adatvesztést okozott. Ennek ellenére az eredeti hatalmas adatbázis lehetővé tette bizonyos következtetések levonását.
Logikus hipotézisnek látszott, hogy a tavi ragadozó hozamok elsősorban attól függnek, hogy a kitelepített ragadozó lehalászásig elegendő táplálékhallal találkozhat-e, és azok mérete megfelelő-e. A többváltozós regresszióanalízis stepwise módszerét alkalmazva azt kaptuk, hogy ezek a tényezők a ragadozó hozam becslésére szolgáló modell megbízhatóságához (melynek maximuma az R2 = 0,6 körüli értéket vett fel) csak néhány százalékkal járult hozzá. A modellek vizsgálata alapján megállapíthatjuk, hogy a ragadozók hozamát, egyáltalán nem meglepő módon, a kihelyezett mennyiség és annak megmaradása (R2 = 0,3) határozza meg. Szerintünk ennek az az oka, hogy a ragadozók elsődleges táplálékául szolgáló „szeméthal” mennyiségére és nagyságára vonatkozó adatok még a többinél is sokkal kevésbé megbízhatóak.
További 10-20 %-ot javít a becslés pontosságán a kihelyezett és lehalászott egyéb hal mennyiségének bevonása a független változók közé. Ugyanakkor a ragadozó és az egyéb békés halak (elsősorban ponty) hozama között szignifikáns összefüggést nem találtunk. Az általunk vizsgált, a dél-dunántúli régió halastavi gazdálkodását bizonyára kellően reprezentáló adatbázis elemzése azt igazolta, hogy a hagyományos járulékos ragadozóhal termeléssel, amikor a kihelyezett ragadozó aránya 2-5%, és korosztályát tekintve a pontynál egy évvel fiatalabb, igen szerény – 7 kg/ha körüli - átlagos hozamot lehetett elérni, ami óriási szórást mutat, jelezve a termelés mindenki által ismert nagy kockázatát. Ez a ragadozó mennyiség nem befolyásolja érdemben a ponty és a növényevők nettó hozamát, ami egyébként szintén elég alacsony volt, és szintén nagy szórást (373±270 kg/ha) mutatott.
Ha ezeket a hozamszinteket nagy biztonsággal meg akarjuk haladni, az egész halastavi technológiát át kell gondolnunk, és új alternatívákat kell keresni. A megbízható adatközlés azonban mindig alapvető feltétele lesz annak, hogy az általános törvényszerűségeket a számok nyelvére fordítva is megfogalmazhassuk.
Kulcsszavak: ragadozó halfajok, tógazdasági hozam, statisztikai analízis
Programajánló
Hírek
Tisztelt Látogatók!
A hazai agrár-felsőoktatás szükséges megújulásának mérföldköve az alapítványi fenntartású Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) létrejötte, amely 2021. február 1-től 5 campuson, több mint 13 ezer hallgató számára fogja össze a dunántúli és közép-magyarországi élettudományi és kapcsolódó képzéseket. Az intézményhez csatlakozik a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) 11 kutatóintézete is, így az új intézmény nem csupán egy oktatási intézmény lesz, hanem az ágazat szellemi, szakpolitikai és innovációs központjává válik, amely nagyobb mozgásteret biztosít a képzések, a gazdálkodás és szervezet modernizálásához, fejlesztéséhez. Az összeolvadással magasabb fokozatra kapcsolunk, a kutatói és egyetemi szféra szorosabban fonódik majd össze, aminek következtében még több érdekes, izgalmas kutatás-fejlesztés születhet majd az agrárium területén.
Kérjük, kövesse tevékenységünket a jövőben is a www.uni-mate.hu honlapon!
A szokásostól eltérően az idei évben ősszel, október 03-04 között került megrendezésre az Ultrabalaton csapatversenye. NAIK-os csapat az idei évben állt először rajthoz a 14. alkalommal kiírt versenyen.