Különböző takarmányok és takarmányváltások hatása a széles kárász lárvák (Carassius carassius L.) megmaradására és növekedésére

Demény Ferenc, Sokoray-Varga Solt Ferenc, Müllerné Trenovszki Magdolna, Hegyi Árpád, Urbányi Béla és Müller Tamás

Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő

Kivonat

A hazai széles kárász állomány erősen csökkenő tendenciát mutat. Célunk a környező országok gyakorlatával ellentétben (Ausztria, Horvátország, Szlovákia, Románia, Szerbia) a védettségi státusz bevezetését megelőzni, ennek érdekében eredeti élőhelyeinek rehabilitációjával és telepítésekkel megerősíteni a hazai állományokat.

A széles kárász tógazdasági termelés fejlesztésének egyik lehetséges útja a tenyészidő meghosszabbítása, ami ívási idő előtti mesterséges szaporítást és lárváik védett helyen történő előnevelését jelenti. Jelen munkánkban különböző takarmányok hatását vizsgáltuk táplálkozást megkezdő ivadékokra (előnevelés).

A háromszor háromhetes kísérleti periódusokban kétféle tápot (55% és 28% nyersfehérje) hasonlítottunk össze a kontroll; artemia-val etetett csoporttal. 1 kísérlet: a táppal és a vegyesen (napi egyszeri artemia kiegészítés) etetett csoportokat hasonlítottuk össze a kontrollal. 2. kísérlet: vegyes takarmányozási csoportokat (napi egyszeri és kétszeri artemia kiegészítés) hasonlítottuk össze a kontrollal. 3. kísérlet: az első 5 és 10 nap artemia etetést váltottunk tápos etetésre és ezt vetettük össze egész idő alatt etetett táp és artemia csoportokkal.

Lárvanevelési kísérleteink során a legjobb növekedést és megmaradást minden esetben az artemia-val etetett csoportok érték el (elhullás (EL): 1,1-7,8%, elért átlagos testhossz (ÁH): 15,2-18 mm, elért átlagos testtömeg (ÁT): 39,8-68,9 mg). A második legjobb takarmányozási stratégia az első 10 nap artemia etetést felváltó tápetetés (EL:5,3-10,6%, ÁH: 12,7-13,7 mm, ÁT: 16,9-23,3mg), valamint a napi kétszeri artemia kiegészítésű vegyes takarmányozás volt (EL:5,2-11,1%; ÁH: 12,1-13,7%; ÁT: 18,5-29,4 mg).  A tápok önmagukban elégtelen eredményeket értek el.  A takarmányváltáskor és vegyes takarmányozású csoportokban alkalmazott tápok közül a magasabb fehérje és zsírtartalmú táp adott jobb eredményeket.

 

Kísérleteinket az NKTH és Bolyai János Kutatói Ösztöndíj pénzügyi támogatásokkal végezzük.

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.