A vízicsigák és kagylók egyes halászatot érintő vonatkozásairól

Majoros Gábor

Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar, Parazitológiai és Állattani Tanszék, Budapest

Kivonat

Önmagában az édesvízi gerinctelenek legtöbb faja „nem sok vizet zavar” a természetes ökoszisztémákban, sőt a természetszerű haltenyésztési rendszerekben sem, de nagyon is tudjuk és tapasztaljuk, hogy összességükben mekkora szerepük van a táplálék-láncolatban és az élőlényeknek az egymásra gyakorolt egyéb hatásaikban. A többnyire negligált vízi puhatestűek jelenléte vagy hiánya alapjában véve két területen érintheti a halászattal foglalkozókat: van-e köztük kórokozó, amely káros lehet az állatra vagy az emberre nézve, avagy a jelenlétük megzavarja-e azt a környezetet, amely a halak fejlődésére szolgál? Előadásomban arra az először nem magától értetődő tényre szeretnék rámutatni, hogy bár a csigák és kagylók számos kórokozónak tartott szervezetet képesek nevelni a testükben, még ezekkel együtt sem feltétlenül káros a jelenlétük a halak mellett. Az MTA Állatorvos-tudományi Kutató Intézet munkatársaival együtt végzett munka során a balatoni és dunai csigákban zömmel olyan mételylárvákat találtunk, amelyek a vízimadarakban, hüllőkben és kétéltűekben élő laposférgek lárvaalakjai, és halban nem fejlődnek. A vízparti emlősökben vagy madarakban élősködő, de halban is fejlődő mételyek lárvái alkotják a következő gyakorisági csoportot, és érdekes módon a csigákból csak a halakat, de más gerincest nem fertőző mételyek a legritkábbak. Ilyenek a halak vérmételyei (Sanguinicola) és némely bélmétely (Nicolla, Asymphylodora): az előbbiek közvetlenül halba jutnak a csigából, az utóbbiak alsórendű rákok segítségével fertőzik a halakat. Mivel az egyes csigafajok többféle mételynek lehetnek köztigazdái, a fertőzési lehetőségüket az egyes mételyek gyakorisága nagyban befolyásolja. Ezért parazitológiai szempontból előnyös, ha a halas vizek partján változatos fauna él, mivel a bennük élő egyik parazita sem dúsulhat fel a többiek rovására, ezáltal a fertőzöttség mértéke nem éri el a kóros szintet. Az USA-ban van már példa rá, hogy a halakat károsító mételyek azáltal váltak gyakorivá, hogy a tavakból kihaltak a más mételyeket is fenntartó egyéb állatok. A gazdaságos haltenyésztés szempontjából nem tűnik kedvezőnek a tóból táplálkozó egyéb állatok megtűrése, de ezt természetes vizeink esetében felétlenül el kell fogadni, és a mesterséges, de természetszerű haltartásban is kívánatos. A vizeinkben őshonos puhatestűeknek fontos szerepük van abban is, hogy idegen rokonaiknak kisebb esélyük legyen betelepedni. Előadásomban ismertetem a Magyarországra behurcolt csiga és kagylófajokat, elterjedésük várható következményeit és az ellenük való védekezés lehetőségeit is. (OTKA K 71837)

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.