A ragadozó halak betegségei természetes viszonyok és intenzív körülmények között
Csaba György, Láng Mária, Gonda Eszter
MgSzHK Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság, Budapest
Kivonat
A természetes vizeinkből származó legfontosabb ragadozó halaink betegségeinek vizsgálata már akkor megkezdődött, amikor az FM Állategészségügyi Igazgatósága 1957-ben a halegészségügyi diagnosztikai munkát az MGSZHK ÁDI jogelődjére, az Országos Állategészségügyi Intézetre bízta. Áttekintve az elmúlt 50 év diagnosztikai munkáját, megállapítható, hogy a békés halainkhoz viszonyítva ritkábban nyílt lehetőség a ragadozó halak betegségeinek tanulmányozására. A természetes vizeink (Balaton, Fertő-tó, Tisza-tó, Duna, Tisza) ragadozói (angolna, süllő, kősüllő, csuka, balin, törpeharcsa, folyami harcsa) betegségeinek áttekintése főként pályázatok keretében végzett vizsgálatokon alapult. A tógazdasági termelésbe vont ragadozó halak (süllő, csuka, folyami harcsa) betegségeinek megismerése - a szerény népesítési arányokhoz igazodva - több évtizedes diagnosztikai munka eredménye. Ezeket a kórképeket halfajonként vetített képeken mutatjuk be.
Eddigi tapasztalataink szerint jól izolált, intenzív viszonyok között a bemutatott kórképek többsége gyakorlatilag nem jelentkezik. A halnevelés kiinduló feltétele a vírusmentes állomány. A ragadozók intenzív nevelése során a természetes tartásban észlelt esetektől eltérő kórképek mutatkoznak. A felnevelés során ismételten föllépő betegségek az egyes fajoknál alkalmazott táp optimalizációjának adott színvonalát is jelezhetik. Az élettani szempontból tökéletlen tápra rendszerint a máj szövettani vizsgálata derít fényt, amelynek során különböző fokban kialakuló zsíros infiltráció állapítható meg. A máj zsíros elfajulása az ivadéknevelés kezdetén a legtöbb fajnál határozottabban jelentkezik.
A bakteriális kórképek közül a vízi környezetben bárhol előforduló Flavobacterium columnare, illetve Aeromonas hydrophila fakultatív kórokozó szerepe a legjelentősebb, kártételükkel a környezeti stresszhatásoknak kitett, legyengült állományoknál gyakran számolhatunk.
A Saprolegnia gombafajok okozta megbetegedésekkel szintén a halak általános ellenálló képességének legyengülése, illetve a nem megfelelő higiéniás feltételek esetén találkozunk. Az említett Flavobacterium columnare, Aeromonas hydrophila és Saprolegnia fakultatív patogén kórokozók megtelepedése a kannibalizmus fellépésekor keletkezett sérülések helyén gyakori.
A recirkulációs rendszerekben a paraziták közül súlyos károkat okozhatnak a közvetlen fejlődésű egysejtűek, az Ichthyobodo necator (Costia) ostoros véglény, a csillós egysejtűek közül pedig az Ichthyophthirius multifiliis, Tetrahymena pyriformis (alkalmi élősködő, leginkább a sok bomló szerves anyagot tartalmazó vízrendszerekben szaporodik fel), valamint Trichodina és Trichodinella fajok. A természetes vizekben gyakori, köztigazdá(k)hoz kötött fejlődésű paraziták az intenzív termelésbe vont halakban csak kivételesen fordulnak elő, mivel a köztigazdáknak az intenzív rendszerben többnyire nincsenek meg az életfeltételei.
A betegségek megelőzése érdekében az intenzív nevelés során különös figyelmet kell fordítani a megfelelő higiénés viszonyok betartására. A kórokozók behurcolásának megelőzésére a frissen kikelt lárvát előzőleg kifertőtlenített, és néhány napra szárazra állított rendszerbe kell kihelyezni. A frissen kelt lárváknak az anyahalakkal, vagy más halállományokkal nem szabad érintkezniük. A recirkulációs rendszerbe a nevelés ideje alatt más halfaj vagy élő eleség nem kerülhet be. Ügyelni kell arra, hogy a haltartó medencék, kádak fala minél simább, felülete pedig a vízmennyiséghez viszonyítva minél kisebb legyen, ezzel is csökkentve a kórokozók megtelepedési lehetőségét. Nem célszerű elválasztó rácsokat beépíteni, mivel azok a felületet nagymértékben növelik. Helyettük inkább különböző méretű kádakat kell a különböző korosztályoknál alkalmazni.
Programajánló
Hírek
Tisztelt Látogatók!
A hazai agrár-felsőoktatás szükséges megújulásának mérföldköve az alapítványi fenntartású Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) létrejötte, amely 2021. február 1-től 5 campuson, több mint 13 ezer hallgató számára fogja össze a dunántúli és közép-magyarországi élettudományi és kapcsolódó képzéseket. Az intézményhez csatlakozik a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) 11 kutatóintézete is, így az új intézmény nem csupán egy oktatási intézmény lesz, hanem az ágazat szellemi, szakpolitikai és innovációs központjává válik, amely nagyobb mozgásteret biztosít a képzések, a gazdálkodás és szervezet modernizálásához, fejlesztéséhez. Az összeolvadással magasabb fokozatra kapcsolunk, a kutatói és egyetemi szféra szorosabban fonódik majd össze, aminek következtében még több érdekes, izgalmas kutatás-fejlesztés születhet majd az agrárium területén.
Kérjük, kövesse tevékenységünket a jövőben is a www.uni-mate.hu honlapon!
A szokásostól eltérően az idei évben ősszel, október 03-04 között került megrendezésre az Ultrabalaton csapatversenye. NAIK-os csapat az idei évben állt először rajthoz a 14. alkalommal kiírt versenyen.
