Specziár András, Müller Tamás és Bercsényi Miklós A FOGASSÜLLŐ SANDER LUCIOPERCA (L.), A KŐSÜLLŐ S. VOLGENSIS (GMELIN) ÉS HIBRIDJÜK A FEHÉRKÖVES S. LUCIOPERCA ♀ × S. VOLGENSIS ♂ MORFOMETRIAI ÖSSZEVETÉSE

Specziár András¹, Müller Tamás² és Bercsényi Miklós²

¹Magyar Tudományos Akadémia, Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany
²Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely

Kivonat

Korábbi HAKI tanácskozáson már beszámoltunk arról, hogy a fogassüllő és a kősüllő közötti hibridizáció mesterséges szaporítási eljárással könnyedén megoldható, akár az ívási időszakon kívül is. A hibridizációnak tehát sem morfológiai, sem biokémiai akadálya nincsen. A két faj természetes hibridizációjáról egyelőre azonban még nincs tudomásunk. A természetes hibridizáció hiányát magyarázhatja a két faj eltérő szaporodási viselkedése - miszerint, míg a fogassüllő párban és fészekre ívik, ivadékőrző és fitofil, addig a kősüllő a nyílt aljzatra ívik, fito-litofil és nem ivadékőrző -, valamint az elkülönülő ívási időszakuk. A fogassüllő szinkronizáltan ívik és 2-3 héttel korábban, mint a kősüllő, amelynek elhúzódó szaporodása április végétől júniusig is eltarthat. Tekintettel azonban arra, hogy a két faj hibridizációja laboratóriumi körülmények között a lefejt ikra szimpla termékenyítésével és lényegében a szülő fajokra jellemző hatásfokkal és túléléssel történik, valamint, hogy az így létrejött hibridek kelése, ivadékkori túlélése és növekedése is a szülői fajokhoz hasonló, semmiképpen sem zárható ki, hogy hibridizáció a természetben is előfordulhat. A romló élőhelyi feltételek folytán számos halfajnál megfigyelhető ugyanis, hogy szaporodásuk elkülönülése megszűnhet és így nőhet a hibridek előfordulása. Példaként említhető a két rokon észak-amerikai süllőfaj, a S. vitreus és S. canadensis, amelyek szaporodási szokása kevésbé különböző, és így ma már szabadon hibridizálnak a természetben is.

Jelen munkánk célja a hibrid süllő (fogassüllő ikrás × kősüllő tejes = fehérköves) morfológai jegyeinek összevetése a szülő fajokkal és a hibrid egyedek elkülönítését biztosító határozó bélyegek leírása. Tíz számszerű és 38 morfometriai bélyeget vizsgáltunk 15-15 db 57,0-96,7 mm-es egyednél.

Az adatokat kétmintás t-próbával, valamint főkomponens analízis segítségével értékeltük. A legfontosabb elkülönítő bélyegeket az I. táblázatban foglaltuk össze.

I. táblázat: Néhány a fehérköves (fogassüllő ikrás × kősüllő tejes) elkülönítésére alkalmas morfológiai bélyeg (*P<0,01; **P<0,001)

A kísérletek részben az OTKA T 048289 sz. projekt pénzügyi támogatásával folytak.