Bükkaljai kisvízfolyások karakterfajainak összehasonlító morfometriai és genetikai vizsgálata

Takács Péter¹, Csoma Eszter², Bereczki Csaba³ és Nagy Sándor Alex³

¹MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany
²DE OEC Orvosi Mikrobiológiai Intézet, Debrecen
³DE TTK Hidrobiológiai Tanszék, Debrecen

Kivonat

A 2004-2005. években halbiológiai vizsgálatokat végeztünk a Bükkalja és a Borsodi-mezőség területén található kisvízfolyásokon. A faunisztikai adatsorok statiszikai értékelése alapján elmondható, hogy a kisvízfolyások dombsági és síksági szakaszain élő halállományok nagymértékben különböznek. A dombsági szakaszok állományai kisebbek és fajszegényebbek, viszont kevésbé változékonynak mutatkoztak, mint a síksági vízfolyás-szakaszokon található állományok. A fogási adatokból IndVal statisztikai szoftver segítségével karakterfaj-elemzést végeztünk. Ez alapján a természetes mederviszonyokkal jellemezhető dombsági mintaszakaszok karakterfajainak a fenékjáró küllő (Gobio gobio Linnaeus, 1758), a kövi csík (Barbatula barbatula Linnaeus, 1758), a domolykó (Leuciscus cephalus Linnaeus, 1758) és a szivárványos ökle (Rhodeus amarus Bloch, 1782) tekinthető.

A kisvízfolyások a Borsodi-mezőség területén, tehát síksági területen keresztül állnak egymással kapcsolatban. A faunisztikai vizsgálatok során a természetes állapotú dombvidéki szakaszok karakterfajai a síksági szakaszokról csak elvétve kerültek elő. Ez valószínűleg annak tulajdonítható, hogy a síksági szakaszokon ezek a speciálisabb igényű fajok megfelelő adottságú élőhelyek hiányában nem tudnak állandó állományokat fenntartani.

Mindezek alapján felmerült a kérdés, hogy a karakterfajoknak a vizsgált kisvízfolyások dombvidéki szakaszain élő állományai között kimutatható-e valamilyen morfometriai, illetve genetikai elkülönülés, illetve ha igen, akkor ez milyen mértékű az egyes fajok esetében. Az összehasonlító vizsgálatokhoz a domolykót, a kövi csíkot és a fenékjáró küllőt választottuk ki.

A morfometriai vizsgálatoknál a fogott egyedek 20 testparaméterét diszkriminancia analízissel vizsgáltuk. A genetikai vizsgálatokhoz a vázizomból kinyert DNS mintákat AFLP módszerrel elemeztük.

A morfometriai adatok statisztikai elemzése alapján a kövi csík és a fenékjáró küllő állományai egységesebbnek bizonyultak, mint a domolykó állományai.

A genetikai vizsgálatok azt az eredményt hozták, hogy a kövi csík és a fenékjáró küllő különböző szakaszokról származó állományai a legtöbb esetben genetikailag szignifikánsan eltérnek egymástól, míg elkülönülésről a domolykó esetében csak néhány állomány esetében beszélhetünk.

Szakirodalmi közlésekben a kövi csík és a fenékjáró küllő erős helyhűségére, illetve a domolykó elsősorban ívási időszakban való nagyfokú vándorlási készségére találunk utalásokat. Ezzel összhangban a morfometriai és a genetikai vizsgálataink eredményei szerint a vizsgált terület karakterfajai közül a kövi csík és a fenékjáró küllő állományai a kis földrajzi távolságok ellenére is jelentős eltéréseket mutatnak.

Vizsgálataink rámutatnak arra is, hogy a szűktűrésű és helyhű halfajok esetében az elkülönülés nagyobb mértékű, mint a tágabb ökológiai valenciájú és vándorlásra inkább hajlamos fajok esetében. Természetvédelmi szempontból tehát az előbbiek fokozott figyelmet igényelnek.