Génmegőrzési feladatok

A NAIK HAKI-ban jelenleg „haszon-halként” a ponty, a tokfélék, valamint lesőharcsa, és a süllő génmegőrzése valósul meg az intézet által fenntartott halgénbankok formájában.

A ponty (Cyprinus carpio) génmegőrzése

A jelenlegi ponty élő génbankban elsősorban ex situ génmegőrzési, illetve tenyésztési céllal történik különböző genetikai hátterű ponty fajták/változatok fenntartása. A génbank fajtafenntartási stratégiája szerint a következő kategóriákba sorolható ponty fajták/tájfajták találhatóak meg, a génbankban:

• Szarvason kitenyésztett ponty vonalak;
• Szarvasi hibrid pontyfajták és azok szülői vonalai;
• tenyésztési szempontból előnyös tulajdonságokkal bíró táj- és külföldi fajták;
• fajtatulajdonossal már nem rendelkező tájfajták;
• vadpontyok.

Mára a ponty génbankban 16 eltérő pontyfajta génmegőrzése folyik.

Az élő génbank mellett, a HAKI 2005-től tartja fenn ponty mélyhűtött sperma génbankot, amelyben 18 magyar tájfajta és 9 külföldi fajta szaporító anyagát őrizzük.

A ponty génbank fenntartásának létjogosultsága már több ízben beigazolódott, annak genetikai erőforrásának, illetve potenciáljának az alkalmazásában:

• Új fajták (hibridek) létrehozása;
• A keresztezések között mutatkozó genetikai variabilitás értékmérő tulajdonságokon, különös tekintettel a betegségrezisztenciára (EUROCARP project);
• Vad- és tájfajták visszatelepítési programja (Tiszai, Poljana és Nasice fajták).

A tokfélék (Acipenseridae) génmegőrzése

A tokfélék élő génbankjának kialakítására irányuló tevékenység eredményeképpen jelenleg négy őshonos (kecsege, viza, vágótok, sőregtok), valamint két külhoni faj (lénai tok és lapátorrú tok), ill. néhányuk különböző földrajzi populációinak egyedei nevelkednek az intézetben, szigorúan őrzött körülmények között. A tok-génbanki állomány fenntartásához – többek között – olyan kutatási diszciplínák is kapcsolódnak, mint pl. szaporodás-biológia, takarmányozás, technológia-fejlesztés, immunológia, genetika, valamint az akvakultúra műszaki fejlesztése.

A tokfélék fenntartásának célja:

• A génbankban meglévő őshonos tokfajok (viza, vágótok, sőregtok és kecsege), de különös tekintettel a nem vándorló kecsege, a természetes vízi rehabilitációs munkák alapját adják.
• A génbankban meglévő, idegen honos, magas kereskedelmi értéket képviselő tokfajok (szibériai kecsege, Lénai tok és lapátorrú tok) a tenyésztett halfajaink skálájának bővítésére szolgálhat.

Európai harcsa (Silurus glanis) populációgyűjtemény bővítése és annak fenntartása

Az Európai harcsa húsminősége, növekedési erélye, technológiatűrő-képessége és piaci helyzete alapján a tenyésztett halfajok vertikumának bővítésében ígéretes őshonos halfajnak mutatkozik. A nagyobb volumenű intenzívebb termeléséhez, tudatos szelekciós munkán alapuló új fajta kialakítására van szükség. Ebben az évben vette kezdetét, a tenyésztési munkákat megalapozó állományok begyűjtése, amelyek különböző földrajzi területeken élő populációk egyedei adnak. Az így kialakuló harcsa génbank megfelelő alapot biztosít a halfaj domesztikációs munkáinak megkezdéséhez.

A süllő (Sander lucioperca) génbank létrehozása

A süllő prémium minőségű és ízletes húsának köszönhetően egyre kedveltebb halfaj a fogyasztók körében, ami intenzív akvakultúrás termelésének bővülését generálja egész Európában. Így fontos szerep jut az intenzív termelési viszonyokhoz illeszkedő (technológiatűrés) gyors növekedést és jó megmaradást mutató vonalak kialakításának. Ehhez a munkához azonban szükséges egy széles genetikai diverzitású kiinduló állomány (génbank) létrehozása, amelyet különböző földrajzi származású egyedek alkotnak eltérő genetikai háttérrel.  

A süllő génbank létrehozásának céljai:

• A különböző populációkból begyűjtött egyedek fenntartása és genetikai jellemzése;
• A begyűjtött tejes egyedek spermamélyhűtése;
• Különböző keresztezési kombinációkból származó utódok teljesítményvizsgálata intenzív termelési körülmények között.