15 éve történt a tiszai cianidmérgezés

Füstös Gábor, Józsa Vilmos

Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Halászati Kutatóintézet, Szarvas

Kivonat

2000. január 30-án az Aurul bányavállalat Nagybánya melletti tározójából mintegy 100.000 köbméternyi, nagytöménységű ciánvegyületeket tartalmazó ipari víz ömlött a Lápos patakba.

A szennyezés a Lápos patakból a Szamosba került, azon keresztül elérte a Tiszát, majd azon is végighaladva a Dunába jutott. A Szamos és a Tisza folyókban levonuló szennyvízdugóban a mellékfolyók befolyó vizeinek hígítása ellenére a mérgező anyagok töménysége a teljes magyarországi szakaszon a sokszorosa volt a megengedett határértékeknek. A Szamosban Csengernél február 1-én 32.6 mg/l, Szegednél a Tiszán február 11-én 1.49 mg/l volt a szennyezőanyag koncentrációja. A mért értékek a Szamoson több mint 300-szor, a Tisza felső szakaszán körülbelül 100-szor, a Tisza alsó szakaszán 20-30-szor voltak nagyobbak az „erősen szennyezett vízminőség" határértékénél. A cianiddal szennyezett vízcsóva hossza meghaladta a 30-35 km-t. A ciánmérgezés következtében a szakemberek becslései szerint elpusztult 1241 tonna hal, megsérült a tápláléklánc, és a Tisza öntisztító képessége lecsökkent.

15 év telt el a mérgezés óta.

A cianid katasztrófa után számos felmérés és vizsgálat történt az élővilág károsodását majd a katasztrófát követő rehabilitációját illetően. A Halászati Kutatóintézet munkatársai által 2000-2009 között végzett felméréseik során főként a folyó halfaunájának fajösszetételében történt változásokat próbálták nyomonkövetni. A halállomány változása kapcsán megállapítható, hogy a cianid szennyezéssel tönkretett halközösség fokozatosan regenerálódott, de összetétele megváltozott, egyes szakaszokon például az invazív halfajok váltak dominánssá.

A halász és horgászfogások tekintetében elmondható, hogy az elmúlt 10 év átlagos évi fogása elérte a cianid előtti két év átlagát, de ezen belül a halász fogások mintegy 5 %-os csökkenése mellett, majd 10 %-kal nőtt a horgász fogás. Ezen kívül az összes halfogás az elmúlt 10 évben folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, az a 2002. évi 350 tonnás csúcsértékről 2013-ra 100 tonna csökkenést jelezve 250 tonnára esett vissza.

Mindemellett sajnos úgy tűnik, hogy nem is tanultunk az eseményekből!

A Tiszán továbbra sincs önálló kutatóintézet, nincs összehangolt kutatás, nincs folyamatos monitoring! Ezek hiányában nem tudjuk, hogy van-e összefüggés a ciánmérgezés és a folyó jelenlegi állapota között! Nem tudjuk, hogy van-e máig tartó következménye, ökológiai hatása a mérgezésnek például a halállományokban!

Mindez azért rendkívül súlyos probléma, mert a fenyegetettségünk továbbra is fenn áll, szinte bármikor jöhet a következő szennyezés!

A közelmúltban nyilvánosságra került EU vélemény szerint a cianidos technológia teljes betiltása aránytalan lenne, mert ebben az esetben az összes aranybányát be kellene zárni az Unió területén, és ennek negatív gazdasági hatása lenne.

Eszerint egy folyó tönkretételének nincsenek negatív gazdasági hatásai! A gazdasági érdekek 15 éve felette állnak a környezetünket, az embert, a Földet fenntartani képes ökológiai érdekeknek!

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.