Kati azon ritka emberek közé tartozott, aki ugyanabban az intézetben kezdte pályáját, ahol végül be is fejezte. A család halas múltjából eredően került 1980-ban a Haltenyésztési Kutatóintézetbe, ahol először az intézet kiadványainak szerkesztőségében dolgozott. Egy év múlva átkerült a kutatási részlegre, a haltakarmányozási osztály laboratóriumába. Innentől kezdve egyre szorosabban kötődött a kutatómunkához, először vegyésztechnikus lett, majd elvégezte a környezetgazdálkodási agrármérnök szakot. Szorgalmának és hozzáállásának köszönhetően egyre nélkülözhetetlenebb lett az intézetben. Autodidakta módon magas fokú tudást szerzett a kromatográfia és a nagy-műszeres vizsgálatok területén. Munkáját hivatásának tekintette és lelkiismeretesen végezte, legyen mintavétel, halas kísérlet, takarmányanalitikai mérés és sok-sok egyéb feladat. Az elvégzett méréseiből számtalan tudományos eredmény és publikáció született. Tudása egészen odáig ért el, hogy önállóan dolgozott ki vizsgálati módszereket, különösen az érzékszervi vizsgálatok módszertanát vezette be és irányította az intézetben. Jó munkájának eredményeként laborvezetői kinevezést kapott, melyhez kapcsolódó feladatait haláláig lelkiismeretesen és becsületesen végezte. Szakmai kötelezettségei mellett jó nyelvérzéke révén aktívan kapcsolódott be az intézeti publikációk és jelentések lektorálásába, sokat emelve azok színvonalán. Olykor-olykor lehetősége volt a már jól ismert rajzkészségének felvillantására is, amikor halas karikatúráival örvendeztette meg a száraz tudományt és minket is. Ezek a rajzok mindig rád fognak emlékeztetni, Kati!

Régóta vártad és mi is vártuk, hogy visszatérhess a laborodba, az asztalodhoz, hozzánk, de ehelyett végleg elmentél. Bár fájó hiányodat meg kell szoknunk, de velünk-bennünk maradsz amíg élünk!

Halászati Kutatóintézet munkatársai