Különböző népesítési sűrűségben történő márna (Barbus barbus) előnevelés növekedésre és megmaradásra gyakorolt hatásának vizsgálata intenzív körülmények között

MOLNÁR József, BÉKÉSI Richárd, VÁRKONYI Levente, CSORBAI Balázs, CSENKI-BAKOS Zsolt, MÜLLER Tamás, URBÁNYI Béla, SZABÓ Tamás

Szent István Egyetem, Természeti Erőforrások Megőrzése Intézet, Halgazdálkodási Tanszék – Gödöllő, Páter Károly utca 1. Molnar.Jozsef[kukac]szie.hu

Kivonat

Bevezetés

A márna dombvidéki halfaj (Pintér K. 2002; Valló L. 2016). Horgászati jelentősége miatt hazai folyóvizeinkben nagy gazdasági értéket is képvisel (Pintér K. 1975).

Az emberi tevékenység számos vonatkozásban megváltoztatta a folyóvíz-rendszerek természetes állapotát. A folyami halak szaporodásához alapvető fontosságú ívóhelyek és ivadékbölcsők száma drasztikusan lecsökkent (Szabó T. 2001, Fürész et al. 2006). A mesterséges beavatkozások az áramló vizek halközösségébe tartozó márnát is érzékenyen érintették (Pintér K. 1975).

A haltelepítés a még természetes, vagy csak részben átalakított élőhelyek megőrzése, illetve helyreállítása mellett hozzájárulhat a márnaállomány megőrzéséhez (Pintér K. 1975). A halasításhoz szükséges telepítő anyag előállításának alapja a mesterséges, vagy félmestereséges szaporítás mellett az ellenőrzött környezetben történő ivadéknevelés lehet (Tamás G. and Horváth L. 2011, Csorbai et al. 2015). A márna mesterséges szaporítására több eljárást is kidolgoztak (Szabó T. 2000). Ivartermék gyűjthető ívási időszakban ívóhelyen, de ikrát és tejet hipofizálást követően is nyerhetünk szülőhalaktól. A lefejt és termékenyített ikra keltetőházban, védett környezetben inkubálható. A márna ivadéka a faj rheofil jellegéből adódóan a hazai tógazdasági környezetben jellemző földmedrű halastavakban nem nevelhető hatékonyan (Pintér K. 1975).

Anyag és módszer

A kísérletekhez szükséges zsenge ivadék mesterséges szaporításból származott. A szülőhalakat elektromos halászeszközzel, kutatói engedély birtokában gyűjtöttük be az Ipoly folyón. Az ovulált ikrásoktól az ikrát tálakba fejtük, amit a helyszínen termékenyítettünk a hímektől lefejt spermával (Kiss T. 2019). A termékenyített ikrát a SZIE Halgazdálkodási Tanszékén inkubáltuk.

Márna zsenge ivadékának előnevelését végeztük el intenzív halnevelő rendszerben, 12 literes akváriumok alkalmazásával. Két eltérő népesítési sűrűség (50, 100 zsenge ivadék / liter) hatását vizsgáltuk három ismétlésben. A kísérlet a nem táplálkozó lárvaszakasz napjától kezdődött, teljes időtartama 21 nap volt. Az előnevelés során a vízhőmérséklet 22,4 ± 0,5 ºC, az oxigénkoncentráció 6,6 ± 0,4 mg / l volt. A napi megvilágítás időtartamát 12 órában határoztuk meg.

A halakat napi háromszor ad libitum etettük. A halak takarmánya az első 7 napban Artemia salina petéből keltetett lárva volt. A 8-9. napon az élő táplálék mellett ivadéknevelő táp kiegészítést alkalmaztunk. A 10. naptól a halakat kizárólag mesterséges takarmánnyal etettük. A takarmány bejuttatását megelőzően a keletkezett bélsarat és az el nem fogyasztott takarmányt eltávolítottuk.

A kísérlet kezdetén és végén meghatároztuk az átlagos testhosszt és testtömeget, valamint megállapítottuk a megmaradást. A testtömeg mérést alkalmanként és kezelésenként 20-20 egyeden végeztük ± 0,1 mg pontossággal. A testhossz méréshez a halakat 0,4 ml/l -fenoxietanol oldatban altattuk. Alkalmanként és kezelésenként 25-25 egyedet fényképeztünk le, melyet követően digitális képelemző szoftverrel határoztuk meg a testhosszt ± 0,1 mm pontossággal. A kísérlet végén megállapítottuk a megmaradást.

Eredmények és következtetések

1. ábra A testtömeg alakulására vonatkozó adatok három ismétlés átlagában

A kísérlet kezdeti napján a zsenge ivadék testtömege 11,0 ± 1,77 mg (n=20) volt. A végén 50 db / l népesítési sűrűség esetén 654 ± 149 mg (n=60), míg 100 db / l –nél 605 ± 171 mg (n=60). A két kezelés három ismétlésének átlagos testtömege 629,3 ± 161,6 mg (n=120) volt. A különböző népesítési sűrűségek között szignifikáns eltérést nem tapasztaltunk.

2. ábra A testhossz alakulására vonatkozó adatok három ismétlés átlagában

A kísérlet kezdetén a zsenge ivadék testhossza 13,1 ± 0,9 mm (n=25) volt. A kísérlet végén 50 db / l népesítési sűrűség esetén szignifikánsan magasabb értéket rögzítettünk 20 ± 2,1 mm (n=75), mint a magasabb 100 db / l népesítési sűrűség esetén 18,8 ± 2,46 mm (n=75). A két kezelés három ismétlésének átlagában 19,43 ± 2,35 mm (n=150) testhosszt jegyeztünk fel.

A két népesítési sűrűségre vonatkozó megmaradásértékek 95 % fölött voltak, azok között a Chi-négyzet próba nem jelzett különbséget.

Összefoglalás

A márna három – négy hétig tartó intenzív környezetben zajló előnevelése teljes értékű ivadékot eredményez, rendkívül jó megmaradás mellett. Kísérleteink alapján megállapítottuk, hogy a magasabb népesítési sűrűség (100 db zsenge ivadék / liter) alkalmazása esetén a kísérlet végén meghatározott átlagos testtömeg nem, de az átlagos testhossz szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az alacsonyabb népesítési sűrűség esetén.

Kulcsszavak: márna, ivadéknevelés

Köszönetnyilvánítás

Az előadás elkészítését a EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00008 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. A kutatást a Halászati Operatív Program III. tengelye (“Európai Halászati Alap: a megújuló halászatért”- az Európai Unió és Magyarország támogatásával) pályázat támogatta.

Irodalom

Csorbai B., Péteri A., Urbányi B. 2015. Intenzív haltenyésztés. Kiadta a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszék megbízásából: Vármédia-Print Kft. 248.

Fürész Gy., Dudás T., Zellei Á. 2006. A halgazdálkodás gyakorlata. Magyar Országos Horgász Szövetség, 136.

Kiss T. 2019. A márna (Barbus barbus) keltetőházi szaporítása az Ipoly folyó márna állományának erősítése érdekében. Szakdolgozat, SzIE, Gödöllő. 84 p.

Szabó T. 2000. A balin, a jászkeszeg, a paduc és a márna szaporítása. Halbiológia és haltenyésztés. (egyetemi tankönyv) Szerkesztő: Horváth László. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 336-341.

Szabó T. 2001. A paduc (Chondrostoma nasus L.) közép-európai állományának értékelése természetvédelmi szempontból. Halászat, 94 (1), 11-13.

Tamás G. and Horváth L. 2011. Halivadék-nevelés, Haszonhalaink szaporítása és ivadéknevelése. (második, átdolgozott kiadás). Kiadta: Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszék, 120 p.

Pintér K. 1975. A márna (Barbus barbus L). Halászat. 21(3): mell.:1-2.

Pintér K. 2002. Magyarország halai – biológiájuk és hasznosításuk, Akadémia Kiadó, Budapest, 202 p.

Valló L. 2016. Kapás van! Csúcs ez a márna, Mezőgazda Kiadó.