A szezonon kívüli ponty szaporítás alkalmazásának ökonómiai szempontú értékelése

(A kombinált (zárt rendszerű előnevelés és tógazdasági utónevelés) ponty nevelési technológia gazdasági elemzése)

MIHÁLY-KARNAI Laura1, SZŰCS István1, BÁRSONY Péter2, FEHÉR Milán2

1Debreceni Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, Gazdálkodástudományi Intézet – Debrecen, Böszörményi út 138., karnai.laura[kukac]econ.unideb.hu; szucs.istvan[kukac]econ.unideb.hu
2Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet – Debrecen, Böszörményi út 138., barsonp[kukac]agr.unideb.hu;
feherm[kukac]agr.unideb.hu

Kivonat

Bevezetés

Világszinten megfigyelhető az iparszerű mezőgazdaság, az intenzív termelés, mely hosszútávon fenntarthatatlan, valamint társadalmi és környezeti problémákat szül. Mindezek alapján napjaink egyik legnagyobb kihívásaként jelenik meg a fenntartható termelés, valamint fejlődés biztosítása legfőképp a mezőgazdaságban, hiszen a népességnövekedésből adódó élelmiszer iránti növekvő igényt (mennyiség, minőség, valamint biztonság tekintetében) ez az ágazat elégíti ki (Takácsné György K. 2015; Horn P. 2014). Ezzel a kihívással néz szembe a haltermelés is, hiszen a halhús fogyasztása kulcsfontosságú része az emberi táplálkozásnak (Sterniša et al. 2017).

Az akvakultúra az egyik leginkább szabályozott élelmiszertermelő szektor az Európai Unióban, hiszen a termelés során az egyik legszűkösebb erőforrást, az édesvízkészleteket használja és köti le (a tengeri akvakultúra pedig gyakran frekventált parti területeket foglal el), a társadalom figyelmének fókuszában áll (SustainAqua 2009). Európa természetes vizeinek halászati hasznosítása jelentősen csökkent az elmúlt években. A tengeri fogások korlátozása miatt egyre nagyobb jelentősége lesz az édesvízi és zárt haltermelő rendszereknek, valamint nagyobb figyelmet fordít a fenntartható haltenyésztésre, vagyis az akvakultúrára, kiemelten pedig az édesvízi haltenyésztésre (The Nature 2019). A zárt, recirkulációs rendszer számos olyan előnyt biztosít, mely költségcsökkentést tesz lehetővé a termelő számára, hisz víz- és energiatakarékos, folyamatosan ellenőrzött, jó vízminőséget biztosít, alacsony a környezeti terhelése, hiszen jobban kontrollálható a hulladék keletkezése és szennyvízkibocsátása más haltermelő rendszerekétől. Az európai haltermelésben egyelőre kevésbé terjedt el a vízvisszaforgatásos rendszerek használata, inkább a természetes közegben termelt halnevelés a jellemző, mint például a halastavi gazdálkodás, átfolyóvizes vagy ketreces haltermelő rendszerek (Váradi L. 2001).

A hazai haltermelés legnagyobb részét a halastavak adják, ezért a hazai haltermelés növekedését a tavak termelésbiológiai lehetőségeinek hatékonyabb kihasználásával, takarmányozási költségek csökkentésével, hozamok növelésével, illetve az intenzívebb termeléssel érhetjük el. A klimatikus és talajtani tényezők (tótalaj) itt is nagymértékben befolyásolják a termelési eredményeket. A föld minőségéhez hasonlóan, az egyes tavak műszaki állapota, minősége és így potenciális termőképessége (természetes és mesterséges) különböző, s mindez alapvetően differenciálja a halászati ágazat termelőit (Pintér K. 2010). A halászati termelés számos előnnyel és hátránnyal rendelkezik üzemgazdasági, valamint nemzetgazdasági szempontból egyaránt. A hazai tógazdasági haltermelés alapvetően a hagyományos hároméves üzemformában működik, így a piaci hal a harmadik év őszére éri el kereskedelemre alkalmas állapotát (Váradi L. 2001). A hal magas önköltsége és viszonylag alacsony értékesítési ára miatt egyre többen azon dolgoznak, hogy a tenyészidőszak lerövidítésével a költségek csökkenthetők legyenek, így gazdaságosabb működést eredményezve. Ezen problémák leküzdése érdekében a tanulmány célja egy szezonon kívüli kombinált (zárt rendszerű előnevelés és tógazdasági utónevelés) pontyszaporítás termelési paramétereinek, költség- és jövedelemviszonyainak, valamint a legfontosabb ökonómiai és termelési paraméterekben bekövetkező változások különböző gazdasági mutatókra gyakorolt hatásának vizsgálata esettanulmányi jelleggel, adott magyarországi gazdaság példáján keresztül.


Anyag és módszer

A primer adatgyűjtés során egy Hajdú-Bihar megyében végzett kombinált (zárt rendszerű előnevelés és tógazdasági utónevelés) ponty nevelési kísérlet extenzív és intenzív tenyésztési technológiájára vonatkozó adatait gyűjtöttük be. A szezonon kívüli szaporítás a DE MÉK Halbiológiai laboratóriumában valósult meg, majd ezt követően egy Hajdú-Bihar megyében működő tógazdaságba történt a kihelyezés. Az adatgyűjtés során különböző technológiai és ökonómiai adatok is begyűjtésre kerültek, majd a termelési paraméterekből származtatott naturális hatékonysági mutatókat képeztünk. A primer adatok (technológiai paraméterek, ökonómiai alapadatok) és a származtatott mutatók feldolgozását leíró statisztikai módszerekkel végeztük.


Eredmények és következtetések

A kísérlet során a lárvából az ivadék méretű hal előállítása összesen 8,5 hetet (60 nap) vett igénybe. Az ivadék szaporítása februárban esedékes, hiszen az intenzív körülmények közötti tenyésztést követően a megszokott népesítési időszak előtt (április) kikerülhet a tógazdaságba, ha az időjárás és a megfelelő planktonszám ezt lehetővé teszi. A technológia rugalmassága épp ebben áll, hogy ha a feltételek adottak, akkor a szaporítás előrehozatalával a kihelyezés is hamarabb meg tud valósulni. A vizsgálat során a szaporítás mintegy 56 ezer db lárva (3 294 db lárva/medence) népesítéssel történt. A tavi kihelyezésig az első fázis végére 60%-os megmaradás volt megfigyelhető, így 33,6 ezer db ivadék kerül át a 2. fázisba, a tavi körülmények közé. Az 1. fázis során lehalászáskori egyedi testtömeg 1,05 gramm volt, mintegy 6,0 kg/m3 biomassza sűrűség mellett. Az ivadék kijuttatása áprilisban történt, s ezt követően az őszi lehalászás után kerül értékesítésre vagy akár egy átminősítéssel a telet követően kerül további hízlalásra. A jelenlegi kísérlet során a tógazdaságba a kihelyezés április 10-én történt 6 ezer m2-es tavakba (3 000 ivadék/tó), amelyekben a vízhőmérséklet ekkor 16,7°C volt. A tavak előkészítése és betrágyázása a kihelyezés előtt megtörtént a megfelelő planktonszám érdekében. A második fázisban a megmaradás közel 70%-os az eddig rendelkezésre álló adatok alapján. A takarmányozás tekintetében megfigyelhető, hogy a kihelyezett halak június közepéig a planktonnal táplálkoztak, majd miután az elfogyott, rászoktak a tápra.

A technológiának megfelelően két egymástól elkülönülő fázisról beszélhetünk. Az 1. fázisban – összefüggésben az ivadékok és a halak életkorával és méretével – viszonylag alacsonyabb a kijuttatott takarmány mennyisége, illetve annak költsége, ezzel szemben a tógazdasági nevelés során jelentős növekedés figyelhető meg ezen értékekben. Állattenyésztési ágazatról lévén szó a termelési költségek meghatározó részét az anyagjellegű költségek jelentik, tógazdasági körülmények közötti tartás esetén azon belül is takarmányfelhasználás és annak költségvonzata a legjelentősebb. A zárt recirkulációs rendszerű nevelés során a legmeghatározóbb költségtételek közé a személyi jellegű költség, valamint a felvett áram költsége sorolható.

Az esettanulmányi jelleggel összeállított adatgyűjtés során begyűjtött naturáliák alapján megállapítható, hogy a költségek a szezonon kívüli kombinált (zárt rendszerű előnevelés és tógazdasági utónevelés) pontyszaporítás során jelentős eltérést nem tapasztaltunk a hagyományos üzemformához képest, azonban fontos megjegyezni azt a tényt is, hogy míg utóbbi esetében a termelő csak a 3. év végén realizál árbevételt a hal piaci értékesítéséből, addig a vizsgált rövidített nevelési idő többször jelent bevételi forrást (több turnus valósítható meg). Az ilyen körülmények közötti tartás sokkal inkább kontrolálható és nyomon követhető, hiszen a fázisok közötti átminősítés során egyfajta visszacsatolás válik lehetővé. Fontos azonban további kutatásokat végezni, hiszen a bemutatott adatok kísérleti tenyésztésből származnak, s több év, illetve több gazdaság adatainak vizsgálatba történő bevonása jobban rávilágítana ezen kombinált technológia előnyeire és hátrányaira. Érdemes vizsgálni továbbá, hogy a tógazdaságok számára a kombinált nevelési forma alkalmazása hatékonyabb-e, illetve érdemes-e szezonon kívüli szaporításban nevelt ivadékokat vásárolnia, viszonylag magasabb piaci áron, s rövidebb tenyészidőszakot alkalmazni a nevelés során, alacsonyabb elhullás mellett vagy célszerűbb a hagyományos, 3 éves üzemformában olcsóbban megvásárolt vagy szaporított lárvából piaci halat előállítani.


Összefoglalás

Napjaink legnagyobb problémáját az jelenti, hogy a világ népességének élelmezése biztosított legyen megfelelő minőségű és mennyiségű élelmiszerrel. Ennek okán, egyre nagyobb szerepet kapnak a fenntartható módon előállítható élelmiszerek, így többek között a hústermelés esetében is. Ezzel a kihívással néz szembe a haltermelés is, hiszen a halhús fogyasztása kulcsfontosságú része az emberi táplálkozásnak. A halászat és az akvakultúra esetében a fenntarthatóság elsősorban az akvakultúra szektor térnyerésének köszönhető, hiszen az egyre növekvő kereslet egy viszonylag stabil ellátást igényel, mely a halászattal nem megvalósítható. Éppen ezért a fenntarthatóság szempontjából kiemelt szerepet kap a minél hatékonyabb módon történő termelés megvalósítása, mely esetében egyre nagyobb szerepet kaphat a kombinált (zárt rendszerű előnevelés és tógazdasági utónevelés) pontyszaporítás alkalmazása, mely során a termelő rövidebb nevelési időszak alatt képes piaci ponty előállítására.


Kulcsszavak: kombinált pontynevelés, zárt rendszerű előnevelés, tógazdasági utónevelés, haltermelés költség- és jövedelemviszony


Köszönetnyilvánítás

A munka a GINOP-2.3.2-15-2016-00025 projekt keretei között az Európai Regionális és Fejlesztési Alap és Magyarország Kormánya támogatásával valósult meg.


Irodalom

Horn P. 2014. Termelés és versenyképesség. Baromfiágazat, 14 (3), 4-11.

Pintér K. 2010. Magyarország halászata 2009-ben. Halászat 103 (2), 43-48.

Sterniša M., Jan M., Možina S. S. 2017. Common carp - still unused potential. Scientific and professional section (19), 5, 434-439.

SustainAqua 2009. A fenntartható akvakultúra kézikönyve. URL: http://www.haki.hu/sites/default/files/Sustainaqua/SustainAqua%20handbook_HU.pdf,

Takácsné György K. 2015. Mezőgazdasági innováció és a fenntartható fejlődés. LVII. Georgikon Napok, 395-407.

The Nature 2019. Towards a blue revolution: Catalyzing private investment in sustainable aquaculture production system. The Nature Conservancy and Encourage Capital 2019. 1st ed.

Váradi L. 2001. Erőforrás kímélő haltermelő rendszerek fejlesztése, különös tekintettel az integrációra. Doktori értekezés, Debrecen, 158 p.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.