A fényintenzitás hatása a harcsa (Silurus glanis) lárvák takarmányfelvételére és növekedésére

KERTÉSZ Attila1, BERECZKI Gábor1, BÁRSONY Péter1, STÜNDL László2, FEHÉR Milán1

1Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet, Debrecen, Böszörményi út 138., kertesz[kukac]agr.unideb.hu
2
Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Élelmiszertechnológiai Intézet, Debrecen, Böszörményi út 138.

Kivonat

Bevezetés

A harcsa (Silurus glanis) a hazai akvakultúra legfontosabb ragadozó halfaja, amelynek termelése intenzív körülmények között is egyre inkább teret nyer. Az intenzív rendszerben történő termelés egyik alapvető pillére a lárva nevelés tartás-és takarmányozástechnológiai feltételeinek optimalizálása. A takarmányozás mellett a stressz az egyik legfontosabb, termelésre ható tényező, mivel a testtömeg gyarapodásra, a takarmányfelvételre és a kannibalizmusra egyaránt jelentős befolyással van. A harcsa esetében jól ismert a halfaj nagyfokú stressz érzékenysége, illetve a természetben és a zárt tartás során egyaránt megfigyelt fény kerülése, amely éjjeli életmódjából adódik. A harcsa lárvanevelése során éppen ezért kritikus pont a megvilágítás optimalizálása, vagyis annak a fényintenzitásnak a meghatározása, amely mellett a hal nyugodt körülmények között képes táplálkozni, ezáltal minimalizálni tudjuk a takarmánypazarlást és a kannibalizmust, ugyanakkor az emberi munka, valamint a halegészségügyi megfigyelések szempontjából is ideális. A kísérlet során ezért azt vizsgáltuk, hogy megvilágítás, vagy az alkalmazott takarmányozási protokoll befolyásolja-e leginkább a harcsa lárva nevelésének sikerét


Anyag és módszer

A kísérletbe bevont harcsa lárvák a Hajdúszoboszlói Bocskai Halászati Kft-től érkeztek és mesterséges szaporításból származtak. A nem táplálkozó lárvákat a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Állattenyésztéstani Tanszék, Halbiológiai laboratóriumába szállítottuk. A 48 órás akklimatizálást követően a halak a kísérletnek helyet biztosító, 150 l-es akvárium rendszerbe helyeztük át, amelyek mindegyike egyedi szűréssel volt ellátva. A kísérlet időtartama 21 nap volt. Minden akváriumot 300 harcsalárvával népesítettünk Az összesen 16 db akvárium közül 8 db-ot lesötétítettünk és a kísérlet végéig teljes sötétben tartottuk. A másik 8 db akvárium esetében takarás nem történt és növekvő fényintenzitás mellett neveltük a halakat. Mindkét kezelés vonatkozásában 2-2 különböző takarmányozási protokollt állítottunk be, az egyik esetben az első 3 napban élő eleséggel (Artemia nauplii) etettük a halakat és csak ezt követően hajtottuk végre a száraz tápra történő átszoktatást, míg a másik esetben végig tápos etetést alkalmaztunk (1. táblázat). A kezeléseket 4-4 ismétlésben állítottuk be.

1. táblázat A kísérleti protokoll

Napok száma

Kezelés

0 - 3

4 - 7

8 - 14

15 - 21

(S)

SA

Artemia nauplii

Artemia nauplii + LARVIVA

LARVIVA + INICIO PLUS

INICIO PLUS

ST

Biomar Larviva

BIOMAR INICIO PLUS

INICIO PLUS

INICIO PLUS

Megvilágítás

0

6

12

24

(V)

VA

Artemia nauplii

Artemia nauplii + LARVIVA

LARVIVA + INICIO PLUS

INICIO PLUS

VT

Biomar Larviva

BIOMAR INICIO PLUS

INICIO PLUS

INICIO PLUS


Eredmények és következtetések

A kísérlet során a harcsa lárvák megmaradása 40 és 74% között alakult. A legmagasabb megmaradási arányt az élő eleséggel indított csoportok mutatták, függetlenül attól, hogy milyen megvilágítást alkalmaztunk a 21 nap során. A két kezelés esetében nem volt szignifikáns különbség. Statisztikailag igazolható eltérést tapasztaltunk azonban az élő táplálékkal indított és a kizárólag mesterséges tápon nevelt halak túlélése szempontjából. Az utóbbiak esetében szignifikánsan alacsonyabb volt a túlélési arány, ugyanakkor a megvilágított és a sötétben tartott kezelések között ezen mutató esetében sem mutatkozott különbség.

A kísérlet végén a legnagyobb egyedi testtömeget a fokozatosan növelt megvilágítás mellett, kezdetben élő táplálékon nevelt halak produkálták, ugyanakkor szignifikáns eltérés nem mutatkozott a szintén zooplanktonnal etetett, de teljes sötétben tartott csoportokhoz képest. Statisztikailag igazolhatóan kisebb egyedi testtömeget értek el a kizárólag tápon nevelt csoportok, azonban ebben az esetben is elmondható, hogy a megvilágítás nem volt hatással a testtömeg alakulására. Az eredmények alapján megállapítható, hogy megvilágítás nem befolyásolta a csoportok lehalászási egyedsúlyát, az élő eleség alkalmazása viszont kedvező hatással volt erre a termelési mutatóra.

A takarmányértékesítés vonatkozásában elmondható, hogy a legjobb értékeket azok a kezelések mutatták, amelyek kezdetben élő eleséget fogyasztottak. Az Artemia nauplii-val etetett, de eltérő megvilágítás mellett nevelt csoportok között nem volt szignifikáns különbség, ugyanakkor ezen beállítások FCR értékeitől statisztikailag a növekvő fényintenzitás mellett tartott, kezdetektől tápot fogyasztó halak takarmány hasznosítása sem tért el. Szignifikánsan gyengébb takarmányértékesítést mutattak azok az akváriumok, amelyeket letakarva, teljes sötétségben neveltünk és a kísérlet során végig mesterséges tápot fogyasztottak.

A kísérleti állományok növekedési ütemével kapcsolatos eredmények azt mutatták, hogy valamennyi vizsgált termelési mutatóhoz hasonlóan a legjobb értékeket az élő eleséggel indított kezelések mutatták, függetlenül attól, hogy sötétben, vagy növekvő fényintenzitás mellett neveltük a halakat. A két kezelés között nem tapasztaltunk szignifikáns eltérést. Szignifikánsan alacsonyabb növekedési ütemet produkáltak azok a csoportok, amelyek takarmányozásából kihagytuk az élő eleség alkalmazását, ezek között statisztikailag igazolható különbséget nem tapasztaltunk.

Az állomány szétnövésének vizsgálata érdekében a kísérlet végén meghatároztuk az egyes kezelések variációs koefficiensét (CV%). Ez alapján megállapítottuk, hogy a leginkább szétnőtt állományt a növekvő fényintenzitás mellett és élő eleség alkalmazása nélkül nevelt kezelés eredményezte, amely szignifikánsan is eltért a többi csoporttól. Bár statisztikailag igazolható különbség nem volt a növekvő fényintenzitás mellett és élő eleséggel indított kezelés és a többi csoport között a CV% vonatkozásában, ez a beállítás adta a második leginkább szétnőtt állományt. A leginkább egyöntetű, leghomogénebb állományok a teljes sötétségben nevelt kezelések eredményeként alakultak ki.


Összefoglalás

A vizsgálat alapvető célja annak megállapítása volt, hogy a harcsa lárvanevelésében milyen mértékben játszik szerepet a fény intenzitásának változtatása, illetve az élő eleség etetése vagy esetleges kiváltása, zárt körülmények között, akváriumi rendszerben. A kísérlet eredményei azt mutatták, hogy a fokozatosan növelt fényintenzitáshoz a harcsa lárva jól alkalmazkodik és a termelési paramétereket elsősorban az alkalmazott takarmányozási protokoll befolyásolja. A takarmányozás vonatkozásban kijelenthető, hogy szükség van az élő eleség alkalmazására az első néhány napban.


Kulcsszavak: Silurus glanis, lárvanevelés, intenzív technológia, stressz, megvilágítása


Köszönetnyilvánítás

A munka a GINOP-2.3.2-15-2016-00025 projekt keretei között az Európai Regionális és Fejlesztési Alap és Magyarország Kormánya támogatásával valósult meg

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.