A fényintenzitás hatása a harcsa (Silurus glanis) lárvák takarmányfelvételére és növekedésére
KERTÉSZ Attila1, BERECZKI Gábor1, BÁRSONY Péter1, STÜNDL László2, FEHÉR Milán1
1Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet, Debrecen, Böszörményi út 138., kertesz[kukac]agr.unideb.hu
2Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Élelmiszertechnológiai Intézet, Debrecen, Böszörményi út 138.
Kivonat
Bevezetés
A harcsa (Silurus glanis) a hazai akvakultúra legfontosabb ragadozó halfaja, amelynek termelése intenzív körülmények között is egyre inkább teret nyer. Az intenzív rendszerben történő termelés egyik alapvető pillére a lárva nevelés tartás-és takarmányozástechnológiai feltételeinek optimalizálása. A takarmányozás mellett a stressz az egyik legfontosabb, termelésre ható tényező, mivel a testtömeg gyarapodásra, a takarmányfelvételre és a kannibalizmusra egyaránt jelentős befolyással van. A harcsa esetében jól ismert a halfaj nagyfokú stressz érzékenysége, illetve a természetben és a zárt tartás során egyaránt megfigyelt fény kerülése, amely éjjeli életmódjából adódik. A harcsa lárvanevelése során éppen ezért kritikus pont a megvilágítás optimalizálása, vagyis annak a fényintenzitásnak a meghatározása, amely mellett a hal nyugodt körülmények között képes táplálkozni, ezáltal minimalizálni tudjuk a takarmánypazarlást és a kannibalizmust, ugyanakkor az emberi munka, valamint a halegészségügyi megfigyelések szempontjából is ideális. A kísérlet során ezért azt vizsgáltuk, hogy megvilágítás, vagy az alkalmazott takarmányozási protokoll befolyásolja-e leginkább a harcsa lárva nevelésének sikerét
Anyag és módszer
A kísérletbe bevont harcsa lárvák a Hajdúszoboszlói Bocskai Halászati Kft-től érkeztek és mesterséges szaporításból származtak. A nem táplálkozó lárvákat a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Állattenyésztéstani Tanszék, Halbiológiai laboratóriumába szállítottuk. A 48 órás akklimatizálást követően a halak a kísérletnek helyet biztosító, 150 l-es akvárium rendszerbe helyeztük át, amelyek mindegyike egyedi szűréssel volt ellátva. A kísérlet időtartama 21 nap volt. Minden akváriumot 300 harcsalárvával népesítettünk Az összesen 16 db akvárium közül 8 db-ot lesötétítettünk és a kísérlet végéig teljes sötétben tartottuk. A másik 8 db akvárium esetében takarás nem történt és növekvő fényintenzitás mellett neveltük a halakat. Mindkét kezelés vonatkozásában 2-2 különböző takarmányozási protokollt állítottunk be, az egyik esetben az első 3 napban élő eleséggel (Artemia nauplii) etettük a halakat és csak ezt követően hajtottuk végre a száraz tápra történő átszoktatást, míg a másik esetben végig tápos etetést alkalmaztunk (1. táblázat). A kezeléseket 4-4 ismétlésben állítottuk be.
1. táblázat A kísérleti protokoll
Napok száma |
|||||
Kezelés |
0 - 3 |
4 - 7 |
8 - 14 |
15 - 21 |
|
(S) |
SA |
Artemia nauplii |
Artemia nauplii + LARVIVA |
LARVIVA + INICIO PLUS |
INICIO PLUS |
ST |
Biomar Larviva |
BIOMAR INICIO PLUS |
INICIO PLUS |
INICIO PLUS |
|
Megvilágítás |
0 |
6 |
12 |
24 |
|
(V) |
VA |
Artemia nauplii |
Artemia nauplii + LARVIVA |
LARVIVA + INICIO PLUS |
INICIO PLUS |
VT |
Biomar Larviva |
BIOMAR INICIO PLUS |
INICIO PLUS |
INICIO PLUS |
Eredmények és következtetések
A kísérlet során a harcsa lárvák megmaradása 40 és 74% között alakult. A legmagasabb megmaradási arányt az élő eleséggel indított csoportok mutatták, függetlenül attól, hogy milyen megvilágítást alkalmaztunk a 21 nap során. A két kezelés esetében nem volt szignifikáns különbség. Statisztikailag igazolható eltérést tapasztaltunk azonban az élő táplálékkal indított és a kizárólag mesterséges tápon nevelt halak túlélése szempontjából. Az utóbbiak esetében szignifikánsan alacsonyabb volt a túlélési arány, ugyanakkor a megvilágított és a sötétben tartott kezelések között ezen mutató esetében sem mutatkozott különbség.
A kísérlet végén a legnagyobb egyedi testtömeget a fokozatosan növelt megvilágítás mellett, kezdetben élő táplálékon nevelt halak produkálták, ugyanakkor szignifikáns eltérés nem mutatkozott a szintén zooplanktonnal etetett, de teljes sötétben tartott csoportokhoz képest. Statisztikailag igazolhatóan kisebb egyedi testtömeget értek el a kizárólag tápon nevelt csoportok, azonban ebben az esetben is elmondható, hogy a megvilágítás nem volt hatással a testtömeg alakulására. Az eredmények alapján megállapítható, hogy megvilágítás nem befolyásolta a csoportok lehalászási egyedsúlyát, az élő eleség alkalmazása viszont kedvező hatással volt erre a termelési mutatóra.
A takarmányértékesítés vonatkozásában elmondható, hogy a legjobb értékeket azok a kezelések mutatták, amelyek kezdetben élő eleséget fogyasztottak. Az Artemia nauplii-val etetett, de eltérő megvilágítás mellett nevelt csoportok között nem volt szignifikáns különbség, ugyanakkor ezen beállítások FCR értékeitől statisztikailag a növekvő fényintenzitás mellett tartott, kezdetektől tápot fogyasztó halak takarmány hasznosítása sem tért el. Szignifikánsan gyengébb takarmányértékesítést mutattak azok az akváriumok, amelyeket letakarva, teljes sötétségben neveltünk és a kísérlet során végig mesterséges tápot fogyasztottak.
A kísérleti állományok növekedési ütemével kapcsolatos eredmények azt mutatták, hogy valamennyi vizsgált termelési mutatóhoz hasonlóan a legjobb értékeket az élő eleséggel indított kezelések mutatták, függetlenül attól, hogy sötétben, vagy növekvő fényintenzitás mellett neveltük a halakat. A két kezelés között nem tapasztaltunk szignifikáns eltérést. Szignifikánsan alacsonyabb növekedési ütemet produkáltak azok a csoportok, amelyek takarmányozásából kihagytuk az élő eleség alkalmazását, ezek között statisztikailag igazolható különbséget nem tapasztaltunk.
Az állomány szétnövésének vizsgálata érdekében a kísérlet végén meghatároztuk az egyes kezelések variációs koefficiensét (CV%). Ez alapján megállapítottuk, hogy a leginkább szétnőtt állományt a növekvő fényintenzitás mellett és élő eleség alkalmazása nélkül nevelt kezelés eredményezte, amely szignifikánsan is eltért a többi csoporttól. Bár statisztikailag igazolható különbség nem volt a növekvő fényintenzitás mellett és élő eleséggel indított kezelés és a többi csoport között a CV% vonatkozásában, ez a beállítás adta a második leginkább szétnőtt állományt. A leginkább egyöntetű, leghomogénebb állományok a teljes sötétségben nevelt kezelések eredményeként alakultak ki.
Összefoglalás
A vizsgálat alapvető célja annak megállapítása volt, hogy a harcsa lárvanevelésében milyen mértékben játszik szerepet a fény intenzitásának változtatása, illetve az élő eleség etetése vagy esetleges kiváltása, zárt körülmények között, akváriumi rendszerben. A kísérlet eredményei azt mutatták, hogy a fokozatosan növelt fényintenzitáshoz a harcsa lárva jól alkalmazkodik és a termelési paramétereket elsősorban az alkalmazott takarmányozási protokoll befolyásolja. A takarmányozás vonatkozásban kijelenthető, hogy szükség van az élő eleség alkalmazására az első néhány napban.
Kulcsszavak: Silurus glanis, lárvanevelés, intenzív technológia, stressz, megvilágítása
Köszönetnyilvánítás
A munka a GINOP-2.3.2-15-2016-00025 projekt keretei között az Európai Regionális és Fejlesztési Alap és Magyarország Kormánya támogatásával valósult meg
Programajánló
Hírek
Tisztelt Látogatók!
A hazai agrár-felsőoktatás szükséges megújulásának mérföldköve az alapítványi fenntartású Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) létrejötte, amely 2021. február 1-től 5 campuson, több mint 13 ezer hallgató számára fogja össze a dunántúli és közép-magyarországi élettudományi és kapcsolódó képzéseket. Az intézményhez csatlakozik a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) 11 kutatóintézete is, így az új intézmény nem csupán egy oktatási intézmény lesz, hanem az ágazat szellemi, szakpolitikai és innovációs központjává válik, amely nagyobb mozgásteret biztosít a képzések, a gazdálkodás és szervezet modernizálásához, fejlesztéséhez. Az összeolvadással magasabb fokozatra kapcsolunk, a kutatói és egyetemi szféra szorosabban fonódik majd össze, aminek következtében még több érdekes, izgalmas kutatás-fejlesztés születhet majd az agrárium területén.
Kérjük, kövesse tevékenységünket a jövőben is a www.uni-mate.hu honlapon!
A szokásostól eltérően az idei évben ősszel, október 03-04 között került megrendezésre az Ultrabalaton csapatversenye. NAIK-os csapat az idei évben állt először rajthoz a 14. alkalommal kiírt versenyen.