Ragadozóhal állomány struktúrája a Ráckevei (Soroksári)-Dunában 2018-ban és a 2019. évi hasznosítói intézkedések

Udvari Zsolt¹, Ugrai Zoltán¹, Györe Károly²

¹Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség, Ráckeve, ugyvezeto[kukac]rdhsz.hu
²Györe és Társai Bt., Szarvas, gyorek123[kukac]szarvasnet.hu

Kivonat

A Ráckevei (Soroksári)-Dunán 2018-ban három alkalommal (tavasz, nyár, ősz), 13 mintavételi helyen, elektromos halászattal mintáztuk a nyilvántartott halgazdálkodási vízterület ragadozóhal állományának strukturális viszonyait. A 6 faj (Leuciscus aspius, Silurus glanis, Esox lucius, Sander lucioperca, Sander volgensis, Micropterus salmoides) összesített egyedszáma alapján a balin volt a legnagyobb aránnyal és legnagyobb gyakorisággal előforduló ragadozó. Magas egyedszámmal fogtuk még a harcsa és a fogassüllő egyedeit. A pisztrángsügér és a kősüllő ritkának bizonyult. A tavaszi eredményeket összevetettük a 2007-es és 2010-es (Ugrai és Györe 2007, Györe et al. 2012) tavaszi mintázások eredményeivel. A 2010-es mintázás eredményeihez képest a balin egyedszám aránya több, mint két és félszeresére növekedett, a csukáé pedig mintegy harmadára csökkent. Nem számottevő fogyatkozás volt a fogassüllő és a harcsa fajok vonatkozásában. Az általunk észlelt mennyiségi arányok változását az időszak horgász fogásainak elemzésével vetettük össze. Az eredmények ismeretében újratervezzük a víztér jövőbeli ragadozóhal népesítésének szerkezetét.

Bevezetés

Természetes vizeink halgazdálkodási hasznosításakor két általános érvényű környezetvédelmi fogalom helyes értelmezésére kell felhívni a figyelmet. Az első a fenntartható fejlődés, amelynek értelmében a rendelkezésünkre álló természeti javakkal és erőforrásokkal úgy kell gazdálkodnunk, hogy azok a jövő generációi számára is elérhetők legyenek. A másik fogalom a biológiai sokféleség (diverzitás), amelynek csökkenése súlyosan veszélyezteti a vízi ökoszisztéma stabilitását, végeredményben a rekreációs horgászatot. A vizekkel szembeni egyre fokozódó gazdasági és társadalmi igények sokfélesége, az eddig űzött hagyományos gyakorlattal szemben, az integrált vízgazdálkodást részesíti előnyben. A víztér és közvetlen környezete egyrészt fontos vízi élettér, másrészt olyan készletek (pl. halállomány) összessége, amellyel a fenntartható fejlődés érdekében az emberiségnek előrelátóan szükséges gazdálkodni. A természetesvízi halgazdálkodás fejlesztését nem lehet végrehajtani anélkül, hogy ne ismernénk a vízterek biológiai potenciálját, halközösségének struktúráját és működését.

Anyag és módszer

A vízterület ismerete alapján előzetesen 13 mintavételi területet jelöltünk ki a Ráckevei (Soroksári)-Dunán (1. ábra). Lehatároltuk és pontosítottuk azok határait, valamint egységesítettük a kódjaikat. A mintahelyek kijelölése során, az arányos távolságok helyett, inkább arra voltunk figyelemmel, hogy a sajátságos vízterület jellegzetes szakaszai, élőhelyei kerüljenek vizsgálat alá. Minden mintavételi területen 2 részterületet mintáztunk, részterületként azonos időben 1-1 mintavételi csoporttal. Valamennyi részterület a vízfolyás típusának megfelelően 1000 m hosszúságú szakasz volt. A kijelölés során, mint rendkívüli hidromorfológiai módosulással jellemezhető szakaszokat, csak a hidakat kerültük. A mintavétel tervezésekor és végrehajtásakor tekintettel voltunk a FAME munkacsoport (FAME 2002) előírásaira, a halak mintavétele elektromos halászati módszerrel nemzetközi és magyar szabványokra. A mintavételi területek halászata 3 alkalommal, 2018. május 28-31., 2018. augusztus 29-szeptember 1. és 2018. október 8-11. között történt akkumulátoros SAMUS 1000 típusú, pulzáló egyenáramot szolgáltató elektromos halászgépekkel. A mintavétel során a fogott halakat meghatározásuk és megszámlálásuk után, megfogásuk helyszínén engedtük vissza a vízbe Az adatokat a helyszínen egy OLYMPUS DM-1 és egy OLYMPUS WS-200S digitális diktafon segítségével rögzítettük mintavételi csoportonként. Az összehasonlító fogási adatokat a NÉBIH halfogási szakrendszer (URL1) adatbázisából nyertük.

1. ábra: Mintavételi helyek a Ráckevei (Soroksári)-Dunán

Eredmények és következtetések

A 2018. májusi mintavételek alkalmával összesen 241 ragadozó hal (balin, harcsa, csuka, pisztrángsügér, fogassüllő, kősüllő) egyedet fogtunk. A 6 faj összesített egyedszáma alapján az adott időszakban a balin (Leuciscus aspius) volt a legnagyobb aránnyal és legnagyobb gyakorisággal előforduló ragadozó (2. ábra). Magas egyedszámmal fogtuk még a harcsa (Silurus glanis) és a fogassülő (Sander lucioperca) egyedeit. A pisztrángsügér (Micropterus salmoides) és a kősüllő (Sander volgensis) ritkának bizonyult.

A 2018. augusztusi mintavételek során a 26 mintavételi területen 253 ragadozó hal egyedet gyűjtöttünk. Az 5 faj (kősüllőt nem fogtunk) összesített aránya szerint nyáron is a balin volt a legnagyobb egyedszámmal és gyakorisággal előforduló ragadozó (2. ábra). A harcsa, a csuka (Esox lucius) és a fogassüllő egyedeit is magas, a tavaszival csaknem azonos részaránnyal észleltük a vízfolyás ragadozó állományában.

A 2018. októberi mintavételek során összesen 309 ragadozó hal egyedet gyűjtöttünk. A 6 faj összesített aránya alapján a szóban forgó időszakban, a korábbi mintavételek eredményétől eltérően, a csuka volt a legnagyobb egyedszámmal előforduló ragadozó (2. ábra). Ősszel is magas egyedszámmal fogtuk a harcsa és a fogassüllő egyedeit. A kősüllő és a pisztrángsügér ragadozó állományon belüli aránya jelentéktelennek ítélhető.

2. ábra: A ragadozó halállomány százalékos összetétele 2018-ban tavasszal (A), nyáron (B) és ősszel (C)

A horgászok 2007-2017 közötti ragadozóhal fogása (URL1) szerint a balin, harcsa, csuka és fogassüllő zsákmányolása trendjében csökkenő (3. ábra). A kősüllő éves fogásmennyisége egy

3. ábra: A horgászok ragadozóhal fogásának alakulása a Ráckevei (Soroksári)-Dunán 2007-2017 között

2012-2013-as mélypont után viszont tendenciájában növekvő. A pisztrángsügér fogását elkülönítetten a NÉBIH halfogási szakrendszer nem tartja nyilván.

A 2007-es (Ugrai és Györe 2007) és 2010-es (Györe et al. 2012), azonos módszerrel és ugyanazon mintavételi helyeken történt felmérések eredménye szerint, 8-11 évvel ezelőtt a balin állománya jóval kisebb lehetett a Duna-ágban, mert a faj ragadozóhal állománybeli részaránya mindössze 27,86 % és 18,02% volt (4. ábra), a 2018-as 48,24%-kal szemben. A balin fogása a vizsgált időszakban a 3408 kg-ról 2017-re lecsökkent 1270 kg mennyiségre, noha állománynagysága a 2010-es adathoz képest mintegy két és félszeresére gyarapodott. Fogási üteme határozottan nem követi az állománygyarapodásának tempóját (horgászérdeklődés hiánya, látens hal).

4. ábra: A ragadozó halállomány százalékos összetétele 2007-ben (A) és 2010-ben (B)

A harcsa fogása is jelentősen csökkent, 9158 kg-ról 4153 kg-ra. A mintavételek tanúsága szerint állománynagysága a szóban forgó időszakban nem változott jelentékenyen, a faj fogása egyensúlyban lehet az állomány méretével. A csuka fogásingadozása 2269-8172 kg szélsőértékek között jelentősnek mondható, trendjében csökkenő. A mintázások alapján a faj ragadozóhal állományon belüli részaránya a 2007-es kimagasló 42,36%-ról közel negyedére, 10,98%-ra apadt. A fogáscsökkenés ellenére még mindig többet fognak a horgászok, mint azt az állomány mérete megengedhetné. A csuka gyérülésével hozható összefüggésbe a naphal (Lepomis gibbosus) populációjának 2007 óta megfigyelhető térhódítása (Udvari et al. 2018 nem publikált adatok). Horváth (1969) szerint a csuka naphal ragadozása számottevő, többen mások is (Guti et al. 1991, Mérő 2014, Elvira et al. 1996) hasonló eredményre jutottak. A pisztrángsügér részaránya 2007-2018 között több, mint négyszeresére gyarapodott. A 2007-es és 2010-es előfordulási adatokhoz képest több más mintavételi területről is ki tudtuk mutatni a faj egyedeit. Fogásáról azonban sajnálatos módon nincsenek adatok, állományának méretéhez a fogása valószínűsíthetően elenyésző mértékű lehet, a horgászok többségének nincs is tudomása a hal Duna-ági jelenlétéről. Az adott időszakban a fogassüllő fogása mintegy felére csökkent (3. ábra); egy 2010-es mélypontot követő emelkedés után 2013-tól kezdődően a fogáscsökkenés folyamatos. A 2007. évi magasabb fogásadatokhoz (8280 kg) alacsony egyedszám arány párosult (15,28%). 2010-ben a horgászok a fajból már csak 4860 kg mennyiséget zsákmányoltak, miközben a faj ragadozóhal állományon belüli aránya időlegesen megnőtt (22,34%). A magasabb arány azonban valószínűsíthetően nem maradt tartós, mert a fogásban tapasztalt csökkenés mellett a részarány is apadónak bizonyult. Valószínűsíthető az állománynagysággal összefüggő fogáscsökkenés. A kősüllő az egyetlen halfaj a Duna-ág ragadozóhal közösségében, amelynek fogásmennyisége egy 2012-2013-as mélypont után trendjében növekvő. 2007-től kezdődően a részarány is folytonosan növekvő, vagyis a halfaj fogása az állománynagysággal egyensúlyban van.

Összefoglalás

A halgazdálkodási vízterületeken a haltelepítések struktúrájának, valamint a további kezeléseknek az optimalizálásához figyelembe kell venni a szóban forgó vízterület természetes adottságait. A legkönnyebben hozzáférhető háttérinformáció a halfauna összetétele, aminek megismerésével – kezelési szempontból releváns – információhoz lehet jutni. Mint a Ráckevei (Soroksári)-Duna halgazdálkodásra jogosultja, külső szakemberek bevonásával vállaltuk, hogy 2018-ban felmérjük a vízterület teljes szakaszán a ragadozóhal közösség struktúráját, valamint az eredmények ismeretében kezelési tervet állítunk össze a víztér sajátosságaihoz leginkább igazodó halfauna kialakítása érdekében.    A ragadozóhalak állományának struktúráját (sok balin) a fogassüllő, de különösen a csuka telepítésével meg kell változtatni. A Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség (RDHSZ) mint halgazdálkodási hasznosító felismerte a halfaunisztikai ismeretek fontosságát, annak kulcsfontosságú szerepét a modern halgazdálkodás kialakításának érdekében. Az RDHSZ a jövőben gyakrabban tervez halállomány felméréseket vízterületén. A ragadozó halfajok állományának javítása érdekében azok szaporítására, telepítésére nagyobb hangsúlyt fektet. A csuka esetében már történtek célzott haltelepítések. 2019. március és április hónapokban összesen 582 kg nagyméretű (2,4 kg átlagsúlyban) szaporodásra képes csuka került telepítésre a Duna-ágba az RDHSZ saját haltermelési létesítményéből. A haltelepítési tervben szereplő 300 000 db zsenge csuka telepítését is túlteljesítették mintegy 1 500 000 db kihelyezésével. A fogassüllő is, mint központi kérdés jelentkezik a Duna-ági horgászok életében. A nagymennyiségű zsenge, és az előnevelt korosztályú fogassüllő kihelyezésén kívül az RDHSZ egynyaras fogassüllő telepítését is a tervei közé vette az állomány megerősítése érdekében. Az RDHSZ helyi horgászrendjében leírtakkal is a ragadozóhal állomány védelmét célozta meg, amelyben szerepel: fogassüllő méretkorlátozása 40 cm, a csuka méretkorlátozása 50 cm az országos szabályozástól eltérően; az 5 kg-nál nagyobb fogassüllőt, csukát és balint tilos megtartani, azt kíméletesen vissza kell engedni a vízbe.

Kulcsszavak: Ráckevei (Soroksári)-Duna, ragadozóhal struktúra, horgászfogás.

Irodalom

FAME 2002. Metric selection and sampling procedures for FAME (D4-6). Final Report. pp. 88.

Elvira, B., Nicola, G. G., Almodovar, A. 1996. Pike and red swamp crayfish: a new case on predator-prey relationship between aliens in central Spain. J. Fish Biol., 48: 437-446.

Guti G., Andrikovics S., Biró P. 1991. Nahrung von Hecht (Esox lucius), Hundfisch (Umbra krameri), Karausche (Carassius carassius), Zwergwels (Ictalurus nebulosus) und Sonnenbarsch (Lepomis gibbosus) im Ócsa-Feuchtgebiet, Ungarn. Fischökologie, 4: 45-66.

Györe K., Ugrai Z., Csikai Cs. 2012. A Ráckevei Duna-ág halközösségének vizsgálata 2010-ben. Halászatfejlesztés, 34:34-48.

Mérő T. O. 2014. Diet in pike (Esox lucius) in northwestern Vojvodina (Serbia). Nat. Croat., Vol. 23(1): 27–34.

Ugrai Z. és Györe K. 2007. A Ráckevei-Duna-ág halközösségének felmérése. Pisces Hungarici, II: 95-100.

URL1: https://kapu.nebih.gov.hu/HFNyPortal/HFNy/,DanaInfo=fogas.nebih.gov.hu