Magas DDGS tartalmú összetett takarmány hasznosítása és gazdaságosságának értékelése különböző korosztályos pontyállomány fél intenzív tavi nevelésében

Jakabné Sándor Zsuzsanna¹, Révész Norbert¹, Demény Ferenc¹, Gál Dénes¹, Gyalog Gergő¹, Varga Dániel², Kugyela Nándor¹, Rónyai András¹ †

¹Halászati Kutatóintézet, Szarvas, Anna liget u. 35., jakabne.sandor.zsuzsanna[kukac]haki.naik.hu
²Kaposvári Egyetem, Kaposvár, Guba Sándor utca 40., varga.daniel[kukac]ke.hu

Kivonat

Bevezetés

A hazai haltakarmányipar, annak ellenére, hogy már több évtizede kutatások és takarmány fejlesztések folynak szerte a világban, nem kellően felkészült a halliszt/halolaj források szűkülése vagy az import szója okozta hiány megfelelő kezelésére. A két éve meghirdetett Fehérje program elindítása lehetőséget adhat olyan növényi fehérjék takarmány alapanyagként történő hasznosítására, melyek korábban nem voltak elérhetők az alacsony termelési volumen miatt, mint például takarmányborsó, csillagfürt, lóbab. A program lehetőséget nyújt a termelés növelésére és a diverzifikációra.

Olcsó és ígéretes takarmány alapanyag alternatívát jelenthetnek különböző mezőgazdasági- és élelmiszeripari melléktermékek is, valamint a rovarfehérjék. A több éves vizsgálatsorozatunk célja hazai forrásból származó alapanyagok felhasználásával, a jelenlegi haltápoknál olcsóbban és fenntartható módon előállítható takarmányreceptúra kidolgozása ponty intenzív neveléséhez. A bioetanol gyártás mellékterméke, a kukorica törköly (DDGS - Dried Distiller’s Grain with Solubles), igen jól alkalmazható különböző haszonállatok étrendjénél és használata előtérbe került a halfajok akvakultúrás termelésében is. A DDGS előnye a többi növényi alapú takarmány alapanyaghoz képest, hogy nincsenek benne antinutritív anyagok, jól hasznosítható foszfortartalommal rendelkezik, de ugyanakkor alacsony arányban tartalmazza a szükséges esszenciális aminosavakat. A DDGS haltakarmányban történő hasznosítását megalapozó kutatásaink során vizsgáltuk az alapanyag emészthetőségét ponty (Cyprinus carpio) esetében, majd ezt követően különböző arányban helyettesítettük a tápreceptúra növényi összetevőit DDGS-sel és etetési kísérlet során ponty ivadékkal zárt halnevelő rendszerben teszteltük a tápok alkalmasságát. Megállapítottuk, hogy a ponty jól emészti a DDGS-t és az akár 40%-ban is alkalmazható a takarmányban, mivel kedvezően hat a növekedésre, fehérje- és takarmányhasznosítása szignifikánsan jobb a kontrollhoz képest, valamint nincs negatív hatással a halak egészségi állapotára és egyéb anyagcsere folyamataira (Révész et al. 2017, 2018). A kísérlet folytatásában a piacképes haltakarmány tesztelése céljából egy tavi pontynevelő tápreceptúrát állítottunk össze és vizsgáltuk alkalmasságát félüzemi rendszerben. A kísérlet célja, hogy világos képet kaphassunk a DDGS, mint takarmányalkotó alkalmasságáról, teljesítő képességéről, a halhús minőségre gyakorolt hatásáról, valamint nem utolsó sorban annak gazdasági vonatkozásairól a tavi pontytermelés esetén. Kontrollként egy piaci pontynevelő tápot használtunk, mely összetétele és beltartalmi értékei alapján alkalmasnak bizonyult az összehasonlításra.

Anyag és módszer

Etetési kísérlet céljából 2018. május 2-án telepítettünk egy- és két- nyaras pontyivadékot a Halászati Kutatóinézet hat darab földmedrű kísérleti tavába. A tavak átlagosan 1808 ± 53 m² területűek és 1,5 m mélységűek voltak, ahová 70 db 360 grammos két-nyaras és 1050 db egy-nyaras 64 g átlagsúllyal rendelkező pontyot helyeztünk ki. A takarmányozási protokoll a hagyományos, a tó természetes produkcióját maximálisan kihasználó, valamint ezt abraktakarmánnyal (búza) kiegészítő technológiával indult, majd félintenzív, tápra alapozott etetésre tértünk át a tenyész szezon közepén, 2018. július 12-én. Az október 3-án zárult kísérleti periódus alatt a tápos etetési időszak 82 napig tartott. A tavak trágyázása a szezon elején és a tápos etetésre történő áttérést megelőzően két alkalommal történt, melynek során 2 t/ha marha trágyát juttatunk ki a tavakba. A búza, majd a teljes értékű takarmány napi adagja 2-3 biomassza % között változott az év során. A tápadagot a három hetente végzett próbahalászat alapján határoztuk meg.

A kísérleti takarmányokat a Haltáp Kft. tápüzeme gyártotta, a DDGS-t a Pannónia Bio Zrt. bocsátotta rendelkezésünkre. A takarmány receptúra készítés során a 35 % nyersfehérje tartalmú táp összeállításánál célul tűztük ki az egyéb növényi komponensek, elsősorban a szója lecserését kukorica törkölyre (DDGS) és változatlanul hagytuk az állati fehérje, valamint zsírforrásokat. A kísérleti takarmány a következő összetevőket tartalmazta: DDGS 40,0%, búza  20,5%, szójaliszt (CP 46%)            8,0%, kukorica glutén (CP 60%) 8,0%, baromfi liszt (CP 62%)          5,0 %, extrahált szója       5,0%, vérliszt       4,0%, élesztő 4,0%, halliszt (CP 60%)      4,0%, premix      1,5%. A kísérleti táp és a kontrollnak használt kereskedelmi táp meghatározott beltartalmi értékeit az 1. táblázatban mutatjuk be.

A kísérlet végén tavanként 3 db egész halmintát vettünk korosztályonként, valamint az áruhalból újabb 3 db filét a kihozatali mutatók, beltartalmi és a konvencionális húsminőségi paraméterek meghatározására. A termelési mutatók közül meghatároztuk a napi specifikus növekedési rátát (SGR g/nap), a takarmányhasznosítást (FCR g/g), fehérje hatékonysági rátát (PER g/g) és fehérje produkciós értéket (PPV %), bruttó hozamot (t/ha). A kihozatali és biometriai mutatók közül a filézési hozam (%), vágóérték (%), májindex (%), zsigerindex (%), gonádindex (%) kerültek meghatározásra. A húsminőségi vizsgálatra vett filémintákat villámzáras tasakban jégen, majd hűtőszekrényben 4 C°-on 24 órán keresztül tároltuk. A csepegési veszteség (%), főzési veszteség (%), felengedtetési veszteség (%), pH, szín méréseket a Varga et al, (2013) ismertetett eljárás szerint végeztük. A filék beltartalmi mutatói közül a nyersfehérjét, nyerszsírt és zsírsav profilt határoztunk meg a korábban ismertetett módszerek alapján (Sándor et al., 2009).

Eredmények és következtetések

A kísérlet 155 napja alatt az egy-nyaras korosztály közel megtízszerezte a testsúlyát mindkét csoport esetében, de a napi specifikus növekedési ráta szignifikánsan magasabb volt a kísérleti csoport esetében (Táblázat 2.). A takarmány, valamint fehérjehasznosítási paraméterek is szignifikánsan különböztek a kísérleti takarmány javára (FCR 1,58 vs 1,80, fehérjeretenció 2,29 vs 2,06), az egy-nyaras állomány napi specifikus növekedésében (1,56 vs 1,46) és a bruttó hozamban is (3,32 vs 2,85). A fehérje produkciós érték, mely a teljes szezon alatt kb. 1/3 búzából és 2/3 takarmányból tevődött össze, elérte a 36%-ot. A bruttó hozam közelítőleg fél tonnával volt több, mint a kontroll csoportnál hektáronként. Az áruhal filék tápanyagtartalmában szignifikáns különbségek nem mutatkoztak a csoportok között, mivel igen magas volt az egyedek közötti eltérés (Táblázat 3.). A hús zsírtartalma széles intervallumban, min 3,14, és max 10,96 % érték között mértünk a kísérleti csoportnál, átlag 6,16% tartalommal, míg a kontroll csoportnál 2,51 és 8,92 % között változott a nyerszsírtartalom, 6,43 % átlaggal. A nyersfehérje mennyiség csak kis mértékben különbözött úgy az egyedek, mint a csoportok között, ugyanakkor a filék víztartalmának változása a zsírtartalommal együtt mozgott ellentétes irányban. Hasonló eredményre jutottunk a konvencionális húsminőségi paraméterek tekintetében is, nem lehetett kimutatni statisztikailag igazolható különbséget a kontroll és a kísérleti csoport között. A mért adatok egybevágnak más korábbi kutatások eredményeivel, melyek ponty húsminőségét vizsgálták hazai viszonyok közt (Varga és mtsai 2013). Nem számottevő mértékben, de a kísérleti csoport halainak víztartó képessége jobbnak bizonyult a kontrollal szemben. Mind a spontán, mind az indukált vízvesztés alacsonyabb volt ebben a csoportban. A zsírsavprofil esetében kismértékű eltérést határoztunk meg az összes polién zsírsavak (TOTAL PUFA), az TOTAL omega-6 tartalom és az EPA+DHA esetében, de összeségében az egyedi különbségek elnyomják a takarmányhatást, így statisztikai különbség nem látható a legtöbb paraméterben. A szezonvégi áruhal kihozatali mutatóiban sem találtunk szignifikáns különbséget (kivéve a májindexet) a csoportok között, habár a magasabb filézési hozam, máj- és zsigerindex a kísérleti csoport jobb súlygyarapodására utal (Táblázat 3.). Ezzel szemben a kontroll csoportnál kimutatható egy kismértékű nyerszsír- és olajsavtartalom növekedés, mely utóbbi a zsírdepók megjelenését bizonyítja.

Az ökonómiai kalkulációk – a termelési mutatókkal összhangban – azt sugallják, hogy a kísérleti tápra alapozott termelési technológia mellett kedvezőbb pénzügyi mutatók érhetők el. A DDGS-alapú tápok etetésével a termelési önköltség mintegy 12 százalékkal csökkenthető, a hektáronkénti pénzügyi eredmény pedig 47 százalékkal javítható a konvencionális táp etetésű technológiákhoz képest (4. táblázat).

1. táblázat: A takarmányok összetétele

 

2. táblázat: Termelési és takarmányhasznosítási paraméterek

 

3. táblázat: Húsminőségi paraméterek

 

4. táblázat: Ökonómiai kalkulációk a kísérleti technológiai mutatók alapján

¹ Az egyéb költségek tartalmazzák az élőmunka költségeit. A termelés élőmunka szükséglete a kalkulációk során a bruttó hozam függvényében lett meghatározva.

A teljes szezonban végzett ponty takarmányozási kísérlet alapján elmondható, hogy a 40%-ban DDGS-t tartalmazó táp igen jól teljesített a termelési és takarmányhasznosítási paraméterek tekintetében és ígéretes összetevője lehet a jövőbeni piacra kerülő ponty takarmányoknak. Az ökonómiai értékelés eredményei alapján a halelőállítás költsége alacsonyabb, mint a gyakorlatban használt táppal kapott költség és a hektárra vetített nettó bevétel is másfél szerese a kereskedelmi tápénak, annak ellenére, hogy a DDGS piaci ára alig alacsonyabb a kukoricáénál.

Vizsgált beltartalmi értékek és a húsminőségi paraméterek, valamint a húskihozatali mutatókban szignifikáns különbséget nem találtunk, mely valószínű a rendszer biológiai diverzitására vezethető vissza. Vélhetően a nem elég precíz takarmányozási technológia is hozzájárult a populáció eltérő takarmányfelvételéhez és az egyedi különbségek megjelenéséhez. Az előállított piaci méretű hal beltartalmi értékei ugyanakkor kedvezőek, vagyis nem maradnak el a termelésben már régóta használt és kedvelt hazai takarmány etetésével nyert húsminőségi értékektől.

Összefoglalás

Mezőgazdasági melléktermék (kukorica DDGS) alkalmazásával tápreceptúrát dolgoztunk tavi intenzív pontynevelés számára. A tó természetes táplálékbázisának hatékonyabb kihasználása céljából vizsgáltuk a vegyes korosztályos népesítés lehetőségét is a szezon első felében, majd ezt követően teszteltük a 40% DDGS tartalmú összetett takarmányt intenzív takarmányozás mellett. A kísérlet eredményeként megállapítottuk, hogy a DDGS tartalmú kísérleti takarmány jobban teljesített, mind a kereskedelmi forgalomban lévő pontynevelésre használt táp. Szignifikáns különbséget határoztunk meg a takarmányhasznosítás, fehérjehasznosítás, az egy-nyaras állomány napi specifikus növekedésében és a hozamban is. A vizsgált húsminőségi paraméterekben, valamint a húskihozatali mutatókban szignifikáns különbséget nem találtunk. Az ökonómiai értékelés eredményei alapján az egységnyi hal előállításának költsége is mérhetően alacsonyabbnak adódott, annak ellenére, hogy az alapanyagok költsége alig különbözött.

Kulcsszavak: mezőgazdasági melléktermék, intenzív tavi ponty

Köszönetnyilvánítás

A kísérleti munka a GINOP -2.3.2-15-2016-00025 (GOODFISH) projekt keretei között az Európai Regionális és Fejlesztési Alap és Magyarország Kormánya támogatásával valósult meg.

Révész Norbert munkáját az EFOP-3.6.1-16-2016-00016 azonosítószámú, SZIE Szarvasi Campusának kutatási és képzési profiljának specializálása intelligens szakosodással: mezőgazdasági vízgazdálkodás, hidrokultúrás növénytermesztés, alternatív szántóföldi növénytermesztés, ehhez kapcsolódó precíziós gépkezelés fejlesztése című projekt támogatta.

Köszönjük a Pannónia Bio Zrt. és a Haltáp Kft. hozzájárulását a kísérleti takarmány előállításához.

Irodalom

Sándor Zs, Gy. Papp Zs., Kiss-Horváth Á., Fazekas J., B. Csávás K., Csengeri I. 2009. Adatok haltakarmányozási alapanyagok tápanyag tartalmáról. Halászatfejlesztés, 32: 123-134.

Révész N., Havasi M., J. Sándor Zs. 2018. Alternatív haltakarmány alapanyagok és azok emészthetősége. Összefoglaló közlemény, NAIK FIATAL KUTATÓI NAPOK Szeged, 2017 december 14-15. KUEP KIADVÁNY pp. 92-101 ISBN 978-615-5748-09-7

Révész N., Havasi M., Lefler K.K, Hegyi Á., Ardó L., J Sándor Zs. 2017. Effects of corn-DDGS on growth, nutrient utilization, blood plasma biochemistry and histopathology of common carp (Cyprinus carpio) and grass carp (Ctenopharyngodon idella). Extended abstarct Aquaculture Europe 17 Dubrovnik, Croatia, 17/10/2017-20/10/2017

Varga D, Romvári R, Horn P, Hancz Cs, Molnár T, Szabó A. 2013. Environmental factors influencing the slaughter value and the flesh quality of common carp in four typical fish farms in Hungary. Acta Alimentaria 42: 495-503.

 

Az előadás anyaga PDF formátumban