IVAR-SPECIFIKUS DNS MARKER ÖRÖKLŐDÉSÉNEK VIZSGÁLATA AFRIKAI HARCSA (CLARIAS GARIEPINUS) KERESZTEZÉSEKEN

Balogh Réka, Keszte Szilvia, Guti Csaba, Csorbai Balázs, Urbányi Béla, Kovács Balázs

Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Akvakultúra- és Környezetbiztonsági Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő

Kivonat

Bevezetés

Az afrikai harcsa tág tűrőképességű halfaj, mely recirkulációs rendszerben nagy telepítési sűrűséggel tartható, így tenyésztése során magas hozam érhető el. Növekedési erély és takarmányértékesítés szempontjából kimagasló, 1-1,3-as takarmány együttható mellett körülbelül 5-6 hónap alatt éri el a piaci méretet. Bár a magyarországi halgazdálkodás termelés domináns halfaja a ponty, az intenzív üzemi termelésben kiemelt jelentőségű az afrikai harcsa. Európában a legnagyobb termelők vagyunk ebből a fajból. A hímek növekedési erélye és táphasznosítása, valamint filé kihozatala is meghaladja a nőstényekét, így termelési szempontból előnyös lehet hím egyivarú populációk létrehozása. Munkánk során egy, a kutatócsoportunk által korábban izolált hím-specifikus ivari markert alkalmazhatóságát ellenőriztük négy különböző afrikai harcsakeresztezésen. A DNS marker lehetővé teszi az egyedek ivarának meghatározását már zigóta kortól, azaz az ivari dimorfizmus külső jegyeinek megjelenése előtt.

Anyag és módszer

A DNS marker tesztelésére több keresztezést végeztünk. Az egyrészt egy hím és egy nőivarú egyed keresztezésével létrehozott családból F1 generációjának 179 egyedét vizsgáltuk, míg másik három család esetében az F2 generáció vizsgálata történt családonként 85, 92 és 89 egyeddel. A P0 szülő generáció 5 különböző anyaállományból származott. Az első keresztezés során az F1-es csoporttól farok úszó mintát vettünk és az ebből izolált DNS segítségével szexáltuk az egyedeket az ivar-specifikus DNS marker segítségével a Kovács és mtsai. (2001) által leírt módszer szerint. Ezt követően a tejes és ikrás állatokat külön medencében neveltük 50 napos korig, majd az ivarszervek szövetét Aceto-carmin festéssel (Guerrero és Selton, 1974) festettük, mikroszkóp segítségével, elvékonyított keneten ellenőriztük az egyedek fenotípusos ivarát. A másik három család esetében az F2 generációját az F1 egyedek testvérkeresztezésével hoztuk létre és vegyes csoportokban neveltük ivarérett korig. Az ivari papilla és az ivarszerv szövettana alapján szexáltuk az egyedeket és a farokúszójukból nyert DNS segítségével ellenőriztük az ivari markert.

Eredmények és következtetések

A molekuláris marker és a fenotípusos ivar meghatározás alapján kapott eredmények összehasonlítása során azt találtuk, hogy az általunk izolált ivar-specifikus DNS marker 97,04 %-os megbízhatósággal alkalmazható az egyedek ivarának előrejelzésére.

Az előre jelzett és a fenotípusos ivar között megfigyelt eltérés nagy valószínűséggel a fejletlen ivari kromoszómák között fellépő rekombinációnak köszönhető. Az ivar-specifikus marker és az ivardetermináló génszakasz közötti rekombináció mértéke 1,176 %, 4,598 % és 2,247 % volt a három F2 keresztezésben és 3,352 % az első, F1 családban. Az ebből számított átlagos genetikai távolság 2,955 centimorgan, ami szoros genetikai kapcsoltságot feltételez a két lókusz között.

Összefoglalás

Összességében elmondhatjuk, hogy az eredményeink alapján az általunk izolált ivar-specifikus DNS marker széleskörűen alkalmazható afrikai harcsa egyedek ivar meghatározására az ivari dimorfizmus megjelenése előtt és jelentős segítséget nyújthat egyivarú állományok létrehozásában. Az eredmények alátámasztják, hogy a faj XY ivari kromoszóma rendszerrel rendelkezik. Emellett az ivart determináló lókusz és az ivari marker között 2,95 centimorgan genetikai távolságot mutattunk ki.

Kulcsszavak: Clarias gariepinus, afrikai harcsa, ivar, marker

Köszönetnyilvánítás

A munkát a GINOP-2.1.2-8-1-4-16-2017-00090 és az EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00008 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

Irodalom

Guerrero R.D. and Selton W.L. (1974): An Aceto-Carmine Squash Method for sexing Juvenile Fishes. THE PROGRESISIVE FISH CULTURE 36, 56. p.

Kovács, B., Egedi, S., Bártfai R., and Orbán L. (2001): Male-specific DNA markers from African catfish (Clarias gariepinus). Molecular sexing of African catfish by novel male-specific DNA markers (2001) GENETICA 110: 267-276. p.