Elektromos kece alkalmazása a haltani kutatásoknál a Tisza bal parti vízgyűjtőjén és a Zagyván

Sallai Zoltán1 és Juhász Péter2

1Vaskos csabak Bt. 5561 Békésszentandrás, Hrsz. 0153/6. e-mail: csuka[kukac]akvapark.hu
2Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, 4024 Debrecen, Sumen u. 2. e-mail: juhaszpeter[kukac]hnp.hu

Kivonat

Bevezetés

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából „Az Országos Rákállomány Felmérése tárgyú projekttel kapcsolatos feladatok ellátása céljából” 2017-18 őszén tízlábú rákok felmérését végeztük a Tisza és bal parti vízgyűjtőjéhez tartozó vízfolyásokon és a Zagyván. A felmérés eredményeiről a soron következőkben kívánunk beszámolni.


Anyag és módszer

Az adatok gyűjtésére elsősorban különböző méretű elektromos kecéket használtunk, melyeket egy aggregátoros és egy akkumulátoros, pulzáló egyenáramot előállító halászgépről üzemeltettünk. A kisebb vízfolyásokban vízben gázolva halásztunk egy akkumulátoros üzemű, pulzáló egyenáramot előállító halászgéppel. A gyűjtési helyeket GPS segítségével mértük be, a kapott koordinátákat egy asztali térinformatikai szoftverrel dolgoztuk fel (1. ábra). A mintaszakaszok hosszát a vízfolyások méretéhez igazítottuk, ami 100 és 500 m közötti szakaszt jelentett. A faunisztikai adatok feldolgozását adatbázis-kezelő programmal végeztük. A fajonkénti egyedszámok, valamint a geokoordináták rögzítésére digitális diktafont használtunk.


Eredmények és következtetések

2017. november 13 és 29, valamint 2018. szeptember 24 és december 15 között 48 víztér 438 mintahelyét vizsgáltuk meg tízlábú rákokra vonatkozóan. Az előzetesen kijelölt 438 mintavételi helyből 42 helyszínt szárazon találtunk, 10 mintahelyen a terepi körülmények (erős vízinövény benőttség, meredek part, mély lágyüledék) nem tette lehetővé a halászatot, továbbá a Tócó négy mintaszakasza erősen terhelt volt szennyvízzel, Debrecennél látszólag teljesen tisztítatlanul folyt a szennyvíz a mederben, ezért itt mellőztük a halászatot, illetve 4 mintaszakaszon egyáltalán nem sikerült semmilyen vízi élőlényt fognunk. Legalább 26 helyen akadt el a kecénk mederfenéken lévő ismeretlen tereptárgyban, melyből sajnálatosan 3 alkalommal törötten sikerült visszanyernünk halászeszközünket.

A védett kecskerákot (Astacus leptodactylus) 8 vízfolyás (Berettyó, Hortobágy, Kórógy-ér, Körös, Kösély, Öreg-Túr, Szamos, Tisza, Tisza-tó) 25 mintahelyén fogtuk meg, összesen 60 egyedet. Az inváziós cifrarákot (Orconectes limosus) 16 víztér (Berettyó, Fehér-Körös, Fekete-Körös, Hortobágy, Hortobágy-Berettyó, Jászsági-főcsatorna, Kakat-ér, Keleti-főcsatorna, Körös, Kösély, Nagykunsági (I.)-főcsatorna, Nagykunsági (II.)-főcsatorna, Nagykunsági öntöző főcsatorna, Sebes-Körös, Tisza, Tisza-tó, Villogó-csatorna, Zagyva) 84 mintahelyén találtuk meg, összesen 511 egyedet fogtunk. A rákok mellett nagy egyedszámban fogtunk védett és inváziós vízi makrogerinctelen szervezeteket és halakat is az elektromos kecékkel. Összesen 49 halfaj és egy hibrid 24.761 egyedét fogtuk és határoztuk meg, melyek között 13 természetvédelmi oltalom alatt álló és 16 közösségi jelentőségű halfaj volt. A természetvédelmi szempontból jelentős halfajok mellett nagy egyedszámban fogtuk a pontokaszpikus gébek és egyéb inváziós halfajok egyedeit is. A vizsgálattal bizonyítást nyert, hogy az elektromos kece kiemeleten fontos kiegészítő eszköze a haltani kutatásoknak, nemcsak a nagy, hanem azokban a közepes- és kisméretű vízfolyásokban is, ami csónakkal mintázható.

A soron következőkben röviden ismertetjük az elektromos kecékkel vizsgált víztereket, a mintaszakaszok számát, a kimutatott természetvédelmi oltalom alatt álló és közösségi jelentőségű halfajok számát. A kisebb vízfolyásokon az elektromos halászgéppel szerzett halfaunisztikai eredmények ismertetését mellőzzük. A vízterenkénti fajlistákat az 1. táblázatban foglaltuk össze. (A természetvédelmi oltalom alatt álló fajokat vastagon szedtük, a közösségi jelentőségű hafajokat *-gal jelöltük.)

A tudományos nevek esetében a Fishbase-ben (URL1) használt fajneveket, míg magyar fajnevek esetében a Harka (2011) által megadott elnevezéseket használtuk.

Felső-Tisza: Panyola (694,4 fkm) és Tiszabábolna (441 fkm) között 4 terepnapon, 66 mintaszakaszon vizsgáltuk a folyószakaszt, 9 természetvédelmi oltalom alatt álló és 9 közösségi jelentőségű faj jelenlétét mutattuk ki.

Tisza-tó: Tiszabábolna (436,2 fkm) és a Jászsági-főcsatorna torkolata (Kisköre: 404,4 fkm) között 2 terepnapon, 10 mintaszakaszon végeztünk felmérést.

Sikerült a széles és vágódurbincs hibridjének (Gymnocephalus baloni x G. cernua) egy példányát is megfognunk. Összesen 4 természetvédelmi oltalom alatt álló és 5 közösségi jelentőségű halfaj jelenlétét regisztráltuk.

Közép-Tisza: Kisköre (403,2 fkm) és Csongrád (256,3 fkm) között 2 terepnapon, 36 mintaszakaszon vizsgáltuk a folyót, összesen 6 természetvédelmi oltalom alatt álló és 8 közösségi jelentőségű halfaj jelenlétét mutattuk ki.

Alsó-Tisza: Csongrád (244,6 fkm) és Szeged (168,4 fkm) között 1 terepnapon, 18 mintaszakaszon vizsgáltuk a folyószakaszt. Csongrádnál (244 fkm), a Körös torkolata felett egy pontokaszpikus gébfaj, a csupasztorkú géb (Babka gymnotrachelus) egy példánya akadt a hálónkba, melyet elsőként, új fajként írhatunk le a Tisza hazai vízrendszeréből. Összesen 5 természetvédelmi oltalom alatt álló és 7 közösségi jelentőségű faj jelenlétét igazoltuk.

Túr: A Túrt Kishódos és Tiszakóród között 2 terepnapon, 7 mintaszakaszon vizsgáltuk, összesen 5 védett és 5 közösségi jelentőségű halfaj jelenlétét regisztráltuk.

Szamos: Komlódtótfalu és Olcsva között 1 terepnapon, 17 mintaszakaszon vizsgáltuk a folyót, 6 természetvédelmi oltalom alatt álló és 7 közösségi jelentőségű halfaj jelenlétét mutattuk ki.

Keleti-főcsatorna: Tiszavasvári és Berettyóújfalu között 2 terepnapon, 18 mintaszakaszon vizsgáltuk a főcsatornát, összesen 6 természetvédelmi oltalom alatt álló és 7 közösségi jelentőségű halfaj egyedeit találtuk meg. Kiemelnénk a védett bolgár csík (Sabanejewia bulgarica) megkerülését, amit új fajként sikerült kimutatnunk a főcsatornából.

Nyugati-főcsatorna: Tiszavasvári és Hortobágy között 2 terepnapon, 12 mintaszakaszon vizsgáltuk. Kiemelnénk a fokozottan védett magyar bucó megkerülését, amit új fajként sikerült kimutatnunk a főcsatornából. Összesen 6 természetvédelmi oltalom alatt álló és közösségi jelentőségű halfaj jelenlétét mutattuk ki.

Hortobágy: A folyót Balmazújváros és Nádudvar között 3 terepnapon, 17 mintaszakaszon vizsgáltuk, összesen 3 természetvédelmi oltalom alatt álló és közösségi jelentőségű halfaj jelenlétét regisztráltuk.

Kösély: Nádudvarnál a vízfolyás alsó szakaszát 1 terepnapon, 4 mintaszakaszon vizsgáltuk, összesen 4 természetvédelmi oltalom alatt álló és közösségi jelentőségű halfaj jelenlétét mutattuk ki.

Jászsági-főcsatorna: A főcsatornát Kiskörénél 1 terepnapon, 4 mintaszakaszon vizsgáltuk, összesen 2 védett és közösségi jelentőségű halfaj egyedei kerültek elő.

Nagykunsági öntöző főcsatorna: a főcsatornát 2 terepnapon, Abádszalók és Túrkeve, valamint Törökszentmiklós és Öcsöd között 16 mintaszakaszon vizsgáltuk, összesen 2 védett és közösségi jelentőségű halfaj jelenlétét igazoltuk.

Kakat-ér: Kunhegyes és Kisújszállás között 1 terepnapon, 7 mintaszakaszon vizsgáltuk, 1 védett és 2 közösségi jelentőségű halfaj egyedei kerültek kézre.

Villogó-csatorna: Karcagnál 1 terepnapon, 3 mintaszakaszon vizsgáltuk meg a csatornát, 2 védett és közösségi jelentőségű halfaj jelenlétét mutattuk ki.

Zagyva: Jászalsószentgyörgy és Zagyvarékas között 2 terepnapon, 6 mintaszakaszon vizsgáltuk meg a folyószakaszt elektromos kecével. A felső szakaszon elektromos halászgéppel halásztunk. A nagy mennyiségű hód jelenléte miatt háromszor kellett sólyáznunk, mederbe keresztbe döntött fák miatt. A vizsgálat során összesen 4 védett és közösségi jelentőségű halfaj egyedeit sikerült megfognunk.

Körös: A Köröst – beleértve a Kettős- és Hármas-Köröst együttesen – Doboz és Szentes között 3 terepnapon, 17 mintaszakaszon vizsgáltuk meg, összesen 5 természetvédelmi oltalom alatt álló és 6 közösségi jelentőségű halfaj jelenlétét bizonyítottuk.

Fekete-Körös: Gyulánál 1 terepnapon, 4 mintaszakaszon vizsgáltuk a folyót, 6 természetvédelmi oltalom alatt álló és közösségi jelentőségű halfaj egyedei kerültek kézre.

Fehér-Körös: Gyulánál 1 terepnapon, 2 mintaszakaszon vizsgáltuk meg, 3 természetvédelmi oltalom alatt álló és 5 közösségi jelentőségű halfaj jelenlétét igazoltuk.

Sebes-Körös: Szeghalom és Köröstarcsa között 2 terepnapon, 7 mintaszakaszon vizsgáltuk, összesen 7 természetvédelmi oltalom alatt álló és 8 közösségi jelentőségű halfaj jelenlétét mutattuk ki.

Berettyó: A folyót Füzesgyarmat és Szeghalom között 1 terepnapon, 6 mintaszakaszon vizsgáltuk, összesen 4 természetvédelmi oltalom alatt álló és 5 közösségi jelentőségű halfaj egyedei akadtak a hálónkba.

Hortobágy-Berettyó: Püspökladány és Mezőtúr között 2 terepnapon, 17 mintaszakaszon vizsgáltuk, összesen 3 természetvédelmi oltalom alatt álló és közösségi jelentőségű halfaj egyedeit találtuk meg.

Maros: A folyót Csanádpalota és Szeged között 1 terepnapon, 16 mintaszakaszon vizsgáltuk, 6 természetvédelmi oltalom alatt álló és 6 közösségi jelentőségű halfaj jelenlétét igazoltuk.


Összefoglalás

2017-18-ban tízlábú rákokra vonatkozó felmérést végeztünk a Tiszán és a bal parti vízgyűjtőjéhez tartozó vízfolyásokon, valamint a Zagyván. 2017. november 13 és 29, valamint 2018. szeptember 24 és december 15 között 48 víztér 438 mintahelyét vizsgáltuk meg tízlábú rákokra vonatkozóan. A védett kecskerákot (Astacus leptodactylus) 8 vízfolyás 25 mintahelyén fogtuk meg, összesen 60 egyedet. Az inváziós cifrarákot (Orconectes limosus) 16 víztér 84 mintahelyén találtuk meg, összesen 511 egyedet fogtunk. A rákok mellett nagy egyedszámban fogtunk halakat is az elektromos kecékkel. Összesen 49 halfaj és egy hibrid 24.761 egyedét fogtuk és határoztuk meg, melyek között 13 természetvédelmi oltalom alatt álló és 16 közösségi jelentőségű halfaj volt.

Kiemelnénk, hogy Csongrádnál (244 fkm), a Körös torkolata felett egy pontokaszpikus gébfaj, a csupasztorkú géb (Babka gymnotrachelus) egy példányát megfogtuk, melyet elsőként, új fajként írhatunk le a Tisza hazai vízrendszeréből. Csongrádtól a déli országhatárig, egyre növekvő egyedszámban, szinte folyamatosan jelen volt a mintáinkban.

A természetvédelmi szempontból jelentős fajok közül kiemelnénk a védett bolgár csík (Sabanejewia bulgarica) megkerülését, amit új fajként sikerült kimutatnunk a Keleti-főcsatornából, valamint a fokozottan védett magyar bucót (Zingel zingel), melyet szintén új fajként sikerült leírnunk a Nyugati-főcsatornából.


Kulcsszavak: tízlábú rákok, védett és közösségi jelentőségű halfajok, inváziós fajok, halfauna


Köszönetnyilvánítás

Ezúton is szeretnénk hálás köszönetet mondani a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság valamennyi munkatársának, akik bármilyen módon is résztvettek a vizsgálatban, segítették a munkánkat, különösen Bereczki Csabának, Kovács Zoltánnak, Monoki Ákosnak, Nagy Gábornak, Orcsik Tibornak, Patalenszki Adriennek, Szabó Gyulának, Tóth Pálnak, Tölgyesi Zoltánnak, Újfalusi Sándornak!


Irodalom

Harka Á. 2011. Tudományos halnevek a magyar szakirodalomban. Halászat 104/3-4: 99-103.

URL1: www.fishbase.org (2019.03.21)

 

1. ábra: A tízlábú rákok felmérésének mintahelyei a Tisza bal parti vízgyűjtőjén és a Zagyván 2017-18-ban

 

1. táblázat: Az elektromos kecével kimutatott fajok vízterenkénti bontásban

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.