A PONTY (CYPRINUS CARPIO) ÉS AZ EZÜSTKÁRÁSZ (CARASSIUS GIBELIO) KONDÍCIÓJÁNAK VIZSGÁLATA EGY TERMÁLVÍZZEL ELLÁTOTT ÁLLÓVÍZI KÖRNYEZETBEN

Somogyi Dóra^*, Farkas György, Deák Soma, Nagy Sándor Alex,  Nyeste Krisztián, Antal László

 Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar,  Hidrobiológiai Tanszék
^*s.dora9611[kukac]gmail.com

Kivonat

Bevezetés

A halak poikilotherm, vagyis önálló hőszabályozással nem rendelkező gerinces állatok. Anyagcsere-folyamataikra (táplálékfelvétel, emésztés, tápanyagok hasznosítása), illetve növekedésükre a külső környezet hőmérséklete meglehetősen nagy mértékben hat. A hőmérséklet változása a többi differenciált élőlényhez hasonlóan a halak esetében is egy bizonyos intervallumon belül viselhető el. Anyagcsere-folyamataik és növekedésük sebessége egy adott mértékig arányosan nő a hőmérséklet növekedésével, azonban egy bizonyos határon felül ez a tendencia csökkenni kezd és a halak pusztulásához fog vezetni.

Számos nemzetközi szakirodalomban vizsgálták a különböző hőmérsékleti kezelések juvenilis pontyok és ezüstkárászok növekedésére és táplálékfelvételére gyakorolt hatását. A pontyok esetében 24 °C-ig folyamatosan nőtt mind a táplálékfelvétel, mind a növekedés sebessége, 28°C-nál azonban már csökkenést mutatott. Az ezüstkárászoknál a hőmérséklet növelésével párhuzamosan növekedett a táplálékfelvétel és a növekedés sebessége is, esetükben a legmagasabb kezelési hőmérséklet sem hatott negatívan az életmenet sajátosságaikra. Ez alapján elmondható, hogy az ezüstkárász a magasabb hőmérsékleteket a pontyhoz képest jobban képes tolerálni, ami megegyezik a két faj ökológiai státuszával is, ugyanis az ezüstkárász köztudottan egy tág tűrőképességű, zavarást tűrő, generalista halfaj (Kestemont 1995), (Wilhelm 2000), (Kottelat & Freyhof 2007), (Bíró 2011), (Ördög et al. 2011), (Oyugi et al. 2012).

Anyag és módszer

Vizsgálatainkat 2017 és 2018 során, a természetes vízi vegetációs periódushoz kötődően, egy kora tavaszi, valamint egy késő őszi időpontban, összesen 4 alkalommal végeztük. A mintavételeket csónakból, elektromos halászgép segítségével végeztük (1. táblázat), valamint a kifogott egyedek standard és teljes testhosszát, valamint testtömegét is meghatároztuk. A tó halállományának felmérését követően a pontyot (Cyprinus carpio) és az ezüstkárászt (Carassius gibelio) jelöltük ki vizsgálatunk célfajaiként a relatíve magas egyedszámuk és biomanipulációs vizsgálatokra való alkalmasságuk miatt.

1. táblázat: Az általunk alkalmazott kutatási infrastruktúrák

Eredmények és következtetések

Halaink kondíciója természetes vízi környezetben általában a telet megelőzően, késő ősszel a legmagasabb, míg a telet követően (tartalékjaik felhasználása után), kora tavasszal a legalacsonyabb. Előzetes hipotézisünk az volt, hogy az állandóan, relatíve magas hőmérsékletű csónakázótóban élő halak kondíciója a természetes vízi állományok esetén leírtakhoz képest kevésbé fog változni évszakosan; valamint azokhoz képest jelentősen el fog térni. Az eredmények kiértékelése során összehasonlítottuk a pontyformák, valamint az ezüstkárász összes egyedének, valamint méretcsoportjainak kondíciófaktor-változását. Ezen értékek nem mutattak szezonális változást sem a fajok (formák), sem a fajon (formán) belüli méretcsoportok között, amely ellentmond a mérsékelt égövi természetes viszonyoknak. A Fulton-féle kondíciófaktor meghatározását követően a meglévő paramétereket az alábbi statisztikai próbákkal vizsgáltuk: kovariancia-analízis (ANCOVA), Kruskal-Wallis teszt és Mann-Whitney teszt (1. ábra).

1. ábra: a különböző pontyformák (bal oldali) és az ezüstkárász (jobb oldali) kondíciófaktorának szezonális eltérése

A ponty esetében nem tapasztaltunk szignifikáns eltéréseket a kondíciófaktor-értékekben. Ez valószínűleg a nyári tartósan meleg időjárásnak és a folyamatos termálvíz-bebocsátásból adódó 30°C feletti vízhőmérsékletnek köszönhető, mely gátlóan hat a ponty táplálékfelvételére, ami magyarázatként szolgálhat arra, hogy az őszi kondíció értékek miért is nem nagyobban a tavasziakhoz képest. A természetes vízi állományokkal összehasonlítva azonban a csónakázótóban élő pontyok kondíciója nem tér el szignifikánsan azokétól.

Az ezüstkárász esetén az évszakok között szintén nem tapasztaltunk szignifikáns eltéréseket a kondíciófaktor tekintetében. A tartósan magas hőmérséklet hatására azonban a mérsékelt övi, természetes vízi populációkhoz képest szignifikánsan magasabb kondícióértékeket tapasztaltunk.  Ez akár biomanipulációs beavatkozások alanyává is teheti a fajt. Az inváziós ezüstkárász ugyanis a pontyféléken belül egy viszonylag magas növekedési rátával jellemezhető, valamint kifejezetten ellenálló a különböző szennyezések, valamint a környezeti feltételek változásaival szemben. Így az ezüstkárász egyedek folyamatos lehalászásával és eltávolításával a csónakázótóból jelentős mennyiségű szerves, valamint mérgező anyag távolítható el, ám ez további vizsgálatokat igényel.

Összefoglalás

Eredményeink alapján elmondható, hogy a csónakázótó vize a pontyállomány kondíciójára nincs serkentő hatással, bár azok a természetes víziektől nem maradnak el. Ezzel szemben az ezüstkárász esetén a tartósan magas hőmérséklet egyértelmű növekedést eredményez az egyedek kondíciójában, ami akár biomanipulációs beavatkozások alanyává is tehetik. Az ezüstkárász egyedek folyamatos lehalászásával és eltávolításával a csónakázótóból jelentős mennyiségű szerves, valamint mérgező anyag távolítható el, ám ezek további vizsgálatokat tesznek szükségessé.

Kulcsszavak: termálvíz, kondíció, pontyfélék, ponty, ezüstkárász, generalista faj, Fulton-féle kondíciófaktor

Köszönetnyilvánítás

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Abonyi Tamásnak, Gyöngy Martinának, Héjja Mártonnak és Rózsa Jánosnak a terepi mintavételben és a mérésekben nyújtott segítségükért.

Munkánkat a „GINOP-2.2.1-15-2016-00029 Termál- és gyógyvizek optimalizált újrahasznosítása és környezetterhelő hatásának csökkentése innovatív mikrobiológiai, ipari, valamint kavitációs technológiák ötvözésével” pályázat, valamint a 20428-3/2018/FEKUTSTRAT. Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Program támogatta. A konferencián való részvételért köszönet illeti a Debreceni Egyetem Tehetséggondozó Programját

Irodalom

Bíró, P. 2011. Vizsgálati módszerek és értékelő eljárások a halbiológiában. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen. pp. 272.

Braune, B., Muir, D., DeMarch, B., Gamberg, M., Poole, K., Currie, R., Dodd, M., Duschenko, W., Eamer, J., Elkin, B., Evans, M., Grundy, S., Hebert, C., Johnstone, R., Kidd, K., Koenig, B., Lockhart, L., Marshall, H., Reimer, K., Sanderson, J., Shutt, L. 1999. Spatial and temporal trends of contaminants in Canadian Arctic freshwater and terrestrial ecosystems: a review. Science of the Total Environment 230: 145–207.

Farkas, A., Salánki, J., Specziár, A. 2003. Age- and size-specific patterns of heavy metals in the organs of freshwater fish Abramis brama L. populating a low contaminated site. Water Research 37: 959–964.

Ferincz Á., Staszny, Á., Weiperth, A., Paulovits, G. 2009. Az ezüstkárász (Carassius gibelio Bloch, 1782) növekedése és szaporodási stratégiája a Kis-Balaton vízminőség-védelmi rendszer II. Ütemén. Hidrológiai Közlöny 89/6: 110–111.

Ferincz Á., Weiperth, A., Staszny, Á., Paulovits, G. 2010. Ezüstkárász (Carassius gibelio BLOCH) növekedésének vizsgálata a Balaton-vízgyűjtő négy kiválasztott élőhelyén. Hidrológiai Közlöny 90/6: 26–28.

Froese, R. 2006. Cube law, condition factor and weight–length relationships: History, meta-analysis and recommendations. Journal of Applied Ichthyology 22 (4): 241–253.

Harka Á. 1989. Growth of carp (Cyprinus carpio L.) in the Kisköre storage lake. Tiscia 24: 79-86.

Harka Á. 1990. Growth of different form of carp (Cyprinus carpio L.) in Kisköre storage lake. Tiscia 25: 59-64.

Kestemont, P. 1995. Influence of feed supply, temperature and body size ont he growth of goldfish Carassius auratus larvae. Aquaculture 136: 341–349.

Kottelat, M., Freyhof, J. 2007. Handbook of European freshwater fishes. Kottelat, Cornol, Switzerland and Freyhof, Berlin, Germany, pp. 646.

Oyugi, D.O., Cucherousset, J., Baker, D.J., Britton, J.R. 2012. Effects of temperature on the foraging and growth rate of juvenile common carp, Cyprinus carpio. Journal of Thermal Biology 30: 147–152

Ördög, V., Hancz, Cs., Bercsényi M., Szathmári L., Havasi, M. 2011. Haltenyésztés. Nyugat-Magyarországi Egyetem; Pannon Egyetem; Kaposvári Egyetem. pp 110.

Wilhelm, S. 2000. Halak a természet háztartásában. Kriterion, Bukarest, Románia. pp. 176.