A lápi póc (Umbra krameri) populációinak vizsgálata és élőhelyeinek ökológiai állapotértékelése a Tisza vízgyűjtőjén

Nyeste Krisztián*, Nagy Sándor Alex, Antal László

Debreceni Egyetem, TTK, Hidrobiológiai Tanszék, Debrecen
*nyeste.krisztian[kukac]science.unideb.hu

Kivonat

A lápi póc (Umbra krameri) halfaunánk fokozottan védett endemizmusa, melyek populációi az utóbbi évtizedekben drasztikusan visszaszorultak. Állományait elsősorban élőhelyeinek eltűnése, valamint az inváziós amurgéb (Perccottus glenii) folyamatos terjedése veszélyezteti. Munkánk során a Tisza hazai vízgyűjtőjén fellelhető, többnyire elszigetelt lápi póc állományok nagyságainak vizsgálatát tűztük ki célul. Emellett elvégeztük az élőhelyeik az Európai Unió Víz Keretirányelvében is használatos halalapú ökológiai állapotértékelését, mellyel tájékozódni kívántunk a fennmaradt vízfolyások ökológiai állapotáról. Eredményeink alapján, a Felső-Tisza vidéken nem sikerült kimutatnunk a faj jelenlétét, ám a Bihari-sík legtöbb vízfolyásán nagyobb állományokat sikerült kimutatnunk.


Bevezetés

A lápi póc (Umbra krameri Walbaum, 1792) halfaunánk fokozottan védett, a hazai Vörös könyvben is szereplő endemizmusa. A vízszabályozásokat megelőző időben a Kárpát-medence bővelkedett a számára leginkább megfelelő, lápos, mocsaras élőhelyekben (Harka Á. and Sallai Z. 2004). A lápvidékek lecsapolását követően azonban kisebb, gyakorta szélsőséges vízjárású vizes élőhelyekre szorult vissza. Az elszigetelő populációkat azonban nem csak az élőhelyeik elvesztése, hanem az adventív eredetű inváziós amurgéb [Perccottus glenii (Dybowski, 1877)] fokozatos térnyerése is visszaszorítja. A korábbi évek vizsgálatai rámutattak arra, hogy ezen populációk genetikailag is jelentősen elkülönültek (Takács et al. 2015). A kárpát-medencei állományok közül a legveszélyeztetettek a Tisza vízgyűjtőén találhatók, egyrészt az élőhelyeikre jellemző szélsőséges vízjárás, másrészt az amurgéb fokozatos terjedése miatt.

Általánosságban elmondható, hogy a Tisza vízgyűjtőjén élő lápi póc állományok hosszútávú fennmaradása bizonytalan, s ezek zömét már évek óta nem vizsgálták. Jelen munkánkban célul tűztük ki a Tisza vízgyűjtőjén élő lápi póc állományok vizsgálatát, valamint élőhelyeik halalapú ökológiai állapotértékelését. Ezzel nemcsak a populációk jelenlétéről és hiányáról, valamint nagyságáról közlünk adatokat, hanem az azokat veszélyeztető hatásokat is kívántuk feltárni.


Anyag és módszer

Mintavételeinket 2019 májusában végeztük el a Tisza vízgyűjtőjének 22 pontján (1. táblázat), az Európai Unió Víz Keretirányelvében meghatározott módszertan szerint (Halasi-Kovács et al. 2009; Sály P. and Erős T. 2016). 21 mintavételi helyen 150 m hosszú szakaszokat vizsgáltunk, gázolva, akkumulátorról működő elektromos halászgép segítségével (Hans Grassl IG 200/B). Az Öreg-Túr esetén, a víz mélysége miatt csónakból, 500 m hosszú szakaszon, egy aggregátorról működő elektromos eszközzel (Hans Grassl EL64 II GI) vizsgáltuk a halközösség szerkezetét.

Ezt követően elvégeztük a mintavételi helyek halalapú ökológiai állapotértékelését a Magyar Multimetrikus Halindex (HMMFI) (Sály P. and Erős T. 2016) alapján. A vízfolyások halközösségének diverzitását a Shannon-Wiener (H), a Simpson (C) valamint a Berger-Parker indexek (d) alapján.


1. táblázat: A mintavételi helyszínek

Geográfiai régió

Vízfolyás

Település

Koordináta (N)

Koordináta (E)

Felső-Tisza vidék

Tiszakarádi-főcsatorna

Cigánd

N48.30877

E21.88207

Felső-Tisza vidék

Bélyi-csatorna

Lácacséke

N48.37069

E22.00521

Felső-Tisza vidék

Ricsei-csatorna

Ricse

N48.33958

E21.97172

Felső-Tisza vidék

Öreg-Túr

Kisar

N48.03644

E22.52039

Felső-Tisza vidék

Gőgő-Szenke

Nagyszekeres

N47.96629

E22.60042

Borsodi-sík

Hejő

Hejőpapi

N47.91033

E20.90809

Borsodi-sík

Takta

Taktaharkány

N48.08065

E21.14487

Borsodi-sík

Rigós-ér

Tiszakeszi

N47.80835

E20.97225

Tápió

Felső-Tápió

Tápióbicske

N47.38396

E19.71634

Bihari-sík

Kis-Körös

Nagykereki

N47.18080

E21.82960

Bihari-sík

Kis-Körös

Váncsod

N47.21176

E21.64530

Bihari-sík

Barát-ér

Nagykereki

N47.17244

E21.78982

Bihari-sík

Kutas-ér

Biharkeresztes

N47.12187

E21.67840

Bihari-sík

Kutas-főcsatorna

Told

N47.11031

E21.65242

Bihari-sík

Ölyvös-ér

Mezőpeterd

N47.14683

E21.60911

Bihari-sík

Csente-ér

Berekböszörmény

N47.07866

E21.64065

Bihari-sík

Csenteszakáli-felső-csatorna

Körösszegapáti

N47.02662

E21.61810

Bihari-sík

Ölyvös-ér

Furta

N47.09961

E21.40206

Bihari-sík

Kutas-főcsatorna

Komádi

N47.06094

E21.46258

Bihari-sík

Kődombszigeti-csatorna

Komádi

N47.01908

E21.44568

Bihari-sík

Kutas-főcsatorna

Darvas

N47.07162

E21.35266

Bihari-sík

Ölyvös-ér

Vekerd

N47.17127

E21.72658


Eredmények és következtetések

Az absztrakt leadásának határidejéig a 22 mintavételi szakaszból – az időjárási viszontagságok következményében – 15-öt tudtunk csak megvizsgálni. A kimaradt helyszínek eredményei az előadásban lesznek megtalálhatók. Ennek során 20 faj 1 754 egyedét azonosítottuk. Az egyes mintavételi szakaszok halalapú állapotértékelésének eredményeit, valamint a diverzitási indexeket a 2–3. táblázatok foglalják össze.

A Felső-Tisza vidék mintavételi helyein egyetlen esetben sem tapasztaltuk a lápi póc jelenlétét, sőt a Gőgő-Szenkén (mely lápi póc élőhelyként ismert szakaszai a korábbi években többször teljesen kiszáradtak) halak jelenlétét sem mutattuk ki. Jelen eredményeink, valamint a haltani kutatók tapasztalatai alapján valószínűsíthető, hogy a lápi póc állományai kritikusan visszaszorultak, vagy akár el is tűntek ebből a geográfiai régióból (Sallai Z. and Takács P. szóbeli közlése). Ezt alátámasztja az élőhelyek gyenge és rossz ökológiai állapota, valamint, hogy minden mintavételi helyen – ahol sikerült halat kimutatnunk – magas számban tapasztaltuk az inváziós amurgéb jelenlétét.


2. táblázat: Vízfolyások halalapú ökológiai állapotértékelése, valamint a lápi póc jelenléte/hiánya

Geográfiai régió

Vízfolyás

Település

HMMFI

EQR

Minősítés

Lápi póc

Felső-Tisza vidék

Tiszakarádi-főcsatorna

Cigánd

29

0.38

gyenge

Felső-Tisza vidék

Bélyi-csatorna

Lácacséke

29

0.38

gyenge

Felső-Tisza vidék

Ricsei-csatorna

Ricse

29

0.38

gyenge

Felső-Tisza vidék

Öreg-Túr

Kisar

21

0.10

rossz

Felső-Tisza vidék

Gőgő-Szenke

Nagyszekeres

rossz

Bihari-sík

Kis-Körös

Nagykereki

22

0.14

rossz

Bihari-sík

Kis-Körös

Váncsod

40

0.61

Bihari-sík

Barát-ér

Nagykereki

29

0,38

gyenge

+

Bihari-sík

Kutas-ér

Biharkeresztes

24

0,21

gyenge

+

Bihari-sík

Kutas-főcsatorna

Told

24

0,21

gyenge

Bihari-sík

Ölyvös-ér

Mezőpeterd

29

0,38

gyenge

+

Bihari-sík

Csente-ér

Berekböszörmény

24

0,21

gyenge

+

Bihari-sík

Csenteszakáli-felső-csatorna

Körösszegapáti

25

0,24

gyenge

+

Bihari-sík

Ölyvös-ér

Furta

21

0,10

rossz

+

Bihari-sík

Kutas-főcsatorna

Komádi

29

0,38

gyenge

+

 

Ezzel szemben a Bihari-sík geográfiai régióban a Kis-Körös, valamint Kutas-főcsatorna toldi szakaszának kivételével mindenhol tapasztaltuk a lápi póc jelenlétét. A Kutas-főcsatorna felsőbb szakaszán valószínűleg a tapasztalt alacsony vízállás, valamint a korábbi években történő kiszáradások is magyarázhatják, hogy mindössze egyetlen halfaj (ezüstkárász – Carassius gibelio) egyetlen egyedét tudtuk kimutatni, de más antropogén hatások együttes jelenléte is magyarázat lehet. A Kis-Körös esetén jelentős mennyiségű víz jelenlétét tapasztaltuk, de a lápi póc az egyik szakaszról sem került elő. Ennek oka valószínűleg valamilyen antropogén hatás lehet, például az intenzív mezőgazdasági tevékenységek. A Kis-Körösön korábbi években több esetben volt tapasztalható halpusztulás, a gyom- és rovarírtószerek vízbe történő bekerülése következtében (Dávid J. szóbeli közlése).


3. táblázat: Az egyes vízfolyások halközösségeinek diverzitási mutatói

Geográfiai régió

Vízfolyás

Település

Fajszám

Egyedszám

 H

 D

d

Felső-Tisza vidék

Tiszakarádi-főcsatorna

Cigánd

10

211

1,778

0,781

0,337

Felső-Tisza vidék

Bélyi-csatorna

Lácacséke

6

18

1,351

0,642

0,556

Felső-Tisza vidék

Ricsei-csatorna

Ricse

9

126

1,172

0,574

0,587

Felső-Tisza vidék

Öreg-Túr

Kisar

17

1305

1,365

0,558

0,648

Felső-Tisza vidék

Gőgő-Szenke

Nagyszekeres

0

0

Bihari-sík

Kis-Körös

Nagykereki

3

21

0,594

0,322

0,678

Bihari-sík

Kis-Körös

Váncsod

5

9

1,303

0,642

0,358

Bihari-sík

Barát-ér

Nagykereki

2

31

0,143

0,062

0,938

Bihari-sík

Kutas-ér

Biharkeresztes

2

4

0,562

0,375

0,625

Bihari-sík

Kutas-főcsatorna

Told

1

1

0,000

0,000

1,000

Bihari-sík

Ölyvös-ér

Mezőpeterd

1

4

0,000

0,000

1,000

Bihari-sík

Csente-ér

Berekböszörmény

1

5

0,000

0,000

1,000

Bihari-sík

Csenteszakáli-felső-csatorna

Körösszegapáti

1

13

0,000

0,000

1,000

Bihari-sík

Ölyvös-ér

Furta

2

2

0,693

0,500

0,500

Bihari-sík

Kutas-főcsatorna

Komádi

3

4

1,040

0,625

0,375

H: Shannon-diverzitás; D: Simpson-diverzitás; d: Berger-Parker dominancia index

A többi bihari mintavételi hely közül jelentős méretű populációit tapasztaltuk a lápi pócnak a Barát-éren, a Csente-éren, a Csenteszakáli-felső-csatornán, valamint az Ölyvös-ér felsőbb szakaszán. A Barát-ér kivételével ezeken a mintavételi szakaszokon más halfajok jelenlétét nem tapasztaltuk. Ez alapján mind az ökológiai állapotértékelés, mind a diverzitási értékek a vízfolyás alacsony ökológiai állapotát jelzik. Ám fel kívánjuk hívni a figyelmet arra, hogy ezen lápokra emlékeztető alföldi kisvízfolyások olyan speciális élőhelyek, melyek kevés halfaj számára biztosítanak megfelelő életfeltételeket. Ezek alapján kijelenthető, hogy a fent említett, a gyakorlatban gyakran használt mutatók a lápi póc élőhelyek ökológiai állapotának feltárására nem a legalkalmasabbak.


Összefoglalás

Felmérésünk alapján feltételezhető, hogy a néhány évvel ezelőtt még jelenlévő felső-tiszai lápi póc állományok egyrészt az élőhelyeik eltűnése (pl. Gőgő-Szenke), valamint az amurgéb fokozatos térnyerése következtében kritikusan lecsökkentek, vagy akár el is tűnhettek.

Ezzel szemben a Bihari-síkon számos vízfolyásban tapasztaltuk a lápi póc jelenlétét. A viszonylagosan magas egyedszámok, valamint az amurgéb ezen vízfolyásokból való hiánya alapján ezek az állományok még hosszú ideig fennmaradhatnak, ám ezek rendszeres nyomon követése fontos feladatunk. Jelenleg ugyanis ezen vízfolyásokon még nincs jelen az amurgéb, ám a Berettyó vízgyűjtőjén tapasztalt fokozatos terjedése ezen elszigetelt élőhelyeket is veszélyeztetheti. A faj hosszú távú megőrzése céljából fontos az inváziós fajok térnyerésének megakadályozása, valamint az ezen unikális élőhelyeket veszélyeztető antropogén tevékenységek visszaszorítása.

Javasoljuk továbbá a faj mesterséges szaporítását, valamint az élőhelyeire történő visszatelepítését is, ám azok mindaddig nem lehetnek sikeresek, míg azok a tényezők jelen vannak, melyek az állományok visszaszorulását, valamint eltűnését okozhatták (pl. inváziós fajok jelenléte, vízszennyezések stb.).


Köszönetnyilvánítás

Jelen kutatást az Emberei Erőforrások Minisztériuma által meghirdetett 20428-3/2018/FEKUTSTRAT azonosító számú, a Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Program támogatta, a Debreceni Egyetem 4. tématerületi programja keretében. Nyeste Krisztián jelen vizsgálatban folytatott kutatói tevékenységét az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP‐18‐3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programja támogatta.

Köszönetet szeretnénk mondani Bíró Zsolt, Farkas György Bence, Pádár Patrik, Simon Szabolcs, Somogyi Dóra, Tóth Richárd és Urbán Katalin egyetemi hallgatóknak a mintavételekben való tevékeny részvételért. Köszönetünket szeretnénk továbbá kifejezni Sallai Zoltánnak és dr. Takács Péternek a mintavételi helyek kijelölésében nyújtott segítségükért, valamint terepi tapasztalataik megosztásáért.


Irodalom

Halasi-Kovács B; Erős T; Harka Á; Nagy S.A; Sallai Z; Tóthmérész B 2009. A magyarországi folyóvíztestek halközösség alapú minősítése. Pisces Hungarici 3, 47–58.

Harka Á. and Sallai Z. 2004. Magyarország halfaunája. Nimfea Természetvédelmi Egyesület, Szarvas, pp. 269. On the variation in the catalytic activity of lysozime in fishes. Ind. J. Biochem. Biophys. 9, 62-165.

Sály P. and Erős T. 2016. Vízfolyások ökológiai állapotminősítése halakkal: minősítési indexek kidolgozása. Pisces Hungarici 10, 15–45.

Takács P; Erős T; Specziár A; Sály P; Vitál Z; Ferincz Á; Molnár T; Szabolcsi Z; Bíró P; Csoma E 2015. Population Genetic Patterns of Threatened European Mudminnow (Umbra krameri Walbaum, 1792) in a Fragmented Landscape: Implications for Conservation Management. PLOS ONE 10(9), e0138640.

 

Az előadás anyaga PDF formátumban

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.