IDEGENHONOS CLADOCERA FAJ (CERIODAPHNIA RIGAUDI) MEGJELENÉSE A SZARVASI HALÁSZATI KUTATÓINTÉZET HALASTAVAIBAN

Zsuga Katalin1, Tóth Flórián2, Kerepeczki Éva2, Berzi-Nagy László2, Pekli József1

1AGRINT Kft. 2100 Gödöllő, Fácán sor 56.
2Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ – Halászati Kutatóintézet, 5540 Szarvas, Anna-liget 8

Kivonat

Takarmányozási kísérletekben részt vevő halastavak zooplankton állományát vizsgáltuk több éven keresztül (2013-2015) április-szeptember közötti időszakban. A 2015. évi gyűjtések során egy hazai faunánkból eddig nem ismert Cladocera faj, a Ceriodaphnia rigaudi jelenlétét regisztráltuk a programban szereplő valamennyi halastóból. Az irodalmi adatok szerint a faj a trópusi, szubtrópusi övezet zooplankton közösségének gyakori tagja. Az európai kontinensen való előfordulásáról eddig csak Spanyolországból van adat.

A C. rigaudi-t a 2015. évi vizsgálat során április-június között még nem találtuk meg, a kifejlett egyedek csak a nyári meleg időszaktól jelentek meg a tavakban. Népességmaximumát augusztusban érte el, ekkor a Cladocera közösség domináns csoportját alkották. Szeptemberben mennyiségük csökkent, helyettük a Bosmina longirostris egyedszám aránya nőtt meg. A faj kisméretű, a nőstények 400-450 µm hosszúságúak, a hímek valamivel kisebbek. A populációban júliusban a fiatal partenogenetikus egyedek aránya volt számottevő, valamint 5‑10 %-ban szubitán petés nőstények is megjelentek. Ezekből a Cladocera csoportra jellemző szűznemzéssel történő szaporodás során több generáción keresztül szintén partenogenetikus nőstények kelnek ki. Augusztus végétől jelentek meg a hímek, s a kétivaros szaporodás révén a megtermékenyített tartós petés egyedek.

Az efippiumba zárt tartós pete biztosítja a faj túlélését, a kedvezőtlen körülmények nyugalmi szakaszban történő átvészelését. Korábbi vizsgálatok szerint a faj populációdinamikáját a hőmérséklet és a táplálékösszetétel nagymértékben befolyásolja.

Mivel a C. rigaudi hazánkban idegenhonos fajnak tekinthető, és 2016-ban nem volt zooplankton vizsgálat, így 2017-ben a gyűjtéseket június‑szeptember között megismételtük. Célunk volt annak megállapítása, hogy a faj képes-e a mérsékelt égövi téli időszakot átvészelni, s továbbra is megtalálható-e a vizsgált tavakban. Ellenőrzésképpen a feltöltő vízként funkcionáló Kákafoki Holt-Körösből is vettünk mintát.

A megismételt vizsgálatok során azokban a tavakban, melyek télen is vízzel borítottak voltak, a 2015-ös évhez hasonló eredményeket kaptunk, s a populációban továbbra is mind a négy fejlődési forma megtalálható. Azokban a kísérleti tavakban, amelyek a 2016-2017-es téli időszakban szárazon voltak, nem találtunk C. rigaudi egyedeket. A feltöltő vízként funkcionáló Kákafoki Holt-Körösben a faj szintén nem volt jelen.

Az eredmények azt mutatják, hogy az utóbbi évek időjárása (enyhe tél, meleg nyár) biztosítja a faj szaporodóképes állományának fennmaradását mérsékelt éghajlati viszonyok között is. Ugyanakkor a hosszan tartó száraz, hideg időszakot még tartós petés állapotban sem képesek elviselni. A faj feltehetően vándorló madarak általi terjesztéssel került a tavakba, mivel sem a feltöltő vízzel, valamint információink szerint sem az ellenőrzött halállománnyal és takarmánnyal nem juthatott a vizsgált területre.

 

A 2013-2015. évi kutatás az ARRAINA EU FP7 projekt (No: 288925) támogatásával valósulhatott meg.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.