Egy, illetve két éves ponty korosztályok különböző arányú vegyes népesítésének hatása a termelési, valamint gazdasági mutatókra

Gyalog Gergő, Mozsár Attila, Rónyai András

NAIK Halászati Kutatóintézet, Szarvas, Anna-liget u. 35.

Kivonat

A jelenleg – és még várhatóan hosszú ideig – meghatározó tógazdasági haltermelésben olyan szerkezetátalakításra van szükség, amely szélesíti a termékválasztékot, növeli a termelés biztonságát, és a természetes táplálékbázis hatékony kihasználásával egyúttal növeli a termelés jövedelmezőségét is. Napjaink tógazdasági gyakorlatában széles körben alkalmazzák a polikultúrás népesítést, amelyben jelentős szerepet játszanak a kínai pontyfélék. Azonban e fajok termelése hosszútávon nem tűnik fenntarthatónak részben ökológiai, természetvédelmi aspektusokból (természetes, ill. természet-közeli vizekből való idegenhonos fajok kiszorítására való törekvés), részben pedig gazdasági okokból (busaféléknek a hazai fogyasztói igényeket tekintve nem perspektivikus a piaca). Ugyanakkor mind Magyarország, mind a környező, dominánsan tógazdálkodással rendelkező országok akvakultúra stratégiáiban a ponty igen valószínűsíthetően még hosszútávon is vezető szerepet fog betölteni.

Célkitűzéseink egyike a naturális termelési, valamint a gazdasági mutatók meghatározása egy-, illetve kétnyaras pontyok különböző arányban történő kihelyezése esetén (ivadék növendék arány: 5,3:1; 10,6:1 és 16,4:1). A kísérletet 1700 m² területű tavakban, kétszeres ismétlésben végeztük. A kihelyezési átlagtömeg az egynyaras korosztály esetében 45 g, a kétnyaras korosztály esetében pedig 450 g volt. A próbahalászatokra, és a makrogerinctelen fauna vizsgálatára kéthetente került sor, a vízminőség vizsgálatok pedig heti rendszerességgel lettek elvégezve. A kísérleti halak kiegészítő takarmányozása augusztus elejéig kizárólag búzával történt, majd fokozatosan kaptak tilápia tápot is.

A lehalászott halak átlagtömege 500, illetve 900 g volt. A kísérlet eredményei azt mutatják, hogy a különböző népesítési arányoknak nem volt statisztikailag igazolható hatása sem a bruttó és nettó (bruttó: 1349±62; 1365±191 és 1609±327 kg/ha; nettó hozamok: 1150±52; 1143±197 és 1389±320 kg/ha) hozamokra, sem a takarmány-együtthatóra 1,45±0,04; 1,75±0,33 és 1,52±0,16 kg/kg.

A kísérlet során adagolt összesen 7,5 t/ha szervestrágyázás ellenére a kéthetente végzett vízminta elemzések szerint a N és P mennyisége soha nem érte el a megcélzott 2 mg, ill. 0,5 mg értéketeket, így messze alulmaradtak a kívánatos 4:1- 4:8 közötti arányoktól. Ennek oka a kísérleti tavak gátjainak szivárgásában kereshető, amely folyamatos vízpótlást igényelt.

A bentikus makrogerinctelen biomassza 0,04 g/m² és 16,9 g/m² között változott, 2,22 g/m² átlagértékkel. A zooplankton biomassza 0,04 mg/l és 13,7 mg/l között változott, átlagosan 2,63 mg/l volt. Az eredmények alapján a népesítési kezelésnek nem volt hatása a bentikus makrogerinctelen, valamint zooplankton közösség mennyiségi viszonyaira. Utóbbiakat a tavak egyedi adottságai, valamint a mintavételezések időpontjai jelentősen befolyásolták.

A naturális mutatókat értékelve megállapítható, hogy – különös tekintettel a 35 % fehérjetartalmú tilápia táp augusztus elejétől kezdődő etetésére is - a nettó hozamok alacsonyak, elmaradtak a megkívánt legalább 1500 kg/ha mennyiségtől. Ennek okai lehetnek a viszonylag alacsony népesítési sűrűségek, a logisztikai okokból eredő rövid tenyészidő (165 nap), valamint a tavak megkívánt tápanyag-ellátottságának fenntartása is.

Az eredmények azt mutatják, hogy a legjobb gazdasági mutatókat a C kezelés (döntően kétnyaras nevelés) adta. Az egyes népesítési arányok esetén a kalkulált profit értékei: 200±21; 160±125, ill. 320±163 eFt/ha, valamint a fajlagos termelési költségek 509±7; 546±71, ill. 480±62 Ft/kg. Fontos megjegyezni azonban, hogy nincs egyértelmű tendencia a gazdasági mutatókban: az ivadék - növendék arány nevelésével nem korrelálnak a gazdasági mutatók.