Deoxinivalonnal és T-2 toxinnal együttesen szennyezett takarmány rövidtávú hatása pontyokra

Pataki Bernadett¹, Pelyhe Csilla², Zándoki Erika², Mézes Miklós¹, Balogh Krisztián¹

¹Szent István Egyetem, Takarmányozástani Tanszék, H-2100 Gödöllő, Páter K. u. 1. Hungary
²MTA-KE Mikotoxinok az Élelmiszerláncban Kutatócsoport, 7400 Kaposvár, Guba Sándor utca 40.

Kivonat

A különböző penészgombák által termelt másodlagos anyagcseretermékek (mikotoxinok) halak szervezetére gyakorolt, különösen rövidtávú hatása még nem teljesen feltárt, de az utóbbi években egyre intenzívebben kutatott kérdéskör. A vizsgálatom tárgyát képező „A-” és „B-típusú” trichotecénvázas mikotoxinokról ismert fehérjeszintézist gátló hatásuk, amely egyrészt az immunválasz és az antioxidáns védőrendszer aktivitásának csökkenését eredményezheti, másrészt termeléscsökkenést okoz.

Kísérletemben Fusarium penészgombafajok által termelt „A-típusú” (T- 2 toxin) és „B-típusú” (deoxinivalenol /DON/) trichotecénvázas mikotoxinokkal együttesen, három különböző koncentrációban szennyezett takarmány rövidtávú hatását vizsgáltam egynyaras pontyokra (testtömeg: 50,42±16,72 g). A kezelt csoportok testtömeg kg-ra vonatkoztatott mikotoxin felvétele az egyedenkénti testtömeg és az adott csoportnak juttatott takarmány mikotoxin tartalma alapján került kiszámításra, mely a következőképpen alakult: 0,51 mg T-2 toxin és 1,01 mg DON (T0,5D1 csoport); 1,01 mg T-2 toxin és 2,01 mg DON (T1D2 csoport); illetve 1,97 mg T-2 toxin és 3,97 mg DON (T2D4 csoport).

A kezelt csoportokon kívül még két csoportot különítettünk el: egy kontroll csoportot, illetve egy a takarmány tranzitidejének (24 óra) felmérését célzó kontroll csoportot, amely takarmányát metil-naranccsal színeztük.

A kísérlet kezdetekor (0 óra) abszolút kontrollként 6 ponty került mintázásra. A rövidtávú mikotoxin-terheléses kísérlet kezdetekor 21 ponty/kísérleti csoport került kezelésre egyszeri alkalommal, szondán keresztül közvetlenül az emésztőtraktusba juttatva a testtömegük 1%-át jelentő kontroll, illetve T-2 toxinnal és DON toxinnal mesterségesen szennyezett takarmányt. További mintavételezések 8, 16 és 24 óra elteltével történtek, amelyek alkalmával a halakból (n=6/csoport) post mortem májmintát (hepatopancreas) vettünk.

A biokémiai vizsgálatok során a halak májában zajló lipidperoxidációs folyamatok intenzitását jelző konjugált diének (CD) és -triének (CT) mennyiségét, valamint a malondialdehid (MDA) koncentrációját mértük. A májhomogenizátumok 10000g felülúszó frakciójából a redukált glutation (GSH) és a fehérje koncentrációt, valamint a glutation-peroxidáz (GPx) aktivitást is meghatároztuk.

Az alkalmazott mikotoxin-terhelések hatására elhullás (9,5%-os) kizárólag a T2D4 csoport esetében jelentkezett a 8. és 16. órai mintavétel között.

A különböző dózisú trichotecénvázas mikotoxinokkal együttesen végzett terhelés hatására a lipidperoxidációs folyamatok kezdeti szakaszát jelző CD és CT szint a béltraktusból felszívódott és a májba ért mikotoxinok szabadgyök-képző (prooxidáns) hatása következtében az egyszeri adagú, nagydózisú mikotoxin-terhelés eredményeképpen 16. órai mintavétel alkalmával szignifikáns mértékben megemelkedett. A glutation redox rendszer gyorsan reagált a prooxidáns hatásra, melyet a 16. órai mintavétel alkalmával, különösen a közepes dózisú együttes mikotoxin-terhelésben részesült (T1D2) csoport esetében mért GSH koncentráció és GPx aktivitás növekedés is mutat. A glutation redox rendszer mennyiségében és aktivitásában bekövetkező változások (növekedés) hatására az MDA koncentráció a T2D4 csoportban szignifikáns mértékben alacsonyabb értékeket mutatott a 8. és 24. órai mintavételek alkalmával, mint a kontroll.

A dolgozat és a prezentáció elkészítését a NKVP_16-1-2016-0016 és a EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00008 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.