A DDGS alkalmazásának lehetőségei Európai harcsa (silurus glanis) keveréktakarmányokban

Révész Norbert1, Havasi Máté1,2, Lefler Kinga Katalin3, Hegyi Árpád3, Radmilo Čolović4, Vojislav Banjac4, Ardó László1, Jakabné Sándor Zsuzsanna1

1NAIK Halászati Kutatóintézet, Szarvas, Anna-liget u. 35.
2Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Állattudományi Tanszék, Keszthely, Deák F. u. 16.
3Szent István Egyetem, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő, Páter K. u. 1.
4Institute of Food Technology, University of Novi Sad, Bulevar cara Lazara br.1, Novi Sad, Serbia

Kivonat

Az európai harcsa (Silurus glanis) hazánk egyik legfontosabb őshonos, édesvízi halfaja, mely kiválóan illeszkedik a rendelkezésre álló termelési lehetőségeinkhez. Az értékes, szálkamentes halhús egyre növekvő piaca a termelés intenzifikálását vonja maga után, melynek költségét nagy arányban a takarmány teszi ki. Az utóbbi években a tengerek, óceánok túlhalászata miatt a hagyományos keveréktakarmányok receptúrájának alapját képező halliszt ára drasztikusan megemelkedett, valamint a piacon elérhető minősége is változó. Mindezek miatt fontos tesztelni a helyi szinten elérhető, olcsó, ugyanakkor megbízható és kielégítő termelési paramétereket biztosító alternatív fehérjeforrásokat. Jelen munka célja a kukorica DDGS (Dried Distiller’s Grain with Solubles, kukorica törköly) emészthetőségének és hasznosításának vizsgálata harcsa esetében. A kutatás során értékeltük a takarmány-, és tápanyaghasznosulási mutatókat, vérplazma biokémiai paramétereket, illetve a máj és bél szövettani tulajdonságait.

Elsőként egy emészthetőségi kísérletet állítottunk be, melynek során 70 %-ban kontroll takarmányt, 30 %-ban DDGS-t és inert markert tartalmazó keveréktakarmányt etettük. Az ürülék gyűjtését követően meghatároztuk a tesztalapanyag látszólagos emészthetőségi együtthatóját (ADC). Ezután két hónapos etetési kísérletet állítottunk be, amelynek során a 273 ± 4,58 g induló átlagtömegű halakat etettük az Újvidéki Egyetem kísérleti takarmányüzeme által gyártott takarmányokkal (nyers fehérje: 41 %; nyers zsír: 8 %; valamint: 0, 10, 20, 30 % DDGS tartalom) a NAIK HAKI recirkulációs rendszerében. A kísérlet végén meghatároztuk a növekedés teljesítménymutatóit, a halak teljes test és filé beltartalmi értékeit, a vérplazma és szövettani vizsgálatokkal pedig az anyagcsere-folyamatokat leíró paraméterek esetleges változásait és a táplálkozás okozta elváltozásokat követtük nyomon.

A látszólagos emészthetőségi együtthatók szerint az európai harcsa a referencia takarmányhoz képest (ADC nyers fehérje= 82,89 ± 0,41 %; ADC nyers zsír= 97,35 ± 0,05 %) a DDGS tartalmú takarmányt kevésbé képes emészteni (ADC nyers fehérje= 80,82 ± 0,65 %; ADC nyers zsír= 90,06 ± 0,32 %). Ezen kívül a meghatározott ADC értékek a tesztalapanyagra vonatkozóan (ADC nyers fehérje DDGS= 73,39 ± 2,98 %; ADC nyers zsír DDGS= 77,38 ± 0,86 %) is alacsonyabbnak bizonyultak az irodalomban fellelhető hasonló habitusú fajokkal összehasonlítva. A takarmányozási kísérlet során a takarmányhasznosulási együtthatókat (takarmány együttható) tekintve a csoportok között nem volt szignifikáns különbség (1,29 ± 0,06 kg/kg; 1,30 ± 0,04 kg/kg; 1,36 ± 0,07 kg/kg; 1,29 ± 0,08 kg/kg). Statisztikailag igazolható különbség nem volt sem a filé, sem a teljes test beltartalmi értékeire vonatkozóan, valamint a vizsgált vérplazma biokémiai paraméterek esetén sem, ugyanakkor a 20 és 30%- os DDGS kiegészítést fogyasztó csoportok máj szövettani metszetein kevésbé vakoulizált hepatociták voltak megfigyelhetőek, amelyek egészségesebb májra utalnak.

Következtetésképpen elmondható, hogy a harcsa kedvezően hasznosítja a DDGS-t akár 30%-os bekeverési arányban is. A két hónapos etetési kísérlet során a kontroll keveréktakarmányhoz képest egyik csoport sem teljesített gyengébben, illetve negatív élettani hatások sem mutatkoztak. A DDGS jótékony szerepe megmutatkozott a máj szövettani eredményekben is, amely alkalmassá teszi arra, hogy harcsatakarmányok alkotójává váljon.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.