A Balatonba telepített fogassüllő elterjedése, visszafogási esélye és növekedése a kihelyezési stratégia függvényében

Specziár András1 és Turcsányi Béla2

1MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet, Tihany, specziar.andras@okologia.mta.hu
2A kutatás ideje alatt: Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt., Siófok

Kivonat

Haltelepítésekre ma már a legtöbb hasznosított természetes vizünknél szükség van a legkedveltebb horgászott/halászott fajok állományainak fenntartásához, vagy éppen kialakításához. Hazánk legnagyobb természetes vize és egyben közkedvelt horgászhelye a Balaton, ahová évente jelentős mennyiségben kell halat telepíteni, elsősorban pontyot és fogassüllőt, a halállomány kívánt szinten tartásához. A telepítésekkel egyfelől beavatkozunk a vízi ökoszisztéma folyamataiba, másfelől a telepítések komoly ráfordítást igényelnek, ezért mindenképpen szükséges a kihelyezett halak további sorsának ismerete. Ezért, az MTA ÖK BLI és a BHNp Zrt. a horgászokkal együttműködésben haljelöléses kísérletet folytatott. Célunk volt, hogy megvizsgáljuk miként alakul a kihelyezett fogassüllők elterjedése, visszafogási valószínűsége és növekedése a telepítési stratégia (évszak × tó medence × élőhely × testméret) függvényében. A kísérlet során 3000 darab, egyedi azonosítóval jelölt hal kihelyezésével 60 kihelyezési alternatíva tesztelésére volt lehetőségünk, amelyek hatását a telepítést követő négy évben visszafogott 522 egyed adatai alapján értékeltük. Megállapítottuk, hogy a kihelyezett halak egyedszáma a tóban töltött első év után évente átlagosan 49%-al csökken a természetes pusztulás és a horgászati fogás együttes hatásaként. Ez a magas összegzett mortalitás, a jelenleg is döntően a természetes szaporulatára utalt halfaj állományának veszélyeztetettségét jelezheti. A visszafogások aránya a legproduktívabb, keszthelyi medencébe kihelyezett állományoknál volt a legmagasabb, jelentősen nőtt a kihelyezett halak méretével és magasabb volt a parti telepítéseknél, mint a nyíltvízieknél, de nem tért el a tavaszi és őszi kihelyezések között. A Keszthelynél kihelyezett halak sokkal kevésbé szóródtak szét, mint a Szemesnél és Siófoknál kihelyezettek, illetve, ezen utóbbi területekre kihelyezett halak a vártnál sokkal nagyobb arányban kerültek visszafogásra Keszthely környékén. Mindezek jó összhangban vannak azon ismereteinkkel, miszerint a tó keszthelyi-szigligeti medencéjében a legjobbak a fogassüllő életfeltételei, így a halak innen kevésbé, míg ide szívesebben vándorolnak. A kihelyezett halak mérete alig, míg a telepítés ideje és módja egyáltalán nem befolyásolta a halak elterjedését. A halak növekedése más vízterületekhez képest lassú volt, és az alig függőt a kihelyezés paramétereitől. Összegezve, a fogassüllő esetében egyértelműen az őszi telepítés javasolható annak költséghatékonysága és azonos túlélési esélye miatt, a lehetőségekhez mérten legnagyobb egynyaras ivadékkal. A telepítendő mennyiségek kihelyezése a kevésbé produktív keleti és középső tó területeken történhet koncentráltan, medencénként egy ponton, míg a nyugati medencékben célszerű több ponton telepíteni a tökéletesebb eloszlás érdekében. Ugyanakkor, tekintettel a gyenge növekedési ütemre, a fogassüllő állomány jelentősebb növelése nem célszerű, telepítésekkel elsősorban az egyensúly fenntartására kell törekedni a továbbiakban is.

 

Támogató: GINOP 2.3.2-15-2016-00004.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.