Ragadozó halaink micoplasma fertőzöttségének vizsgálata

Varga Zsuzsanna, Sellyei Boglárka, Molnár Kálmán, Székely Csaba

MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Állatorvos-tudományi Intézet, Budapest

Kivonat

Célul tűztük ki hazai halfajaink mycoplasma fertőzöttségének felmérését, lehetőség szerint a mikroorganizmusok izolálását is. A Mollicutes osztály Mycoplasmatales rendjébe tartozó baktériumok széles körben elterjedtek az élővilágban, úgy a növényekben, mint az állatokban. Eleddig állatokból több mint 125 fajukat írták le. Ugyanakkor halakból a nagyszámú tenyésztési kísérlet ellenére napjainkig egyetlen fajt izoláltak 1984-ben (Mycoplasma mobile).

A mycoplasmák tenyésztése nem megoldott. A feltehetően Clostridium fajok „egyszerűsödésével” kialakult mycoplasma genom számtalan anyagcsere utat, így a sejtfalszintézis képességét is elvesztette. Csak az elemi membrán határolja, így a mycoplasmák alakja pleomorf és rendkívül érzékenyek a környezeti hatásokra. Pontos tápanyagigényük nem ismert, a nélkülözhetetlen összetevők azonosításáig a táptalajt szervkivonatokkal, élesztőkivonattal és vérsavóval egészítik ki. A „nem-tenyészthető” fajok megismerésében így csak molekuláris módszerekre támaszkodhatunk. A halaknál a szöveti mintákból nyert DNS-t mycoplasma specifikus polimeráz reakcióval vizsgálva a 16S rRNS gén szekvenálása alapján számos eltérő Mycoplasma fajt mutattak ki. Az ilyen jellegű vizsgálatok tanúsága szerint a halak bélflórájának akár 90%-át mycoplasma-szerű mikroorganizmusok képviselik.

A hazai halfajok mycoplasma fertőzöttségének vizsgálatánál elsősorban ragadozó halakat vizsgáltunk, mert feltételeztük, hogy életmódjuk folytán könnyebben fertőződnek. Angolna, csuka, harcsa, süllő és sügér halfajokból gyűjtöttünk kopoltyú-, lép-, máj-, vese-, úszóhólyag, hashártya-, húgyhólyag-, petefészek- és spermamintákat. A M. mobile tenyésztésére is használt táptalajokon (SP4, Chanock féle, „Mycoplasma Experience”) véletlenszerűen, ill. a PCR vizsgálattal pozitívnak bizonyult fagyasztott minták felhasználásával kíséreltük meg a tenyésztést. A mintákat mikroanaerob környezetben 20oC-on inkubáltuk, majd a 7., 14. és 30. napon, esetleg később is azonos típusú szilárd táptalajra szélesztettük. Az indikátort tartalmazó táplevesek színváltozása, ill. annak hiánya nem volt a mycoplasma-szaporodás egyértelmű jelének tekinthető. A szilárd táptalajon kinőtt mycoplasma-szerű telepeket ismét levesbe oltottuk.

Egy dunántúli halastóból származó 7 db erősen lesoványodott harcsa közül 3 egyed veséjéből, ill. ezek egyikének kopoltyúmintájából „Mycoplasma Experience” táptalajon tenyésztve mycoplasma-szerű telepek nőttek ki. Az izolált telepek táplevesbe továbboltott tenyészetéből molekuláris vizsgálatra kivont DNS minták mycoplasma specifikus termékét szekvenáltuk. A vizsgált 5 minta mintegy 700 bp-os szakasza egymáshoz 99%-os szekvencia hasonlóságot mutatott. A génbanki szekvenciákkal való összevetés során szekvencia adataink a M. moatsii/sualvi/mobile csoport tagjaival mutattak számottevő (94, 93, ill. 92%) hasonlóságot. Az izolátumok tenyésztési feltételeinek pontosabb meghatározása és a törzsek további jellemzése folyamatban van.

 

A munka a GINOP-2.3.2-15-2016-00025 projekt keretei között az Európai Regionális és Fejlesztési Alap és Magyarország Kormánya támogatásával valósult meg.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.