Lenolajtartalmú takarmány okozta szövettani- és fiziológiai hatások a ponty ivarfejlődésére

Jakabné Sándor Zsuzsanna¹, Révész Norbert¹, Percze Vanda¹, Rónyai András¹, Szabó Tamás², Lefler Kinga Katalin², Puskás László³, Csengeri István¹

¹NAIK Halászati Kutatóintézet, Szarvas
²SZIE Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő
³Avidin Kft., Szeged

Kivonat

Az ivarfejlődésben jelentős szerepet játszik a vitellogenin fehérjeszintézis (VTG), melyben egy lipoprotein típusú molekula a májban termelődik és a vitallogenézis során szállítódik az oocitákba. A vitellogenin fehérje fő alkotói elsősorban a foszfolipid koleszterin-észterek, melyek összetétele és a molekulák térbeli konfigurációja döntő szerepet játszanak a lipoproteinek kialakulásában, így a vitellogenin szintézisében is. Ezt a folyamatot befolyásolja a táplálkozás során bevitt tápanyagok összetétele, jelen esetben a zsírsavösszetétel. Szakirodalmi adatok alapján ismert, hogy a foszfolipidek mennyisége hatással van a halak reprodukciójára. A teljes életcikluson keresztül végzett takarmányozási kísérlettel célunk volt megvizsgálni a ponty tavi nevelése során három különböző összetételű takarmány hatását az ivarfejlődésre.

A kísérletet 4 éven keresztül végeztük 2 párhuzamban, alacsony népesítés mellett. A kontroll csoportot kizárólag gabonával takarmányoztuk, a másik kér csoportban pedig mérsékelt halliszt- és halolajtartalmú, illetve növényi alkotókat tartalmazó összetett takarmányt alkalmaztunk. A növényi táp a búza, kukorica és szója mellett 2,5%-ban lenolajat tartalmazott. A nevelési időszak során különböző szövetekből mintákat gyűjtöttünk a zsírsavanyagcsere, valamint az ivarérett egyedeknél a vitallogenézis és oocita fejlődés nyomon követésére. A 3 nyaras anyajelölteket 2016 tavaszán, majd a rákövetkező évben is szaporítottuk. A szűz anyaállomány esetében a lenolajos csoportnál már azt tapasztaltuk, hogy 10 db lenolajos halnál 8 esetben nem volt ivartermék, míg a tejeseknél és a másik két csoportnál minden esetben találtunk petefészket, valamint herét. A lenolajos csoport szaporítása során 5 db hal közül csak egytől sikerült ikrát fejni. Ennél kedvezőtlenebb eredményeket találtunk az őszi lehalászáskor, ahol 15 db felboncolt lenolajos halból három esetben volt látható ivartermék, 2 esetben here, egy esetben petefészek. A meghatározhatatlan nemű halak esetében 3 egyednél is ismeretlen eredetű deformációt fedeztünk fel az úszóhólyag és a hasűri zsír környezetében. A többi csoportnál ilyen rendellenességet nem tapasztaltunk.

A gonád- és májminták lipidössztételének adatai, valamint ezek működését leíró gének expressziójának eredményei összefüggésbe hozhatók az ivari rendellenességgel. A linolénsav-tartalom jellemzően magas volt a lenolajos csoportnál úgy a májban, mint a gonádmintákban, ahogy ezt ivadékkorban a máj-, illetve egésztest mintákban már tapasztaltuk. A lenolajos halak ikrájában a foszfolipidek kiugróan magas eikozapentaénsav (EPA) mennyiséget tartalmaztak (2,66 w%), mely a prekurzor zsírsavak erőteljes elongációjából adódik, de ugyanakkor a dokozahexaénsav (DHA) mennyisége már jóval elmarad a hallisztes csoporthoz viszonyítva. Úgyszintén alacsony a monoén zsírsavak aránya is az ikrában.

A májban több, mint 10% zsírdeponálás volt mérhető jól elkülönülő zsíros infiltrációs területekkel, magas hepatoszomatikus indexszel, melyekből egyértelműen zsírmáj betegségre következtetünk. Megállapítható, hogy a táp magas polién zsírsavtartalma nem volt elegendő/megfelelő a normál lipidtranszportra a májból a többi szövet felé, így zsírfelhalmozódás következett be. A halak májában több olyan gén funkciója is fokozott aktivitást mutatott, amely a zsírsavak deszaturációját végzi. Valószínűleg kompenzációs mechanizmus állhat a háttérben, mely csökkent telítetlen zsírsavszintézist feltételez. Ezek a következők voltak: Desaturase 2 D9-desaturase izoform és a Delta-6 fatty acyl desaturase FADSD6 gének. Ugyancsak zavart hormonális funkcióra utaló génaktivitás változást láttunk a májmintákban, mind az ikrás, mind a tejes halak esetében. A VTG felelős gén hatezerszeres depresszálódást mutatott a hallisztes csoporthoz képest, mely igen korlátozott vitellogenizésére utal. A gonád minták hisztológiai elemzése során a növényi csoportnál jóval kevesebb számban találtunk felkészült, ovulációra érett oocitákat, mint a másik két csoport esetében, ahol a petefészek tömegét döntően a befejezett vitellogenezis stádiumában lévő sejtek alkották. Az oociták elég szellősen helyezkedtek el és köztük viszonylag nagy számban „protoplazmás” és „vakuolizáció” fejlődési stádiumokban lévő kisebb sejtek is láthatók voltak.

A hosszú időtartamú takarmányozási kísérlet eredményei igazolták a létfontosságú zsírsavak szerepét az ivarfejlődésben és a szaporítási mutatókra gyakorolt hatásban. Elmondhatjuk, hogy a vitellogenin képződésénél kulcsszereppel rendelkező lipoproteinek és azokat alkotó esszenciális zsírsavak aránya igen fontos, nem megkerülhető kérdés az anyanevelő tápok alkotóinak meghatározásában, megválasztásában.

A vizsgálatok az ARRAINA (FP7-288895 és Bonus-Hu_12-1-2013-006) projektek és az FM Fiatal Kutatói programjának anyagi támogatásával valósultak meg.