Különböző összetételű takarmányok hatása az utódok életképességére és teljesítményére ponty monokultúrában

Révész Norbert¹, Jakabné Sándor Zsuzsanna¹, Adorján Ágnes¹, Ardó László¹, Dankó István², Rónyai András¹

¹NAIK Halászati Kutatóintézet, Szarvas
²Aranykárász Bt., Szarvas

Kivonat

Az emlősökön és egyéb gerinces állatokon végzett kutatási eredmények az elmúlt évek során egyértelműen bizonyították, hogy az anyaállatok igen korai specifikus takarmányozása hatással van az utódok anyagcseréjére, a későbbi tápanyag-hasznosítás hatékonyságára. A pontyfélék tavi neveléséhez használt kereskedelmi forgalomban lévő összetett takarmányok többnyire nagy mennyiségű növényi alapanyagokból készülnek, de nem minden esetben ismert ezek alkalmassága az adott halfaj teljesítményére. Kérdésként merült fel, hogy a „programozott takarmányozás” segítségével elősegíthetjük-e a ponty számára az egyes növényi alapanyagok könnyebb hasznosítását. Az ARRAINA nemzetközi projektben arra kerestük a választ, hogy a tógazdaságokban alkalmazott növényi alapú kiegészítő takarmány (PM/VO) a ponty teljes életciklusa során hogyan befolyásolja a szaporodásbiológiai paramétereket (fejhetőség, termékenyülési- és kelési százalék, deformáció, lárvatömeg) és az utódok teljesítményét, életképességét, valamint stressztűrő képességét. Kontrollként gabonával (CT), ill. mérsékelt halliszt/halolaj (FM/FO) tartalmú táppal történő takarmányozást alkalmaztunk.

Az anyahalakat 2016 tavaszán az ARANYKÁRÁSZ Bt. ördöngös-pusztai telepén, átfolyóvizes (24^oC-os levegőztetett talajvíz) rendszerében szaporítottuk. A lárvákat csoportonként 3 db kisméretű (400-600 m²) előnevelő tóba helyeztük a HAKI kísérleti telepén, 1.000.000 db/ha népesítéssel. Az előnevelés során a megfelelő planktonállomány biztosítására a tavakat szervestrágyáztuk és alkalomszerűen indító pontytápot (Haltáp Kft.) adtunk minden csoportnak, azonos módon. Az 5 hetes előnevelési szakasz során vizsgáltuk a megmaradást, növekedést és az anyai takarmányozás hatását a testösszetételre, zsírsavanyagcserére. Az előnevelési szakasz végén hipoxia stresszkísérletet végeztünk a halakkal, melynek során 4,5% oldott O₂ telítettségű vízben, 21°C-on egy órán keresztül stresszeltük őket. Ezen idő alatt 5 percenként figyeltük és rögzítettük a pipáló halak számát, majd értékeltük a túlélési arányt. Meghatároztuk a stresszparamérteket a halak nyálkamintájából és a C-vitamin szintet az egész halmintákból.

A szaporításba bevont, csoportonkénti 5 ikrás egyedből a lenolajos csoportnál egy esetben tudtunk ikrához jutni, a hallisztes csoportnál 2 egyed, míg a kontrollnál mind az öt egyed adott ikrát. A tejeseknél minden esetben sikerült a fejés. A lefejt ivartermék mennyiségek, valamint a termékenyülési- és kelési százalékok alapján a szaporítási mutatók a hallisztes csoportnál – ha nem is szignifikánsan, de jellemzően – kedvezőbbek voltak, mint a másik két csoportban.

A 3 napos lárvák méretében és deformitási arányában nem tapasztaltunk különbségeket, azonban az előnevelési szakaszban a megmaradás a lenolajos csoportnál kedvezőtlenebb (15,5 ± 1,4%), és – valószínűleg ezzel összefüggésben – a növekedés erőteljesebb volt (előneveltek testtömegei FM/FO 1,1±0,6 g; PM/VO 1,6±0,3 g; CT 0,6±0,1 g). Az előneveltek hipoxia stresszel szembeni rezisztenciája nem mutatott eltérést a csoportok között a túlélési % alapján, továbbá a nyálkából meghatározott nem-specifikus immunológiai jellemzőkben és a C-vitamin státuszban sem találtunk különbségeket. Eredményeink alapján megállapítható, hogy az utódok termelési mutatói kapcsolatba hozhatók a szülőkkel feletetett táplálék-összetétellel, továbbá az anyahalak döntően növényi alapú kiegészítő takarmánya kedvezőtlenül hatott az ivadékok életképességére.

A vizsgálatok az ARRAINA (FP7-288895 és Bonus -Hu_12-1-2013-006) projektek és az FM Fiatal Kutatói programjának anyagi támogatásával valósultak meg.