Kihívások előtt a magyar halászati ágazat

Szűcs István¹, Puskás Nándor², Németh István³

¹Debreceni Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, Debrecen
²Hungarotrade Fish Kft., Debrecen
³Tógazda Halászati Zrt., Százhalombatta

Kivonat

Napjainkban az akvakultúra a világon az egyik leggyorsabban növekedő állati eredetű élelmiszert előállító gazdasági ág, különösen az ázsiai és afrikai országokban. A FAO előrejelzése alapján a globális össztermelés (halászat+akvakultúra) 2022-ra már a 200 millió tonna környékén várható, ami abból fakad, hogy a halászat stagnálása vagy kisebb csökkenése mellett az akvakultúra ágazat világszerte egyre nagyobb mérteket ölt. Az akvakultúrás termelés elsődlegesen az ázsiai országokban jelentős, hiszen 2014-ben a halmennyiség közel 91,8%-a ezekből az országokból került ki. Európa akvakultúrás haltermelése mennyiségben kifejezve a világtermelés mindössze 2,9%-át adja és mindeközben a növekedési üteme az Uniós támogatási rendszer ellenére sem közelíti meg az ázsiai szintet.

A hazai bruttó haltermelés (intenzív és tógazdasági termelés együttesen) 2015-ben összesen 23,9 ezer tonna volt, ami 6%-kal emelkedett az előző évihez képest, illetve 22%-kal nőtt az EU csatlakozáskori értékhez képest. Ebből a mennyiségből az étkezési/telepítési célú termelés 17,336 ezer tonna volt. Ennek a 23,9 ezer tonnának közel 84,2%-át adja a halastavi termelés, s csupán 15,8%-át az intenzív üzemi haltermelés. Az össztermelést tekintve a hazai haltermelés gerincét a ponty adja közel 15 ezer tonnával, mely termelése/tenyésztése jellemzően tógazdaságokban folyik. A klasszikus polikultúrás extenzív halastavi rendszerben előállított halak termelési mennyiségek alapján a pontyot követi a fehér és a pettyes busa, illetve ezek hibridjei (2,5 ezer tonna), majd az amur (839 tonna), a leső harcsa (224 tonna) és végezetül az egyéb halak. Intenzív haltermelő üzemek esetében a legnagyobb mennyiségben afrikai harcsát (3,3 ezer tonna) termelnek, őt követi a tokfélék (279 tonna) és pisztrángfélék (61 tonna).

A 2014-2020-as (n+3) uniós támogatási ciklusban a Magyar Halgazdálkodási Operatív Program (MAHOP) keretében részesülnek a magyar haltermelők támogatásban. Olyan nagyságrendű támogatások (MAHOP) állnak a rendelkezésére ebben a támogatási ciklusban, amely az ágazat éves bruttó termelési értékével közel megegyezik. Magyarország, illetve a hazai halászati ágazat számára a 2014-2020-as (n+3) programozási időszakban a MAHOP keretében az előző időszakhoz képest 12%-kal magasabb összeg – hazai társfinanszírozással együtt mintegy 16,05 milliárd forint (39,09 millió EUR uniós forrás + 12,73 millió EUR nemzeti forrás) – áll rendelkezésre, amelyet 2023-ig (n+3) kell felhasználnia. A mintegy 16,05 milliárd forintra rendkívül nagy szükség van, mert a hazai extenzív és intenzív akvakultúra jelenlegi jövedelemtermelő-képessége ezen támogatások nélkül nem tenné lehetővé még a pótló beruházásokat sem, nem beszélve az innovatív, a versenyképességet jelentő technológiai fejlesztésekről. Kulcskérdés, hogy a jelenlegi kihívások közepette hogyan fogja tudni a magyar halászati ágazat felhasználni a támogatásokat  versenyképessége megőrzése, illetve javítása érdekében.

A tanulmány apropóját az adja, hogy a hazai akvakultúra ágazat (tógazdasági és intenzív üzemi haltermelés) jelentős nemzetközi és hazai kihívásokkal néz szembe, hogy csak a legfontosabbakat említsük: (1) kontinensek között zajló verseny erősödése, különös tekintettel Kínára és Vietnámra; (2) a halfogyasztással kapcsolatos fogyasztói attitűdök és trendek változása és a hazai halfogyasztás alacsony szintje; (3) a nemzetközi színéteren a haltermelést és a halfeldolgozást érintő technológiai fejlesztésekben való lemaradás; (4) tisztességtelen piaci magatartás állandósulása a hazai piacon; (5) kiskereskedelmi láncok árpolitikája; (6) rejtett gazdaság jelenléte; (7) a relatíve versenyképtelen (sertés/baromfi Þ 5%) ÁFA tartalom; (8) a VKJ és vízdíj új rendszere; (9) fokozódó kormorán kártétel hatása; (10) halfeldolgozók jövedelem-termelőképessége; (11) export/import struktúra; (12) nemzetközi védjegyek (FOS, BAP, ASC) elterjesztése és az MMH védjegy bevezetése; (13) nem kellően kompenzált ökológiai szolgáltatások; (14) vertikális és horizontális integrációs lehetőségek; (15) állami v. magántulajdonú halastavak tulajdonlási anomáliái.