Formulált tápok alkalmazásának tapasztalatai a ponty zárt rendszerű lárvanevelése során

Borné Papp Zsuzsanna, Révész Norbert, Bogárné Csávás Katalin, Ardó László, Jakabné Sándor Zsuzsanna

NAIK Halászati Kutatóintézet, Szarvas

Kivonat

A különböző halfajok későbbi életkilátásait jelentős mértékben befolyásolják az életük első heteiben ért hatások, mint pl. a víz minősége vagy a takarmány optimális összetétele. A pontyivadékok hagyományos tavi előállítása közben közismerten magas lehet az elhullás, 4-5 hét alatt akár a 80%-ot is elérheti. A közeljövőben szükség lehet egy jól standardizálható, egységes, optimális tápanyagot és magas megmaradási arányt biztosító zárt rendszerű tartástechnológiára a pontynevelés korai szakaszában. A technológia kidolgozásának fontos része az optimális takarmány-összetétel megállapítás. Többéves kísérleti munkánk arra irányult, hogy olyan, formulált tápokra alapozott, zárt rendszerű lárvanevelési technológiát fejlesszünk ki, amely jó minőségű, életképes pontyivadék tömeges előállítását teszi lehetővé nagyüzemi körülmények között is. Előadásunkban az élő táplálék (Artemia) és különböző tápok kombinációjával végzett takarmányozási kísérlet eredményeit mutatjuk be.

A kísérleti elrendezés során nyolc napon keresztül frissen kelt Artemia nauplius-okkal tápláltuk a pontylárvákat napi négy alkalommal, majd két nap alatt átszoktattuk azokat formulált takarmányokra. A pontylárvák vitaminigényének biztosítására mikro-kapszulált vitaminokat tartalmazó halliszt, valamint növényi liszt alapú száraztakarmányt alkalmaztunk további 18 napig. A vízoldható vitaminokat az NRC 2011 szerint javasolt 1x, 2x, illetve 3x   koncentrációban alkalmaztuk (NRC pontyivadékra 50 mg/g C-vitamin, 0.5 mg/g B1, 4 mg/g B2, 28 mg/g B3, 30 mg/g B4, 5 mg/g B6, 5 mg/g B7, 1 mg/g B9, 1 mg/g B10, 0,01 mg/g B12). Az E-vitamin pedig 100 mg/kg volt minden esetben. Vizsgáltuk a növekedést, a megmaradást és a vitaminszinteket, valamint az etetési kísérlet végén két ún. „kezelési” stressznek vetettük alá a halakat.  Az 1. számú, ún. „zsúfoltsági” stressz során a nevelő medence vízszintjét 20 cm-ről 2 cm-re csökkentettük két óra időtartamra, amikor az oldott O2 szint 10% alá csökkent. A 2. számú ún. „hipoxia” stressz esetében pedig csoportonként 15-15 db halat friss vízzel telt befőttesüvegekbe tettünk egy órára 0,8% oldott O2 tartalom mellett. Mind a két esetben vizsgáltuk az elhullást, a vitamintartalmat és a nem-specifikus immunválasz paramétereit.

Eredményeink szerint a vitamintartalomtól függetlenül a megmaradás statisztikailag igazolhatóan (P<0,05) kedvezőbb (89-93%) volt a halliszt alapú takarmánnyal táplált halaknál a növényi liszt alapú táppal neveltekhez képest (62-72%). A növényi liszt alapú 1x-es vitaminkiegészítést tartalmazó tápokkal etetett halak záró átlagtömege (~150 mg) elmaradt a többi csoporthoz viszonyítva, amelyek kezeléstől függetlenül átlag ~250 mg tömeget értek el. A napi növekedési sebesség szignifikánsan kisebb volt az 1xNRC vitamintartalmú növényi táp esetében, szemben a magasabb vitamintartalmú vagy a hallisztes tápokkal. A vitaminkoncentrációkban és immunparaméterekben nem találtunk szignifikáns különbséget sem az etetési kísérlet végén, sem pedig a két stresszkísérlet folyamán, a zsúfoltsági tesztnél pedig nem tapasztaltunk elhullást.

Így ezek alapján nem tudtunk egyértelmű véleményt alkotni az optimális takarmány-összetételről, ill. azok vitaminkiegészítéséről.

A hipoxia stressz során magas elhullást tapasztaltunk a növényi tápos csoportnál (60-100%), szemben a hallisztesnél tapasztalható 30-40%-kal. A hallisztes csoportok között azonban nem volt statisztikailag igazolható (P<0,05) különbség az elhullásban, így megállapítható, hogy a halliszt alapú formulált takarmányokban az 1xNRC vitaminszint elegendő az optimális minőségű pontyivadék előállításhoz.

 

A vizsgálatok az ARRAINA (FP7-288895 és Bonus -Hu_12-1-2013-006) projektek és az FM Fiatal Kutatói programjának anyagi támogatásával valósultak meg.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.