PONTY ÁLLOMÁNYOK MOLEKULÁRIS GENETIKAI VIZSGÁLTA

Kovács Balázs1, Balogh Erna1, Hamza Ahmad Farid1, Ősz Ágnes1, Keszte Szilvia1, Uri Csilla1, Szabó Róbert2, Fodor Ferenc1,2, Urbányi Béla1, Bokor Zoltán1

1Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő
2
ÖKO2000 Kft. Kiskunlacháza,

Kivonat

Kutatási programunkban egy P34 ponty hibrid tenyészállomány genetikai vizsgálatát végeztük a populációk genetikai hátterének összehasonlítása érdekében. A munka célja a hibrid előállításához szükséges amuri és európai vérvonalak megőrzése minél magasabb genetikai diverzitással.

A két állomány, az amur ponty (Cyprinus carpio haematopterus, a ponty ázsiai alfaja) (n = 24) és a szelekcióval létrehozott P3-as (Cyprinus carpio carpio) (n = 24) ponty vonal hibrid előállításban használt anyavonalainak genetikai hátterét vizsgáltuk mikroszatellit markerekkel az Öko200 Kft. akasztói halgazdaságában. A vizsgálatok során 6 mikroszatellit lókuszt (MFW6, MFW7, MFW16, Cca02, Cca72 and KOI41-42) használtunk. A genetikai diverzitás és variabilitás analízis során meghatároztuk a várt és tapasztalt heterozigozitást, a polimorf információs tartalmat (PIC), az allélok számát és frekvenciáját, az Fst értéket, a Hardy-Weinberg egyensúlyt mindkét állomány esetében. Összesen mintegy 65 különböző allélt azonosítottunk a két állományban a hat lókuszon, amelyek mérete 142 bp és 272 bp között változott. Az átlagos allélszám 5,5-nek adódott (1.87 SD) az amuri ponty esetén, míg 6.33 (2.73 SD) volt a P3-as vonalban. A várt heterozigozitás 0,327 és 0,76 között változott az amuri ponty esetében, míg 0,284 és 0,84 között volt a P3 vonalban. A tapasztalt heterozigozitás azonban kissé eltért ettől, 0,125és 0,833 között volt az amuri és 0,0 és 0,708 között a P3 vonalban. A polimorf információs tartalom a különböző markereknél 0,185-tól 0,70-ig, illetve 0,239-tól 0,801-ig terjedt az amuri és P3-as állományban. Az Fst érték egy mérsékelt genetikai differenciáltságot mutatott a két populáció között, míg a Hardy-Weinberg teszt a genetikai egyensúlytól való elérést mutatott mindkét állományban, ami a heterozigozita hiányt mutat. Az eredmények alapján mindkét állomány esetében ajánlott a lehető legnagyobb számú egyed felhasználásával létrehozni a tenyészállományok további generációit a genetikai diverzitás további szűkülésének megakadályozása érdekében.

 

A munkánkat a K+F Versenyképességi és Kiválósági Szerződések (VKSZ_12-1-2013-0078), Az akvakultúra ágazat kitörési pontjainak komplex, versenyképességet szolgáló fejlesztése c. projekt és a Kutatókari kiválósági Támogatás (9878-3/2016/FEKUT) pályázatai támogatták.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.