Magyarországi kecsege (Acipenser ruthenus) állományok populációgenetikai vizsgálatának előzetese

Fazekas Gyöngyvér1, Kovács Gyula1, Bogár Katalin1, Józsa Vilmos1, Gál Dénes1, Jeney Zsigmond1, Kovács Balázs2

1Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ, Halászati Kutatóintézet, Szarvas
2Szent István Egyetem, Mezőgazdasági- és Környezettudományi Kar, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő

Kivonat

Vizsgálataink során egyőshonos halfajunk, a kecsege (Acipenser ruthenus) két dunai (30-30 egyed) és két a HAKI élő génbankjából származó állományának (18-18 egyed) genetikai változatosságát mértük fel, annak érdekében, hogy biztosíthassuk a génbanki állományok megfelelő genetikai variabilitást, amely hosszú távon erősítheti a populációk önfenntartó képességét.

A populációgenetika vizsgálatokhoz 8 mikroszatellit markert teszteltünk, amelyekből 4-et használtunk a további vizsgálatokhoz. A vizsgált állományokon a négy mikroszatellit markerből származó információk alapján összesen 36 allélt mutattunk ki, amelyek közül 14-et az Aox-45 lókuszon, 10-et a Spl-105 lókuszon 8-at az Spl-101 lókuszon és 4-et az Afu-19 lókuszon találtunk meg.A legtöbb detektált allél a Génbanki I. csoportban (29 db) volt, ezt követte az Ercsi (27 db), a Bajai (24 db) majd a Génbanki II. csoport (18 db). Az effektív allélok számának alakulása is azonos tendenciát mutatott. Minden állomány esetében találtunk egyedi allélokat. A Fixációs index átlag értéke a Génbanki II. csoportban volt a legmagasabb, ami genetikai beszűkülésre utal. A populációk várt heterozigozitás értékei (He) 0,585-től 0,757-ig terjedtek, a megfigyelt heterozigozitás értékei (Ho) pedig 0,555 és 0,748 között változtak. A populációk együttes vizsgálatából a Weir és Cockerham szerinti Fst érték 0,078 volt, ami nem utal jelentősebb fajon belüli struktúrálódásra. Mindent összevetve, a bajai állomány tekinthető genetikailag a legváltozatosabbnak, míg a génbanki állományok nem különülnek el egymástól. Megállapítottuk továbbá, hogy a megfigyelt heterozigozitás minden esetben szignifikánsan alacsonyabb volt a vártnál, ami jelzi, hogy az állományok genetikai diverzitása csökken, feltehetően antropogén hatások következtében.

Az eddigi vizsgálatok kiegészítése további markerekkel és újabb állományok vizsgálatával szükséges a tervszerű génbanki munkálatokhoz. Célunk,hogy biztosítani tudjuk egyrészt a HAKI génbanki állományának genetikai frissítését, így a genetikai diverzitás fokozását, másrészt az így nyert genotípusos információk birtokában a természetes élőhelyekről származó illetve a génbanki egyedek tervszerű együttes felhasználását, az állományok genetikai diverzitásának megőrzését és minél magasabb szinten tartását.

 

Kutatásunkat a Földművelésügyi Minisztérium Halgazdálkodási Alapja (HHgF/50/2015. számú támogatási szerződése) támogatta.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.