Lenolaj tartalmú takarmány hosszú távú alkalmazásának hatása a ponty húsminőségére tavi technológiában

J. Sándor Zsuzsanna1, Shivendra Kumar1, Adorján Ágnes1, Percze Vanda1, Bogárné Csávás Katalin1, Révész Norbert1, Dankó István2, Rónyai András1, Csengeri István1

1Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Halászati Kutatóintézet, Szarvas
2 Aranykárász Bt., Szarvas

Kivonat

A tógazdasági haltenyésztés szabványosítására a halhús minőség tekintetében eddig kevés figyelmet fordítottak, pedig az étkezési méretű halak húsának összetételét takarmányozással befolyásolhatjuk és javíthatjuk azokat a főbb jellemzőket, mely a humán táplálkozás szempontjából is fontossággal bírnak. Addig, míg a gyakorlati tógazdasági haltermelés a víztér természetes produktumára és kiegészítő gabona alapú takarmányozásra alapul, egyre nagyobb teret nyer a minőségi hal előállításának igénye és ezzel együtt az intenzíven nevelt, formulált, magas tápértékű tápok alkalmazásának szükségessége.

Az összetett takarmányok főbb alkotója jellemzően a tengeri fogásokból származó halliszt és halolaj, melynek korlátozott elérhetősége és drágulása miatt megnőtt az alternatív fehérje- és olajforrások alkalmazása. Az elmúlt évtizedben a takarmányüzemek különböző növényi alkotókat vontak be a haltakarmánygyártásba, de a termelési adatok nem minden esetben ismertek. Az EU FP 7 támogatással megvalósuló ARRAINA projekt fő célkitűzése a növényi alapú összetett takarmányok hosszú távú hatásának vizsgálata tavi, monokultúrás pontytenyészetben a teljes hal életciklus során. A kísérletben az anyák takarmányozásánál, majd szaporítás után az utódok nevelésében használtuk azokat a tavi nevelés kiegészítő takarmányozására tervezett formulált tápokat, mely összetevői a búza, kukorica, szója és lenolaj voltak. Kontrollnak mérsékelt halliszt tartalmú tápot és gabonát használtuk. A kísérlet során többször gyűjtöttünk filémintát zsírsav összetétel és beltartalmi értékek vizsgálatára. Az áruhal méretnél eltarthatósági vizsgálatot is végeztünk, valamint élelmiszerbiztonsági aspektusból értékeltük a nehézfémek előfordulását.

Eredményeink azt mutatják, hogy a lenolajban nagy mennyiségben jelenlevő linolénsavat a ponty – már ivadék korától – képes mérsékelt módon magasabb homológgá átalakítani. Ugyanakkor azt is kimutattuk, hogy a teljes életciklus során ez a folyamat nem intenzifikálódik/erősödik, az EPA és DHA hosszú szénláncú többszörösen telített zsírsavak koncentrációja a halhúsban a súlynövekedéssel párhuzamosan nem növekszik. Ennek tükrében valószínűnek tűnik, hogy a magas tápanyagértékű és a humán táplálkozásban kiemelt fontosságú esszenciális zsírsavakban gazdag pontyhús előállításához halliszt/halolaj tartalmú befejező takarmányozásra van szükség a piaci méret elérését megelőzően. A növényi fehérje- és olaj alapú összetett haltakarmány etetése kedvezőbb növekedési mutatókat és jóval alacsonyabb zsírtartalmú (6-7% eredeti anyagra vonatkoztatva) filé előállítását tette lehetővé, szemben a gabonás kiegészítő takarmányozással. A filéminták oxidatív stabilitása a hallisztes csoport hátrányára mutatott magasabb TBARS értéket, összefüggésben a többszörösen telített zsírsavak mennyiségével. Úgy tűnik, hogy a takarmányokban megtalálható E vitamin szintek nem voltak befolyással a filék peroxidációs státuszára.

A frissesség vizsgálatok (fehérjék bomlási folyamatait jellemző K érték, valamint a QIM vizsgálati módszer) eredményei nem mutatnak szignifikáns különbséget az egyes csoportok között 15 napon át jégen történő tárolás végén. A halfilékesszenciális elemtartalma a cink esetében mutat különbséget a hallisztes és a két növényes csoport között, melyeknél közel azonos tartalmat határoztunk meg. A toxikus fémek a kimutatási határ alatt fordultak elő mindhárom csoportnál.

 

A vizsgálatok az ARRAINA (FP7-288895 és Bonus -Hu_ 12-1-2013-006) és az AQUAREDPOT (FP7-316266) projektek anyagi támogatásával valósultak meg.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.