DÉL-ŐRJEG NATURA 2000 TERÜLET CSATORNÁIN EDDIG ELVÉGZETT, ILLETVE JÖVŐBEN ÉLŐHELY-FEJLESZTÉSI BEAVATKOZÁSOK AZ ŐSHONOS HALFAUNA VÉDELME

Agócs Péter

Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, Kecskemét - Természetvédelmi területfelügyelő

Kivonat

A Kalocsai-Sárköz egykoron az ország állóvizekben egyik leggazdagabb területe volt, mivel a folyószabályozások előtti időkben a Duna évenkénti többszöri áradásaival a kiskunsági Hátság pereméig elöntötte a folyó menti síkot. A tájat fokok, erek, posványok, kisebb-nagyobb tavak és természetes módon lefűződött folyóágak hálózták be. Az itteni emberek megtanultak együtt élni a vízzel, sőt az ártéri és fokgazdálkodás révén még hasznot is húztak belőle. A 19. század végén – a Duna–Tisza közén elsőként – a Kalocsai-Sárközben indultak meg a lecsapolási munkálatok: a Sárközi Ármentesítő Társulat 1872-ben megkezdte a 462 km² kiterjedésű sárközi vízrendszer belvízszabályozását. 1929-ig a Duna-völgyi-Főcsatorna és minden fontosabb mellékcsatornája – Kunpeszértől egészen a bajai torkolatig – megépült. A munkálatokban részt vevő szakemberek és a helybeliek azonban hamar felismerték, hogy a lecsapolás nem minden esetben hozta meg a várt eredményt: a területek egy része ugyanis elszikesedett, míg a zsombékosokat nem lehetett művelni. A Duna-völgyi-Főcsatorna ezért hamar megkapta az „Átokcsatorna” nevet, ám mindennek ellenére még napjainkban is 6–10 köbméter vizet visz el a Kiskunságból másodpercenként.

A hajdani gazdag vízi világ egyik utolsó hírmondója a táj keleti határán, a Kecel–Bajai-magaspart alatt elhelyezkedő védett lápok sora, mely a Turjánvidék déli része, helyiek csak Őrjegnek nevezik. Ezen vizes élőhely különleges értéket képvisel, hiszen nemcsak országszerte, de Európa szerte is jelentősen megfogyatkozott természetes, természet-közeli vizes élőhelyek kiterjedése. Ezt felismerve hazánk EU csatlakozásával legjelentősebb vizes élőhelyek az ökológiai hálózat részévé váltak, egyes fajok, mint vizes élőhelyek indikátor és területet jelölő fajai pedig kiemelt figyelmet kapnak. Mivel azonban maga a védetté nyilvánítás legtöbb esetben még nem oldja meg a természetvédelmi problémákat, ezért a területen zajló élőhely-degradálási, szárazodási folyamatok csökkentésében, lassításában komoly erőfeszítéseket szükséges tenni, az élőhelyek és gazdag flórája, faunája hosszú távú megőrzése érdekében. Ebben a munkában java részt az állami szerveknek; a természetvédelmi kezelő szervnek és a vízügyi kezelő szervnek szükséges –összehangolt módon- legnagyobb szerepet vállalnia.

A természeti értékek leltározását, élőhelyek monitorozását -már előzetesen, megállapításokat tapasztalataimmal megalapozva- közel egy évtizede végzem a területen, rendkívül fontos, értékes adatokat szolgáltatva közigazgatási döntésekhez. Ezen időszak alatt számomra is világossá vált, hogy a terület egyik legfőbb veszélyeztető tényezője, a kiszáradás mely folyamat ellen hatékony beavatkozás szükséges. A meglévő csatornarendszer megfelelő, hatékony működtetésével mérsékelhető, megállítható eme negatív folyamat.

A területet jól ismerve gyakorlatis és működő javaslatokkal szeretnék megoldást találni a problémákra. A javasolt beavatkozásokat már előzetesen elvégzett, jól működő megoldásokkal kívánom alátámasztani, illetve kiemelni annak sürgősségét, várható negatív hatásait. Az érintett csatornák előzetes helyszíni bejárások során egyesével kerültek ismertetésre az eddig elvégzett beavatkozások, illetve szükséges, javasolt beavatkozások - melyek során sürgősségük is kiemelésre került- minden esetben a terület ökológiai állapotát javítják. A karbantartásoknál és fejlesztési beruházásoknál felmerülő természetvédelmi korlátozási javaslatainak összegyűjtés is az itt él természeti értékek védelmét biztosítja. Bízom benne, hogy részletes, gyakorlatias javaslataim felhasználásra kerülnek minél előbb, hiszen ezen beavatkozások többnyire anyagi és tulajdoni okok miatt, kapacitás hiánya miatt nem kerültek eddig elvégzésre. Különféle pályázatok tervezéséhez vagy közmunka-program munkatervének összeállításához felhasználhatóak a beavatkozási feladatok, karbantartási és monitoring feladatok.

Mindezek mellett az itt előforduló védett természet természeti értékek -elsősorban halfajok, mint indikátor szervezetek- folyamatos felmérése várhatóan alátámasztja az eddigi és tervezett beavatkozás, beruházás hatékonyságát, helyességét. Ezért egy, a vizes élőhelyek egyik legfőbb indikátor szervezetei, a halfauna rendszeres felmérésének helyszíneire teszek javaslatot, melyet a jövőben megvalósítani kívánok.