Az akvakultúra ágazat globális, európai és magyarországi szerepe és jelentősége

Ózsvári László¹, Fodor István¹, Bokor Zoltán², Urbányi Béla²

¹SZIE Állatorvos-tudományi Kar
²SZIE Mezőgazdaság- és Környezetttudományi Kar

Kivonat

A Föld lakosságának folyamatos bővülése állandó kihívás elé állítja a mezőgazdasági termelést, hogy a növekvő élelmezési igényeket ki tudjuk elégíteni. A halhús, kagylók és rákok fogyasztása nem esik semmilyen vallási tilalom alá, a legtöbb országban elérhető és az egyik legolcsóbb állati fehérjeforrás, így a halászat és különösen a haltenyészés, az akvakultúra ágazat nagyon fontos szerepet játszik az élelmiszer-ellátás biztonságának megteremtésében, a szegénység csökkentésében és a gazdasági növekedés elősegítésében.

A világ víziállat termelése 1950. óta gyakorlatilag megnyolcszorozódott, és az elmúlt három évtizedben ennek a szektornak a kibocsátása növekedett a leggyorsabban az állattenyésztési ágazatok közül, és nagyon jelentős szerepet játszott a fejlődő országok lakossága fehérjeigényének kielégítésében. A tengeri halászat lehetőségei azonban fokozatosan beszűkülnek, termelési potenciálja folyamatosan romlik, ezért a nyolcvanas évek közepétől a globális víziállat-termelés bővülését az akvakultúra ágazat fejlődése tette lehetővé (különösen Ázsiában és azon belül Kínában). A halászattal szemben a világ akvakultúra termelésének közel kétharmadát az édesvízi víziállat-termelés teszi ki.

Az EU zsákmányolt halmennyisége szintén folyamatosan csökken, ugyanakkor a haltenyésztési kibocsátása nő, aminek kb. egyötöde édesvízi hal. Ugyanakkor tizenhárom EU tagországban az akvakultúra termelés több mint 70%-a, 10 tagország esetében pedig (Magyarországon is) gyakorlatilag a teljes akvakultúra termelés édesvízben történik. Magyarország bruttó haltermelése 25-30 ezer tonna volt az elmúlt 20 évben (2014. kivételével), bár az előállított hal mennyisége erőteljesebb éves ingadozást mutatott, amit valószínűleg az okozott, hogy az étkezési célra szánt haltermelés döntő részét végző tógazdasági haltermelés erősen időjárásfüggő. Emellett a termelést befolyásolja a piaci kereslet változékonysága is. A hazai haltermelés kétharmadát a ponty teszi ki, de jelentős az afrikai harcsa és a busa előállítása is.

A növekvő víziállat-termeléssel párhuzamosan a víziállat-fogyasztás is folyamatosan nő, ami megmutatkozik az élő víziállatok és a belőlük készült termékek áremelkedésében is. Az egy főre jutó globális víziállat-fogyasztás az 1960-as évekbeli 9,9 kg élősúly-ekvivalens mennyiségről 2015-re kb. 20,1 kg/fő-re nőtt. A magyarországi éves halfogyasztás, ami elmúlt 25 évben soha nem érte el a 4 kg-ot fejenként, jelentősen elmarad a világ és az uniós tagországok fogyasztási átlagértékeitől is. Az előállított víziállatok és termékeik jelentős része kerül be a nemzetközi kereskedelembe, aminek hajtómotorja a folyamatosan növekvő kereslet, a nemzetközi kereskedelem liberalizációja, az élelmiszer-ellátó láncok globalizációja és a technológiai innováció. Az EU a víziállat és víziállat termékek messze legnagyobb importpiaca és Magyarországon is - az alacsony fogyasztás ellenére - a víziállatok importja mintegy három-négyszeresen meghaladja az exportot, amiben nagy szerepe van, hogy főleg élő áruhal kerül exportra, aminek a piaca bizonytalan, és nagyon kismértékű a feldolgozott haltermékek hazai előállítása és kivitele.

A jövőben az akvakultúra szektor további erőteljes növekedése várható, ami a tenyésztés intenzivitásának és diverzifikációjának növekedésével tud megvalósulni, gyakorlatilag minden termékcsoportban. A tenyésztésbe új fajok bevonása és a rendelkezésre álló természetes élőhelyek fokozott hasznosítása, ill. az erőforrások nagyobb mértékű felhasználása várható. Számos országban a szektor további növekedését fékezni fogják a súlyosbodó természeti és közgazdasági problémák.

Munkánkat a K+F Versenyképességi és Kiválósági Szerződések (VKSZ_12-1-2013-0078), az akvakultúra ágazat kitörési pontjainak komplex, versenyképességet szolgáló fejlesztése c. projekt támogatta.