Különböző intenzív tavi harcsanevelési technológiák összehasonlító vizsgálata

Nagy Zoltán1,2*, Gál Dénes1, Havasi Máté1, Hancz Csaba2

1Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ, Halászati Kutatóintézet, Szarvas
2Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar, Kaposvár

Kivonat

Elsősorban a közép- és kelet-európai édesvízi haltermelésben a szürke harcsát (Silurus glanis) hagyományosan együtt nevelik a ponttyal (Cyprinus carpio) már több mint 100 éve. Kiváló növekedési erélyének, rendkívül ízletes és szálkamentes húsának köszönhetően az akvakultúra termelésben egyre jelentősebb szerepet játszik. Az elmúlt 10 évben a termelése megduplázódott (2004-ben 755 t, 2013-ban 1480 t). A szürke harcsa termelése magas piaci ára miatt, intenzív rendszerekben is történik. Az intenzív rendszerekben az egyik fontos követelmény a megfelelő vízminőség, amire a tavak kezelésével hatással lehetünk. A vizsgálataink célja volt, hogy összehasonlítsuk a monokultúrás intenzív tavi harcsanevelést a polikultúrás, ketreces tavi harcsaneveléssel.

Kísérletünket 2013. május és október között végeztük a Szarvasi Halászati és Öntözési Kutató Intézetben. 4 darab, egyenként 300 m2-es betonfalú tavat használtunk, amelyek mélysége 1,2 m volt. A kísérletünkben három halfajjal dolgoztunk: szürke harcsa, ponty és fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix). Két kezelés hatását vizsgáltuk. Két tóba (T) kizárólag szürke harcsa került kihelyezésre, míg a következő két tóba (K) a harcsák egy 12 m2-es alapterületű ketrecbe kerültek, a ponty és a busa pedig a tó ketrecen kívüli részébe. A T kezelésnél a harcsák átlagos súlya 47,5 és 46 g volt. A K kezelésnél a harcsák 45,5 és 46 g, a pontyok 36 és 34 g, a busák átlagos súlya 1 kg volt. A halak növekedését, valamint a takarmányfogyasztást rendszeres próbahalászatokkal ellenőriztük, és módosítottunk a napi takarmányadagokon. A harcsák etetése 43,5 % nyersfehérje tartalomú táppal, míg a pontyoké búzával történt. A kísérlet időtartama alatt a tavakból kéthetente oszlop vízmintát vettünk és meghatároztuk a fő vízkémiai paramétereket.

A kísérlet befejeztével a szürke harcsa átlagos testtömege 404,6 g (K) és 534,8 g (T) volt. A ponty átlagos testtömege 303,25 g, míg a busa esetében ugyanez az érték 2,27 kg volt. Az átlagos testtömeget vizsgálva, szignifikáns különbséget találtunk a kezelések között (p<0,05). . Az átlagos FCR és SGR érték 1,74 g/g és 2,27 % volt a K kezelésnél, míg a T kezelésnél 1,19 g/g és 2,54 %. A ponty esetében 2,38 g/g FCR és 2,23 % SGR adatokat kaptunk. Az átlagos napi tömeggyarapodás 1,91 g (K) és 2,59 g (T) volt.

A főbb vízminőségi paramétereket az 1. táblázat mutatja. A vizsgálat során az NO2N, TON, TP értékek között találtunk szignifikáns különbséget (p<0,05). A kijuttatott takarmány és a vízminőség kapcsolatát vizsgálva megállapítható, hogy az NH4-N a kísérlet kezdetétől folyamatosan emelkedett, ahogy növeltük a takarmány mennyiségét, majd a kíséret második felében csökkentek az értékek. A NO2-N esetében két alkalommal találtunk kiugróan magas értékeket a T kezelésnél (0,521 és 0,781 mg/dm3). A vízminták összes foszfor értékei kísérlet kezdetétől emelkedő tendenciát mutattak.

1. táblázat Vízminőségi paraméterek

  NH4-N1 NO3-N2 NO2-N3 TIN4 TON5 TN6 PO4-P7 TP8 TSS9
  mg/dm3 mg/dm3 mg/dm3 mg/dm3 mg/dm3 mg/dm3 mg/dm3 mg/dm3 mg/dm3
K 2.01±1.63 1.16±1.04 0.22±0.11 3.39±1.75 2.23±1.11 5.61±2.49 0.05±0.03 0.33±0.16 49.89±28.85
T 1.39±1.2 1.35±0.75 0.3±0.24 3.03±1.26 2.86±0.89 5.89±1.79 0.05±0.02 0.41±0.16 69.92±40.49

1: ammónia-nitrogén, 2: nitrát-nitrogén, 3: nitrit-nitrogén, 4: összes szervetlen nitrogén, 5: összes szerves nitrogén, 6: összes nitrogén, 7: ortofoszfát-foszfor, 8: összes foszfor, 9: összes lebegő anyag

Az előzetes várakozástól eltérően mind az FCR, mind pedig az SGR adatok tekintetében a T kezelés bizonyult jobbnak, ahol csak szürke harcsák kerültek kihelyezésre. A ketrecbe kihelyezett harcsák átlagos testtömege több mint 100 g-mal volt kevesebb. Véleményünk szerint ennek az lehetett az oka, hogy ennél a kezelésnél kis alapterületen helyeztük el a halakat, és a növekedésükkel még kevesebb hely állt rendelkezésükre, ami stresszként hathatott rájuk. Erre utalnak az FCR és SGR adatok is. A két kezelés között a feltételezésünkkel ellentétben lényeges eltérések nem alakultak ki a vízminőségi paramétereket tekintve. Ennek az lehetett az oka, hogy mindkét kezelésnél a megfelelő oxigénszint biztosítása érdekében lapátkerekes levegőztetőket alkalmaztunk, amelyek a nagymértékű vízmozgatás következtében az üledéket is megmozgatták.

 

Köszönetnyilvánítás: A vizsgálatokat a Gazdaságfejlesztési Operatív Program által támogatott „Minőségváltás a hagyományos halastavi struktúrákon történő haltenyésztésben; újszerű, komplex tenyésztési, takarmányozási és környezetkezelési technológia kifejlesztése” című projekt keretében végeztük (GOP-1.1.1-11-2011-0028).

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.