ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK A BALATONI BUSAÁLLOMÁNY SZAPORODÁSÁVAL KAPCSOLATBAN

Vitál Zoltán1, Boros Gergely1, Mozsár Attila1, Lehoczky István2, Kovács Balázs3, Józsa Vilmos4

1MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet, Tihany
2Haszonállat Génmegőrzési Központ, Gödöllő

3SZIE MKK Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő
4NAIK Halászati Kutatóintézet, Szarvas

Kivonat

Az 1973 és 1983 közötti busatelepítések következtében közel 1,5 millió – többnyire hibrid (fehér busa Hypophthalmichthys molitrix × pettyes busa H. nobilis) - busaegyed került a Balatonba. Biomasszájuk gyorsan megnövekedett, és napjainkban is magas: a legutolsó becslés szerint a teljes balatoni halbiomassza harmadát teszi ki. Bizonyítható, hogy a tóban jelenleg élő busák többsége nem származhat a legutolsó hivatalos telepítésből, mivel az utóbbi években begyűjtött egyedek átlagos életkora 12-13 év volt, és a legidősebb befogott példány is mindössze 16 éves volt. A leginkább elfogadott tudományos álláspont szerint a busa fajok szaporodása folyóvízhez kötött. A balatoni állomány utánpótlásának kérdése tehát nyitott, mivel a tó nem rendelkezik a busaíváshoz szükséges feltételeket biztosító befolyóval. Ennek ellenére vannak arra utaló jelek, hogy időnként mégis előfordulhat busa ívás a Balatonban vagy annak vízgyűjtőjén. Az utánpótlás másik lehetséges magyarázata, hogy alkalmanként busa egyedek jutnak a tóba a környékbeli halastavakból. Jelenleg a különböző lehetőségek mérlegelése zajlik, célunk pedig az utánpótlás forrásának meghatározása. Vizsgálatainkat 2011-ben és 2013-ban, március és november között begyűjtött nőivarú busaegyedeken végeztük (n=58). A potenciális ívási időszakban fogott egyedek petefészkeinek metszeteiben dominánsak voltak a kései vitellogenezis stádiumában lévő oociták. A gonádok hátsó traktusából származó mintákban viszonylag nagyszámú posztovulációs sárgatestet azonosítottunk. Ez jelezhet részleges ikraszórást, de nem bizonyítja a sikeres szaporodást. A vizsgált busák gonadoszomatikus indexének (GSI%) minimuma 6,23, maximuma 29,4 volt (17,9±4,7). A GSI% értékek alakulásának szezonális dinamikája figyelhető meg a balatoni állomány esetében: a kora tavasszal mért legalacsonyabb értékről (13,3±5,8) koranyárig folyamatosan emelkedett (22,9±4,4), majd ősszel csökkenni kezdett, a tavasszal mért értékeket megközelítve (17±3,8). A potenciális ívási időszak után is magas GSI% értékek arra utalnak, hogy a busák nem szórnak el jelentős mennyiségű ikrát, így az ősz folyamán a nagy mennyiségű ikra reszorpciója kezdődhet meg, amely a GSI érték további csökkenését okozza. A genetikai vizsgálatok alapján elmondhatjuk, hogy a balatoni busa egyedek minden lókuszon eltérnek a Hardy-Weinberg egyensúlytól, amely arra utal, hogy az állomány nem alkot szaporodási közösséget a Balatonban.

 

Kutatásainkat az OTKA (K 83893) támogatta.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.